Felújítás vezénylése vakon

Horváth Zoltán látás nélkül vezényelte le házának felújítását. Micsoda kihívás nemigaz? A téma apropóját az adta, hogy egy igen nagy meglepetés ért minket. Szombati Orsolya külső, akivel még alig több, mint egy hónapja találkoztam először, írt egy levelet az „Álomépítők” c. műsorba, hogy mi lehessünk az egyik család, akinek a házát újjá varázsolják. Micsoda kedves gesztus! Hogy jutott ilyesmi eszébe? Ez egy másik történet. Már el is kezdtünk álmodozni, hogy legyen mit felépíteni, ha minket választanak. Már maga egy ilyen levél megírása is egy olyan figyelmesség, amit nagyra értékelhetünk. Ennek az lett az eredménye, hogy a szerkesztőség holnap kijön megnézni a terepet. Nem tudom, hogy mik a szempontok, sok családhoz kimennek, mielőtt kiválasztják azt a bizonyos 8-at, akinek valóra váltják álmaikat az otthonukkal kkapcsolatosan. Egy biztos, hogy ránk férne mindennemű segítség. A férjem ezermester ugyan, de ez nem elég egy felújításhoz nemigaz? Mi kellene még hozzá? Hááááát…

 

Mindenesetre azon kezdtem el gondolkodni, hogy akinek nincs olyan ügyes férje, mint az enyém, ráadásul nem is lát, hogyan tudja eldönteni azt, hogy kiben bízzon, hogyan mer belevágni egy nagyobb felújításba? Hogyan ellenőrzi le a munkálatokat, vagy ki tud segíteni ebben? Kedves barátom és sorstársam házfelújításának alkalmával írt krónikájából szemezgetek ma.

 

INDULÁS

 

„Úgy július elején elkezdtem a beszélgetést egy helyi építésszel. Mintegy egy hónap alatt el is készültek a tervek, amit Ő rögtön be is adott engedélyezésre. Néhány nappal később már a módosításokat is csatolta. Ezt követően megjelent nálam egy Hölggyel, a Marcali önkormányzattól. A Hölgy az építési előadó, akitől az építési engedély függ. A Hölgy nagyon kedves, és közvetlen volt. Miután kibeszéltük a vaksággal járó nehézségeket, és miután vidáman elnyomott egy gonosz szúnyogot a homlokomon, megígérte, hogy itt nem lesz gond az engedéllyel. Időközben mondjuk Augusztus ’13.-án, pénteken fel kellett utaznom Bugyipestre, az ORSZI-ba felülvizsgálatra, hogy meg-e látultam-e e. Persze nem. De legalább az idegeskedéssel eltelt egy hét.

 

KIÉ A BIZALOM?

 

Már dolgoznak is a mesteremberek. Ugyanis, megegyeztünk Ági leánykori pajtásával, hogy Ő fogja építeni a kéglit. Augusztus ’30.-án fel is vonult a csikós Lali, és a samesze, a 61 éves Ferike is. Teljes  gőzzel neki is láttak a bontásnak. Annak ellenére, hogy hétfőn, és kedden is délben elkezdett esni az eső, gyakorlatilag 3 nap alatt szétkapták a sufnit, mint Floki a lábtörlőt, és szerdán már neki is láttak a sávalap építésének. Közben Buxi elvitt 5 kanyar sittet, ami még testvérek között is mínium 20 köbméter. Aztán fény derült arra is, hogy ez valóban egy láp. Bár az elnevezés igazából csak a 2009. június ‘4.-én rendezett vakos buli tiszteletére ragadt rá. Most, viszont, hogy Lali, és Ferike elkezdték ásni a sávalapot, kiderült, hogy nem tudják elég gyorsan ásni a gödröt, mert ha kiástak kb egy métert, akkor mintegy 10 perc alatt máris legalább10 centi víz állt a talpuk alatt. Mondjuk ez ott akár jó is, hogy a kutam, amiből veszik a vizet a betonkeveréshez, gyakorlatilag kifogyhatatlan. Szombaton arra ébredtem, hogy a Szent Sztahanov Szocialista brigád már fel is vonult a pályán. Egész konkrétan, zsaluztak, és nyomatták bele a betonyot. Közben szép alaposan töltik föl a kocsibejárót, mert a Buxi már többször is megsűllyedt a teherautójával. Az építés kisebb-nagyobb bökkenőkkel ugyan, de folyamatosan haladt.

 

ÁRAJÁNLAT

 

Építészünk foglalkozik műanyag nyílászárók forgalmazásával is. Kértem Tőle árajánlatot. Közben Ági talált egy másik céget, akiknek egész jó volt az ajánlatuk, a honlapjukon. Megérkezett építész urunk ajánlata. Már ekkor sokkal jobb volt a másik ajánlat. Végül is felhívtam Őket, és némi kis rábeszélés után kialkudtam egy 37%-os engedményt, és persze az ingyenes házhoz szállítást. Így pont fele annyiba került, mint az építész úr ajánlata. Megrendeltem. Közben Laliék kijöttek a földből. Derekas alapot építettek, középen egy 30 cm-es lépcsővel. De ez kellett is, mert a nagy ház is megvan emelve, és a telek is lejtős. November közepére már az idő is elpocsékosodott, meg a Laliék is eljutottak egy fix pontra. Elkészült a toldalék épület. Berakták az ajtókat, ablakokat,tető alatt volt az építmény, és még belülről be is vakolták.

 

A PROBLÉMÁK KEZDETE

 

„Kezdődött a téliesítés. Elsőnek a nyitva felejtett kerti csap fagyott el, amiért a vízvezeték szerető bácsinak ígértem be egy erőteljes korholást. Azért az mégis csak felháborító, hogy pont Ő felejtette el le ereszteni maga után a csapot!

Tavasz lett. Elkezdett nyiladozni a természet, a pattanásaim, és ÉÉN elkezdtem készülődni a kiköltözésre. Először is fel kellett venni néhány millát, hogy a melósok legalább szóba álljanak velem. Lerendeztük a kölcsönt. A házi kupaktanács következő űlésén fel is vetettem a gondolatot,és szerencsére mind a ketten egyhangúlag elfogadtuk a fejlesztési tervet. Folyamodtunk. Leleveleztük, megtárgyaltuk. Nincs más hátra, mint a szerződéskötés. Ezek után már jókedvvel befejezték a víz, és villany szerelést, tehát felkerültek a szerelvények, és le lett burkolva a kazánházban elrejtett fürdőszoba is.”

 

ÉRTHETETLEN PROBLÉMA

 

„Ma végre eljött az ideje,hogy felszereljék az új, 32 amperes villanyórát. Ennek a története régebben kezdődött. Kb 2 hete Nemes Zolival beadtuk a papírt. 1-2 nappal később Zoli, és a samesz, kivésték az új doboz helyét, és előkészítették az új dobozt. Majd 1 hét múlva megjött egy másik 2 fős brigád, és felrakták az új, legalább 4 méteres kábelt, az oszlop, és a ház közé. Majd ma, megérkezett egy újabb 2 főböl álló csapat, hozták az új órát, berakták a dobozba, bekötötték az új kábelt, és leszerelték a régi gúmann táblát. Itt álltunk villany nélkül, pedig ott volt a biztosíték belső végén, de Ők nem köthetik rá a ház belső hálózatát. Remek! Hívtam a Zolit, aki megint a samesszel megerősítve meg is érkezett néhány óra múlva, és mintegy 4 perc alatt befejezte a több mint 2 hétig tartott melót, amit összesen 8 ember csinált meg, ahelyett a kettő helyet, és ahelyett a 2 óra helyett. De hát ezek nagyon fontos dolgok, hogy az egyik nem mászhat oszlopra, a másik nem hozhat magával mérőórát, és a harmadik meg nem kötheti rá a lakást. Pisilni vajon mindegyik elmehet egyedül? Ki érti ezt?”

 

LEOLVASÁS VAKON

 

Aztán Zoli megmutatja, hogy hogyan kell a biztit újra felkapcsolni baleset után. És büszkén meséli, hogy ezt az órát nem fogom tudni leolvasni!

Nagyszerű!

De hát ÉÉN a régit sem tudtam leolvasni.

Kicsi bocsánatot kér, majd előadja, hogy azért, mert ezen nincs hagyományos számláló, csak műholdon keresztül kapcsolódik közvetlenül az E-on szerveréhez. Ha kijönnek ellenőrizni, akkor hoznak hozzá spec szkennert.

Végre!

Most már ezt sem fogom tudni ellenőrizni!

Megint másodrendű állampolgár lettem.”

 

Vakon meózni

 

„A hét végén tiszteletét tette a csacsika család. Egyfelöl örömködtek a látottaknak, más felöl megkaptam az építő kritikát, harmad részről meg ÉÉN is körbe tapiztam az egész házat. Ezt szó szerint kell érteni. A Lali manó gyakorlatilag kézen fogva vezetett végig a falak mentén, ha meg az aljzatra voltam kíváncsi, akkor térdre imához. Így végig mentem az összes helységen, mintegy 3 óra leforgása alatt. De semmi sem maradt ki, még a fürdőszoba szerelvények helye sem, a klotyók helye sem, de még a gladiátorok helye sem. Eddig minden jól halad, csak a pénz fogy nagyon.”

 

Váratlan anyagi hátrány

 

„Lali Manóval megráztuk a tabulát, és hamar kiderült, hogy az anyagiakban erősen le vagyunk maradva a szükségeshez képest. Kis töprengés, és Ágival eldöntöttük, hogy nem lehet megállni. Előre, fel, a pöce tetőre! Átrágtam az összes hátralévő munkán, hogy hol, és mit lehet lefaragni. Az nem volt kétséges, hogy ennek újabb kölcsön lesz a vége, de mégis mennyi? Sok-sok megalkuvás után eldőlt az összeg. Innen aztán tényleg felpörögtek a dolgok. Megjelent a redőnyös, megalkudtunk, dolgozott, fizettem.

Megjelent a gázos, Vele már régebben megalkudtam, dolgozott.

Megjelent a víz, és villanyszerető bácsi, dolgozott.

Megjelent a szóbanfestő spájzoló, megalkudtunk.

Megjelent a kályhás bácsi is, két nap alatt fel is építette a fantom kályhát, ami azért szobadísznek még jólesz, levonult, kifizettem.

És végül jött az asztalos bácsi is, akivel egyenlőre csak a parketta lerakására alkudtunk meg.”

 

Beköltözhető

 

„Szombaton már csak a nagy őrület, vagyis a költözködés marad. Hát valószínűleg attól tartok a legjobban. Kedd van.

A munkák nagyrésze el is készült, és ki is fizettem néhány embert. Alig fél milla csúszott ki, de csak azért ennyi, mert a Nemes Zoli még mindig nem kérte a tartozásomat, az eddigi munkájáért. És az Ottó, na nem a Tóth Ottó, hanem a Gaál Ottó, a piktor szintén azt mondta, hogy majd ha mindennel kész. Azóta gyűjtöm a lovettát. Már kiraboltam a helyi O T P fiókot, mára tervezem a Tak Szövöt, és holnapra maradnak a helyi kereskedők, akiktől csak a napi bevételt fogom elnyerni ruletten.

Orosz ruletten.

Persze először Ő kezd, és a pisztoly fullra lesz töltve, tehát nekem már meg se kell próbálnom.

Muszály tutira mennem.

Elvtársak!

Nyugaton a helyzet fokozódik!

Mondta Virágh elvtárs, Pelikán elvtárs gátőrnek, a Tanúban.

Namár most.

Nem nyugaton, hanem itt közép-keleten, és nem a helyzet, hanem az adrenalin, de legalább fokozódik!”

 

…Most itt állunk tökig eladósodva, de nem akar ránk dőlni a viskó, sőt innen már nyugodtan mehetünk a temetőbe. Még van hátra egy csomó munka, de ezeket már a szorgos munkanapok szürkesége alatt fogjuk elvégezni.

 

SEMMI SEM TÖKÉLETES

 

„Az már csak hab a tortán, hogy a mosogató csap már az első használat után el kezdett folyni. Se baj! Majd jön a Nemes Zoli, a víz, és villanyszerető bácsi, és rendbe teszi a vadonat új csapot. Hát persze! Ahogyan azt Móriczka elképzeli! Zoli ugyan ugrott azonnal, és mondta is, hogy:

– Éppen csak a hollandit kell meghúzni, és már kész is.

Meg is húzta. Akkor nem is csepegett. Aztán éjszaka 3 körül kimentem, mert ÉÉN sem vagyok víztorony, nem tudok mindent fejben tartani, tehát pisilni azt kell. De a leadott vízmennyiséget már csak kell pótolni, vagyis irány a konyha, ami már kezdett uszodára hasonlítani. A csöpögő csap alá támasztottam egy remekbe szabott, valamiért hosszában ketté vágott PVC vízcsövet, hogy ha már folyik, akkor legalább a mosogatóba folyjon. Reggel azonnal hívtam a Zolit, aki szerencsére megint rögtön tudott jönni. Mikor meglátta a helyzetet, azon nyomban elzárta tövében a vizet, lekapta a null kilóméteres, bár enyhén repedt csapot, és tarzan ordítással eliramodott a szerelvénybolt irányába, azzal a jelszóval a zászlóján, miszerint ezt a csapot kicsit szétveri a boltos buráájáán! Délre már lett is vízünk.

Addigra már éppen megtelt az összes WC a megfelelő tartalommal, amikbe fogpiszkálókat szúrkáltunk, ettől a sok sündisznót a család tagjainak éreztük. Másnap reggel elvitték a szemetet a kertből, és elkezdődött a szétdobozolás. Már kezdtük azt hinni, hogy mindent tudunk, amikor Ági szobájában elmozdítottuk az ágyat, és a vadonat új házban kb 2 hét után már 1 ujjnyi széép, zöld, finom bolyhos penész volt!

Deo gratias!

Deo gratias!

Van még valami?

 

Jaj jaj jaj!

Hát persze, hogy van.

Ugyanis fűtésem még nyomokban sincs.

Soha ne költözzetek!”

 

 

 

 

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments