Érzésekről beszélő képek vak embereknek

Több ember jelezte már felém a háláját, hogy milyen jó ötlet is az, hogy felhívtam a figyelmüket arra, hogy a képek címkéjét írják meg, hogy mi, akik nem látunk, azért tudjuk azt, hogy mit ábrázol a dolog. Mi legyen a címke feliratán? Egy szó, vagy kettő, ami informatív? Vagy adhatunk át akár érzelmeket is? Egy mai döbbenetes élményem kapcsán jutottam ehhez a témához.

 

 Elsőként Szombati Orsolya igyekezett a lehető legmaximálisabban a képek címkézésére odafigyelni, amikor megtudta, hogy ez nekünk látássérülteknek milyen hasznos lehet. aztán lettek követői, például Nagy Krisztina is, aki az általa küldött hírlevelében szereplő képről, illetve a facebook csoportjában is külön le szokta írni, hogy mi mit ábrázol. Ilyen egyszerű az egész? Nézzük meg egy kicsit közelebbről a képes beszéd témáját vak szempontból.

 

Ezek a személyes szempontjaim lesznek. Én korábban láttam, tehát ez már ad egy olyan körülményt, hogy a fogalmak mögé tudok olyan tartalmat társítani a fejemben, amit korábban láttam. Emlékszem a színekre, formákra. Nemrég történt egy eset, amire én sem számítottam. Elolvastam Fa Kinga blogbejegyzését, mert arról írt Vida Ágnes ügyfeleinek közösségében, ahol sokan próbáljuk segíteni egymást, amiben éppen kell, hogy elveszített valakit pont egy éve. Így a munka is nehezebb. Azért így is összehozott egy bejegyzést. Többen bátorították a csapatból. Kíváncsi voltam, hogy az érzelmi, lelki állapota mire indította. Mikor beléptem az oldalára, a bejegyzése elején a képnél az a felirat van, hogy koszorú. Jó, elképzeltem egy koszorút. Én korán elveszítettem az édesanyámat, a nagymamámat, szóval voltam már temetésen akkor is, amikor még láttam. Úgyhogy bevillant egy amolyan „átlagos” koszorú képe. Elolvastam az írást, de abból nem derült ki, hogy ki az illető, akit elveszített, úgy tűnt, hogy mások már tudják, akiknek szólhatott a bejegyzés. Én mindenféleképp szerettem volna visszajelezni egyrészt, hogy hálás vagyok a kép feliratáért, s azt is jeleztem, hogy bár nem tudom, hogy kiről van szó, mégis sajnálom, ami történt. Aztán ma ért a meglepetés, vagyis korábban, de most tudtam visszanézni az oldalra, mert kaptam választ. S hogy micsodát? Egy koszorú „gyönyörű” látványát, leírását. Bár ehhez fájdalom társul, mégis nagyon meghatott az az odafigyelés és nyitottság, hogy a hölgy olyan részletesen leírta, hogy milyen is az a koszorú, hogy teljesen átadta azt az érzést ezzel, hogy neki milyen fontos, hogy ne „átlagos” képet képzeljek el. Át akarta adni a hangulatát az egésznek. Teljesen világossá vált számomra, hogy egy rendkívüli embert veszített el. A könnyeimmel küzködtem, amikor a nekem szánt választ olvastam. Ugyanis a gyermekei apukájáról volt szó, aki egy éve nincs velük. Én éppen tegnap mutattam be a férjemet és átjárt az érzés hirtelen, hogy milyen nagy dolog is az, hogy ő velünk van, köztünk él még. Most beidézem az ő leírását, aztán még röviden folytatom a bejegyzést.

 

§        „Leona: leírom Neked a koszorút, mert ha lehet ilyet írni egy koszorúról ez gyönyörű, és Béciről szólt, kedves barátunk Szilvi keze nyomát dicséri. Ne hagyományos koszorút képzelj el: gerbera, rózsa, szegfű szabályosan elrendezve… A mérete kisebb egy hagyományos koszorúnál, a virágok színei: pasztell lila, halvány narancs és rózsaszín rózsák, kékeszöld hortenzia, narancsos talán kokárdavirág és sötétlila harangvirágszerű és amiket nem szoktak koszorúba rakni, de itt benne van: rozmaring ágak, piros csipkebogyók, sötét kék bogyók talán kökény (főzés volt a hobbija, a konyhában nagyon tudott varázsolni). A virágok tömören, szabálytalan rendben, harmonikusan összerendezve.A szalagok: olívazöld, pirosas narancsos, padlizsán lila szatén szalagok…
U.i.: Béci: párom volt és két gyönyörű kislányunk édesapja.”

 

Vajon fontos lehet érzelmeket is közölni egy képpel? Akik sokat fényképeznek, azok is a pillanatot keresik, amit megragadhatnak és tükrözhetik a hangulatot. Vajon hogyan lehet röviden visszaadni egy kép címkéjével a hangulatot? Inkább szemléletet adnék át ez ügyben és mindenki fogja érteni, hogy mire gondolok. Mi, akik láttunk korábban, ha valaki elmondja, hogy maszatos mosolygós óvodás kislány labdával a kezében mondjuk, akkor akkor azt az érzést is át tudjuk érezni, amikor ilyet láttunk és az összes ilyen emlék feljön, az összes ilyen életérzés. Ha egy bejegyzésnek az a célja, hogy érzelmeket is adjon át, akkor érdemes egy kép hangulatát megfogalmazni röviden, nem feltétlenül a miliméteres pontosság a lényeg a leírásban. A fenti esetben egy kicsit speciális volt a helyzet. A koszorú felirattal már ott volt bennem az érzés, szépnek találtam, hogy ott van az a kép a bejegyzés elején, jó volt erről tudnom, láttam magam előtt. A kiegészítése ennek már személyes párbeszéd eredménye volt, amiért nagyon hálás vagyok, mert sokat kaptam ez által, de nyilván mindenki érzékeli, hogy ilyen hosszú leírásra általánosságban nincs szükség, csak ha esetleg úgy érezzük egy érdeklődés során, hogy fontos egy képről beszélgetni valakivel.

 

Teljesen rendben van, ha bármilyen informatív feliratot kapunk a képekhez, amit a beszélő szoftverünk felolvashat, ami által mi látássérültek is láthatjuk a képeket. Ezzel a bejegyzésemmel egy kis pluszt akartam mutatni, ha valaki érez kreativitást, hogy átadjon képleírásban is hangulatot, érzelmeket, ami növelheti a bizalmat az olvasókban, szóval akkor erre még oda tud figyelni, ha jó ötletnek találja a tapasztalataim után. Kedves Kinga, fogadd együttérzésemet és sok erőt, kitartást kívánok a munkádhoz! Remélem mindig lesznek körülötted emberek, akik a nehezebb pillanatokban melléd állnak és bátorítanak. Nem vagy egyedül, ezt biztosan tudod. Ezeket a gondolatokat és érzéseket váltottad ki belőlem a „képleírásoddal”, a válaszoddal a hozzászólásokban. Köszönöm.

 

 

 

 

 

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments