Péntek: Egy igazolvány titkos üzenettel

nyitott szívűgyerekcsapatatáborban

Bejegyzés adatai

TARTALOM:

  • Miért ez a cím?
  • Gondolatok magva
  • A beszélgetés témája
  • A várva várt pozitív pletyka
  • Még egy kis pozitív pletyka
  • A játék
  • Miért ez a cím?

    A tábor végére szerettem volna valami hazavihető tárgyi emléket is adni a csoport tagjainak. Egy olyan dolgot, ami lelki üzenetet is hordoz. Pénteken a magvető példázata volt kijelölve, de mivel úgyis sok olyan élménye van már a gyerekeknek, amikor ültetnek valamit és megfigyelik, hogy valami mást szerettem volna kitalálni. Egyébként volt arra lehetőség, hogy magot vessenek el atáborozók. A bejegyzés végén fog kiderülni az igazi válaszom, milyen igazolványról is van szó, s mi köze van a magvetésnek ehhez.

    Gondolatok magva

    Ahogy készültem erre a napra, eszembe jutott egy korábbi cikkem tartalma, amit a zuglói református gyülekezet Örömmondó című újságjában is közzé tettek. Sokszor azon kapom magam, hogy van egy természeti jelenség, és lelki dolgokon elmélkedem. Például egyszer egy szilvaevés közben eszembe jutott a kemény mag. Esszük a gyümölcsöt, de a magját kiköpjük. Abból újra kikelhet az a fa, ami ezt a gyümölcsöt termi. Hogy is van ez? Mi is a Lélek gyümölcse? A galatákhoz írt levélben találhatjuk a felsorolást (Gal. 5, 22-23.)! Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ha abbó leszem, van magja? Szóval ha a számból kiköpöm, akkor pl. a szeretet, öröm, békesség, jóság, szelídség és mértékletesség fája újra kinőhet valahol? „Szívnek teljességéből szól a száj” – mondja az írás. Az biztos, – s ezt már a gyerekeknek is mondtam – hogyha szeretettel, örömmel, békességgel vagyunk telve, akkor a szánkon is olyan szavak jönnek ki, melyekkel ugyanezt közvetíthetjük embertársaink felé is.

    asztaléssátorközösségatáborban

    Ki az, aki szeretne ilyen gyümölcsöző életet? – közelítettem a témára. Nézzük meg, hogy Isten, aki elveti ezt a jó magot, hogyan mutatja be példázatában azt, amikor kikel és lesz gyümölcs, s mikor nem kel ki, mikor nem lesz gyümölcse az elvetett szavainak, igéjének!

    A beszélgetés témája

    Megkértem a gyerekeket, hogy meséljenek olyan történetet, amikor valamit nem értettek. Mit tettek utána? Sok iskolai példa jött elő ismét. Volt, aki megkérdezte a tanárt újra. Volt, aki félt megkérdezni a tanárt, s a szüleitől kért segítséget. S hogy hogyan kapcsolódik ez a beszélgetés a történethez? Amikor Jézus elmondja a sokaságnak a példázatot, a tanítványok nem értették. Viszont utána nem szégyelték megkérdezni urukat, mit jelent. Röviden leírom ide:

    • Útfélre esik a mag: nem érti az igét.
    • Sziklára esik a mag: Örvendezve fogadja, de nem gyökerezik meg, nincs benne álhatatosság, a rossz körülmények elfojtják benne.
    • Tövisek közé esik: hallja és örömmel is fogadja, de az e világ gondja, a gazdagság csábítása terméketlenné teszi.
    • Jó földbe esik: hallja és érti is az igét és jó termést hoz.

    A szántóföldek Izráelben a domboldalakon voltak. Néhol köves volt a talaj a vékony termőföld alatt. Keskeny út is vezetett a szántóföldeken át vagy azok mellett. Főleg a tövises gyomnövények akadályozhatták a növények növekedését. Nekünk van lehetőségünk az Úrral beszélgetni! Bizonyára nem kell erősen bizonygatnom, hogy sokszor előfordulhat, hogy nem értünk valamit a Bibliában. Ilyenkor Isten szent Lelke segítségünkre siet, ha kérjük tőle! Mikor ezekről beszéltem, feltettem a kérdést: Ki ismer olyan embert, aki a sok fájdalom, nehézség közepette már nem is törődik Istennel? És mi lehet még a másik ok, ami nem hagyja az igét gyümölcsöző fává nőni? A világi gondok és a pénz szerelme is eszükbe jutott. Megbeszéltük, hogy vigyázzunk arra, hogy a nehézségek miatt nehogy bezárjuk a szívünket Isten előtt, vagy éppen nehogy a világi javak utáni futásunk miatt zárjuk ki Őt az életünkből! Értsük meg, hogy Isten minden szavával jót akar nekünk! Jó terve van az életünkkel!

    aközösjátékésöröm

    S végignéztük, hogy a hét első felében szereplő hithősöknél ez hogy volt. Megállapítottuk, hogy az ő szívük jó föld volt Isten szava magvainak. Hittek és bíztak az Úrban. Tegyük mi is ezt, éljünk így, s szeretetben, örömben gazdag életünk lehet!

    A várva várt pozitív pletyka

    Hétfőn mindenki kihúzott egy nevet, és végig azt figyelte, milyen belső értékei van annak a társának, akit kihúzott. Az volt a feladat, hogy ezt a megfigyelését majd pénteken el kell „pletykálnia”. Körben ültünk, és olyan jó volt hallgatni, ahogy a gyerekek egymásról milyen sok szépet és jót, kedveset tudtakfelsorolni. Kértem, hogy egy-egy történettel is támasszák alá, hogyan derült ki számukra, hogy pl. xy segítőkész! Így ültettünk egymás szívébe szeretetmagocskákat.

    Braillegéppelíromanévjegykártyákatagyerekeknek

    A másik magocska pedig az igazolványban volt elrejtve. Braille írással (a vak emberek által használt pontírással) leírtam mindenkinek a nevét, és alá egy titulust: Isten drága kincse. Arra bátorítottam a gyerekeket, hogy higgyék el, hogy ez így van. Az Úr így néz mindannyiunkra egyen-egyenként. Jézus azért halt meg, hogy az ember újra békét köthessen Istennel. Bármikor álljanak meg a menny kapuja előtt képzeletben, kopogtassanak, és hivatkozzanak a kártyán szereplő írásra. Arra, hogy hiszik, értékesek, és Jézussal akarnak élni. Az alábbi képen ez az igazolvány lesz látható, hozzá kell képzelni egy műanyag igazolványtokot, amibe beletettük.

    Braillenigazolványnévvelésistendrágakincsefelirattal

    Azért az üzenetet nem adtam olyan könnyen. Vittem egy Braille ABC-t, ami alapján meg kellett fejteni, mi van odaírva. A legtöbben nagyon élvezték a rejtvényfejtést! Aki már nagyon sokat szenvedett vele, az végül megkérdezhette, mi van az igazolványon. Hiszen az volt a cél, hogy tudják meg. E folyamat közben jöttem rá, hogy nem kell, hogy mindig én segítsek. Adják át egymásnak a „titkot”! Úgyhogy egy mini missziós munka is megvalósult kis csoportunkban!.

    Még egy kis pozitív pletyka

    Én is igyekeztem minden kedvességet észrevenni. Olyan jólesett, amikor a reggeli érkezésnél mindig volt valaki a szolgáló asszonytestvérek közül, aki megkínált kávéval. Az a soksok finom tízóraira készült szendvics, és a kedves kínálgatás is mindig bearanyozta a délelőttjeinket!

    uzsonnakészülszívvellélekkel

    A Közös lelki rákészülés a lelkész úrral és feleségével, sokat tett hozzá ahhoz, hogy bátorságot merítsek a héthez. A terep előkészítésének munkálataiban mi nem vettünk részt, de el tudjuk képzelni, hogy az a gyerekparadicsom milyen sok kéznek és szívnek köszönhető. Én délutánonként nem tudtam részt venni a táborban, de minden napra jutott egy külön foglalkozás egy meghívott vendéggel, nekik is hála és köszönet, hogy hozzátették a magukét, és színesítették a programot. Képek a szerdai programokról, amik lemaradtak. 🙂

    Gyöngyössi-Szabó Gábor kántor, zenetanár az orgonával ismertette meg a gyerekeket.
    zenetanárorgonaésgyerekek

    Rongylabdák is készültek.
    rongylabdakészítés

    Többen mesét olvastak a csendes pihenőnél, ez is egy olyan dolog, ami apróságnak tűnhet, de egy elaludni készülő ovisnak, szülőjének sokat adhat, sőt, akár a nagyobb gyerekeknek is.

    csendespihenőatáborbanésmeseolvasás

    Az egész családdal részt vehettünk, köszönjük a gyülekezetnek!

    A képen a táborozók
    Képenazösszestáborozó

    Férjemnek, és a csoportunkban segétkező asszonytestvéreknek is hálával tartozom, vakságom okán a technikai dolgokat nem mindig egyszerű kivitelezni. S azért is jó, amikor többen vagyunk, mert több szem, lelkiekben is többet lát!

    köszönetnyilvánításaközreműködőknek

    Hála és dicsőség az Úrnak, hogy adott egy picike részt az Ő hatalmas munkájából, s megosztotta így örömét velünk!

    A táborzáróról röviden

    A templomban volt megtartva. Előtte bemelegítésként volt egy kis Ki-Mit-Tud, ahol akinek kedve volt, megoszthatta a többiekkel “javait”.

    képakimittudról

    A közösség tagjai igyekeztek meghívni sok embert, akiknek fontos lehet, hogy Péteriben volt egy ilyen tábor. Elénekeltük a dalt a lányokkal. Nagyon meghatott az, hogy beleadták magukat, és nagyon bátran adták át az üzenetet. Beszéltük ugyanis előtte, hogy gondoljanak arra, akkor, annál a dalnál, ők fognak prédikálni. Felnőtteknek, gyerekeknek, mindenkinek, akik ott lesznek a templomban. Mondják oda bátran mindenkinek!

    Leonaénekelacsapatával

    És megcsinálták … Ez nagy dolog a mai világban, amikor sokan szégyellik énekhangjukat, nem merik nagyra nyitni szájukat, vagy lelküket. De Isten arra bátorít, hogy valljuk meg hitünket! A keddi bejegyzésben már megosztottam a dal hangfelvételét, ide egy másikkal készültem. Mivel a magvető példázata volt a téma, ezért szóljon egy ének erről. Óvári Péter lelkész úr, csapatával énekelte el ezt a táborzáró alkalmon.

    Mikor már hazafelé indulóban volt a tábor nagy része, érkezett egy apuka, akiről kiderült, hogy nagyon jól gitározik és énekel, méltóképp zárhattuk le hangos dicsérettel a hetet! Ez nagy ajándék és meglepetés volt számunkra! Erről nincs felvétel, nincs fénykép, de szívünkben őrizzük az élményt, mint ahogy a többi szép megélt pillanatot is.

    Az élménybeszámoló sorozat részei:

    Hétfő: „Mire vagy jó?”Kedd: Teher alatt nő a pálma?Szerda: Érzékenyítés hatványozottanCsütörtök: Az otthon maradt fiú tékozlásaPéntek: Egy igazolvány, titkos üzenettel

    Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése

    Kapcsolatfelvétel