“Fókuszpók”

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklés
lényegét, és ezek, mint mindig, az élet más területeire is kiválóan alkalmazhatók!

Mosogatólé

Csak hogy egy másik kellemetlen dologról is beszéljek. Állítólag, mert én ezt még nem csináltam így, ha idő előtt tesszük a teafiltert a vízbe, mert nincs türelmünk ivárni, hogy felforrjon a víz, akkor ihatatlan ízű lesz az italunk. Ahhoz, hogy az igazi zamatát élvezhessük, forrásban lévő víz szükséges! Ha nincs megfelelő hőfok az éneklésünkhöz, akkor egyrészt ízetlen lesz az, ami kijön rajtunk keresztül, másrészt pedig tulajdonképpen pocsékolunk. Érdekes volt Balázs szavaiba belegondolni. Átgondoltam, hogyha a lelkem nem izzik, és úgy próbálok csinálni valamit, abból hiányzik az a plusz, és az érződik, látszik. És ez a környezetemre is hatással van. Kicsit el is szomorodtam, mert a „lelketlenségemnek” következményeivel is szembesültem, de hogyan is forralhatnám fel magam? Azt hiszem imádkoznom kell azért, hogy Valaki tegyen a tűzre! Vágyom rá, hogy íze legyen minden tevékenységemnek! Nemegyszer megéltem annak áldását, amikor lázasan vetettem magam bele valamibe. S azt is tudom, hogy milyen húzóereje van annak, ha valakiben ég a Lélek!

„Fényszúrás”

Térjünk vissza a kiömlött olajhoz. Balázs másik képe az volt, hogy egy deci olaj, ha kiöntjük a padlóra, csak a baj van vele. Elcsúszhatunk rajta stb. . Viszont ugyanennyi ilyen folyadékkal, ha sűrítve van, fel lehet emelni vele egy autót. Korábban a levegő kilélegzését és a gyertya elfújását említette még ugyanez okból. A lényeg, hogy az erő koncentrált, s egy pontra fókuszálunk. Hogyan tudunk kilyukasztani egy papírlapot? Ha tenyérrel „esünk neki”, vagy ha ujjunkkal próbáljuk meg? A szánk és arcunk formálása is, amikor kiadjuk a hangot, az is ilyen irányultságú kell, hogy legyen. Énekeljünk szorosan és dinamikusan, ez volt Balázs kérése a hallottak után. A fókuszálás témájának örültem. A hatékony munkavégzést segítő témakörökben is gyakran hallottam azt a tanácsot, hogy az x ideig tartó fókuszált figyelem, mennyire elengedhetetlen. Nekem ez nagy kihívás, mert folyton el akarnak szökni a gondolataim a helyükről. Küzdök az önfegyelem hiányával sokszor, mindig mást akarok csinálni, mint aminek éppen ideje van. Na jó, nem mindig, de gyakran észrevettem ezt magamon. Balázs sokszor elmondta már nekünk, hogy éneklés közben nem lehet időnk elkalandozni a gondolatainkban, ha a közönségnek szeretnénk adni, ha ez a szándékunk!

Ár-adás

Még emlékszem azokra a fényképekre, amiket az iskolás tankönyveinkben láttam a magyarországi nagy árvizekről. A próbán is ezeket idéztem fel, amikor Balázs az áradásról beszélt. Olyan többletre van szükség az énekléshez, hogy az a végén erővel tudjon kiáradni. A fizikumunkat bele kell tenni a dalba. Rekeszizom, levegő, érzelmek. Ezekkel mind dolgoznunk kell. A mostani próbán sok gyors dalt énekeltünk, akár erre is foghatnám, hogy jól leizzadtam. De most volt először, hogy nem a nyári meleg, nem is az esetleges sok mozgás, hanem a rekesszel végzett munkám eredménye lehetett az, hogy minden dal után a homlokomat kellett törölgetni, ami idáig nem volt jellemző. Ez jó jel, mert ezek szerint kezdem megtanulni azt, hogy hogyan legyek benne egy dalban a testi erőmmel. Az első próbák egyikén Balázs azt mondta nekünk, hogy aki nem izzadt le még sohasem éneklés közben, az igazán sohasem énekelt. Emlékszem, akkor meg is állapítottam, hogy akkor velem ez a helyzet. Utána is csak egy-egy pörgősebb dal után történt velem ilyen, de az is azért, mert olyan mozgásokat csináltam, amibe éneklés nélkül is beleizzadhat az ember. Most, lassan másfél év után, most sikerült megtapasztalnom egy olyan jelenséget, hogy minimális látványos mozgással, mégis sokkal inkább elfáradtam, mint máskor.

A negatív erők hasznosításáról

Vidáman telt el az egész próba. A „fókuszpók” kifejezésen is jót nevettünk, ezért ez lett a mai bejegyzés címe., Jó volt megtapasztalnom azt is, hogy sikerült kikapcsolni a kedvetlenségemet, szomorúságomat, de ez nem a külső körülményeknek volt betudható. Balázs korábban sokat beszélt arról, hogy a negatív érzéseket hogyan tehetjük bele a dalokba, s hogy az hogyan alakul át építő erővé. A próbán felidéztem azokat a szavait és igyekeztem alkalmazni a hallottakat. Jó volt megtapasztalni, hogy tényleg működik! Van egy hasonlat, amivel ezt a folyamatot szemléltetni szokta. A trágyára lehet azt mondani, hogy fúj, büdös, szabaduljunk meg tőle, vagy lehet azt mondani, hogy használjuk fel a fűtéshez. A komposztálás során felszabaduló hőenergiára gondolt. Egyébként erről még az is eszembejut, hogyha valaki dühös, azt szokták neki tanácsolni, hogy menjen fát vágni, vagy fusson két kört a ház körül.:)

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments