Érdemes energiát feccölnöm a blogírásba?

Én, blog, közösség

 (hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Három gyerek mellett nincs jobb dolgom, mint blogot írni? Ennyire ráérek? A „grafománia” kiélése mellett még milyen haszna lehet ennek? Mit adott nekem, mit adhat az olvasónak, ha velem tart a jövőben? Mi motivál és miért csinálom? Ha tovább olvassa, minden kiderül és megtudhatja, hogy érdemes-e velem tartani vajon a továbbiakban is!

 

Vállalkozni indultam, blogszerző lettem

 

Tavaly ilyenkor nagy volt a tét. Ha nyerek, akkor egy olyan szolgáltatást nyerek, amit nem tudnék megfizetni. Vida Ági elkészíti a weboldalamat és közben egy tanácsadás keretében megbeszélhetem, hogy mit kezdjek azzal. Nagyon sok vállalkozási ötletet átbeszéltünk, de valahogy mégsem szikrázott fel a lelkem egyikre sem. Lehet, hogy a lelkem mélyén még nem éreztem kész magamat arra, hogy elinduljak. Ha ma lenne ez a tanácsadás, már biztosan más lenne a szituáció. Mindegyik javaslat jónak tűnt, nem ezzel volt a baj, de valahogy mégsem éreztem, hogy bármelyikbe bele mernék vágni. Akkor aztán azt tanácsolta, indítsak blogot. Hiszen sok gondolatom van, írni is szeretek, ő szerinte pedig biztosan sikerem lenne ezzel, legalábbis a beszélgetéseink alapján ezt gondolta rólam. Na, ekkor! Igen, ekkor felcsillant a szemem. Azért, mert ő azt mondta, hogy ezzel sikerem lenne? Nem, hiszen a vállalkozási ötleteknél is csak olyan tevékenységekre koncentráltunk, amiben szinvonalas dolgot tudnék létrehozni.

 

Akkor miért éppen a blogindítás volt az, amire ugrottam?

 

A társadalmi szemléletformálás szívügyem. Hogyan is állíthatnám, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, ha nem láthatják mások, hogy ugyanolyan kihívásokkal találkozom mint mindenki? A blog remek lehetőség lesz arra, hogy a sokakat érintő élethelyzetekről egy sajátos szemszögből beszéljek. Így anélkül, hogy folyton azt magyaráznám, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, egyszerűen elkezdem ezt kifelé élni és előbb-utóbb ez hat az emberekre és a társadalmi befogadásra. Ez volt az alapgondolatom. Vak édesanyaként vannak ugyan speciálisnak tűnő korlátaim, de a legkülönfélébb élethelyzetek teljesen hasonlóan érnek engem. Zoknik párjának megkeresése, gyereknevelés, hogyan gondolkodjam úgy, hogy az életörömömet ne rabolja meg senki, hogyan éljem meg győztesen hitéletem kihívásait? Ráébredtem, hogy belőlem mindigis kikívánkoztak olyan dolgok, amiket én megéltem, felismertem és szenvedélyesen szerettem továbbadni még frissen ezeket, hogy másoknak is adjon az az élettapasztalat, vagy másoktól hallott gondolat, vagy csak egy zene, ami megérint. Legalább időt is nyerek – gondoltam magamban – amíg nem jön a vállalkozási ötlet. Ezért a tanácsért amíg élek, hálás leszek!!! Rendkívül sokat adott nekem és a visszajelzésekből kiindulva másoknak is ez az oldal, ez a blog! S közben pedig tanulhatok magamról, másokról, képességeimről és tisztul bennem a kép, hogy mivel is szerezhetnék a jövőben jövedelmet.

 Hiszen ez alatt az egy év alatt nem csak blogot írtam, hanem több szálon is elindult az életemben aktív részvétel, de ezt most nem részletezném, az előző bejegyzésben már említést tettem erről. 

 

Az önkifejezéstől az olvasóig

 

Az elején még kitódultak belőlem a gondolatok. Úgy éreztem, rengeteg dolog van, amit el kell mondanom. Ami a hosszú évek során összegyűlt bennem. Aztán egy ponton el kellett gondolkodnom. Amíg újdonság volt ez a blog, addig az emberek csodájára jártak. Majd kezdték talán megunni, vagy már nem volt olyan érdekes? Inkább azt mondanám, hogy az elején úgy indultam, hogy nem volt még tapasztalatom, miként kell odafigyelni az olvasókra. Még azt sem tudtam igazán, hogy kik felé szeretnék adni bármit is írásaimmal. Csak úgy ki akartam adni magamból és kész. Pár embernek már ez is nagy segítség volt és a hozzászólások alapján elgondolkodtam, hogy akkor hogyan is tudnék úgy írni, hogy az olvasók érdeklődésére is érzékeny legyek? Hogyan állíthatnám a blogot szolgálatba? Kikhez szeretnék igazán szólni? A célközönség nagyon is lényeges szempont. Figyelem, nem azt állítom, hogy mostanra már olyan ügyesen alkalmazom a hozzáállásomat, de már benne vagyok egy tanulási folyamatban és célom, hogy érzékeny legyek az olvasóra, aki olyan, mint én. Vagyis én olyan vagyok éppen, mint ön.

 

Hogy nem ez jön le?

 

Én szuperebb, erősebb és ügyesebb vagyok? Abban szerintem egyetértünk, hogy minden embernek vannak erős oldalai és gyengébbek. Általánosságban nem lehetek erősebb és ügyesebb senkinél sem, ha egyformán emberek vagyunk. Ha mégis többre tart engem önmagánál, akkor elrontottam valamit. Miért érzi ezt az olvasó? Lehet, hogy valamire már találtam megoldást, ami segít, de bárcsak el tudnám érni azt, hogy azt érezze, nem vagyok más ember, csak az élettapasztalataink külömböznek. Lehetséges ez?

 

Az erőtlenség ereje

 

Egyben biztos vagyok. A „Sikerül” gondolatot egy bátorításnak szánom, de nem úgy, hogy hamis pozitiv képet festenék mások elé. Én ügyes vagyok, lám, még ezt meg azt is meg tudom oldani vakon. A napokban mélyült el bennem egy gondolat, ami mindig is célja volt a blognak és folyamatosan emlékeztetnem kell magamat erre. Csak akkor leszek az olvasó számára is „én isegy vagyok közületek” élménnyé, ha merem vállalni önmagamat a gyengeségeimen, hibáimon, nehézségeimen keresztül és úgy mutatok kilátást, vagy még kilátásra váró dolgokat meg az életemből. Hihetetlen, hogy milyen könnyű belelépni abba a csapdába, hogy azt mutogassam, hogy nekem minden sikerül, nézzétek, itt vagyok és bátorodjatok! Nem, ez eléggé lehangolna mindenkit. Bár lehet, hogy egyfajta rajongói csoportosulás keletkezne ebben az esetben, de az nem egy egymás segítő és támogató közösség, ahol én is egy vagyok a többiek között. Itt egy bejegyzés, ami példa egy olyan élethelyzetre, amiből első ránézésre nem kerültem ki győztesen, mégis adott valamit az olvasónak. Felelőtlen vakok

 

Összefogás a bloggerek között

 

Befejeződött a Bloggerina 2013. verseny a Nők Lapja Café szervezésében. Pontosabban fogalmazva még egy hét van a verseny befejeztéig, de már ezen a héten a zsűrié a főszerep. A szavazatok gyűjtése két hétig tartott. A cél az volt, hogy az első ötven közé bejuthassak. Köszönöm szépen mindenkinek, aki szavazott erre a blogra!!! A 21. helyezettként sikerült bentmaradni a versenyben! 239 sikeres szavazás történt, de láttam, hogy több, mint 400 ember járt a blogversenyről szóló aloldalamon, köszönöm a megtisztelő figyelmet! Kedves blogszerző hölgyismerőseim közül is, akiket ajánlottam a fent említett aloldalon, közülük is többen bejutottak! A nevükben is köszönöm, akik őket is megnézték és szavaztak valamelyikükre! Ott most megtalálhatja az eredményeket, ha kíváncsi!

 

Mégegy összefogásról a bloggerek között

 

Ha annak idején nem nyertem volna meg Vida Áginál a játékot, most őket sem ismerném. Egy olyan közösségbe kerültem be tavaly ez által, ahol bátorítjuk, támogatjuk, segítjük egymást a boldogulásban. A technikai kérdésektől kezdve a sikerélményeink megosztásán keresztül a bosszúságunk után megnyugvást keresésig, mindenben ott vagyunk egymásnak. Ez nagy ajándék mindannyiunk számára azt hiszem. Egyik büszkeségem egy csodálatos összefogás, mely a fehér bot nemzetközi világnapja alkalmából keletkezett. 10 blogot vezető hölgy jelentkezett a felhívásomra, hogy aznapra írjunk a látássérült emberekkel kapcsolatban bejegyzést, mindenki a saját témájában. Ez minden résztvevőnek nagyon tetszett és mindenkinek adott egy különleges ízt a blogjához. Az, hogy ez a látássérült embereknek milyen jó érzés volt és mennyire megtisztelő, azt inkább csak én tudom, úgyhogy hagyományt szeretnék teremteni ebből az összefogásból. Egy aloldalt létrehoztam, ennek az eseménynek a megörökítésére, hogy bármikor megnézhesse az olvasó, kik, milyen témában járultak hozzá ehhez a kezdeményezéshez. Itt megtalálhatja!  Aztán az is elképzelhető, hogy az év más szakaszaiban is néha koncentrálhatnánk egy-egy kiemelt csoportra, témára egy-egy világnap alkalmából. Hiszen a látássérültségem csak egy dolog a sok közül. Anya is vagyok, aki a harmincas éveiben jár, nagycsaládos, kisgyerekes, Feleség, meny, gyömrői, énekes előadó, keresztény, a macskákat kedvelő, tehetségekben gyönyörködni szerető, hosszú hajú, fogászatra járó, matekszerető, Milkapárti, a facebookon fent lévő, mosogatógéppel rendelkező, néha ufónak kinéző, blogszerző, szociológus, nem fogyókúrázó, keveset mozgó, nem sminkelő, nem kiváló háziasszony is.J Ember vagyok, annak minden lehetséges szépségével és kihívásával!

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments