életemben először

Laptoppal az ölemben ülök az autóban és írom ezt a bejegyzést. Mitől olyan nagy szám ez?

 

Nézzen csak körbe a kedves olvasó, ha megteheti, reggel munkába menet, hányan olvasnak a metrón, buszon, vonaton, egy hosszabb út alkalmával. Van, aki keresztrejtvényt fejt, ilyenkor az ember magazinokat is gyakran vásárol, de a napi hírújságok, vagy egy kedves könyv sem ritka. Ezt természetes dolognak tartjuk. A kamaszok talán inkább már telefonjukkal játszanak, vagy használják a közösségi oldalakat. Az oktatócégek ilyen helyzetekre például azt tanácsolják, hogy ezeket a holt időket használjuk ki tanulásra. Médiafájlok hallgatására és a tananyagok befogadására tökéletesek ezek az időszakok. Tényleg jó érzés, hogy az amúgy sok idő, ami utazással telik, értelmesen kihasználható.

 

Egy kedves barátom nem rég arra panaszkodott, hogy elköltözött a cégük és sokkal több időbe telik az utazás. Ugyanebben az időszakban viszont összetalálkozott ismerősével és rájött, hogy akár beszélgethet is és építheti a baráti kapcsolatait. Neki ez fontos dolog.

 

Már több héttel ezelőtt megbeszéltük, hogy elmegyünk a barátainkhoz. Körülbelül 1 órás lesz az út. Nehéz volt a reggel, nem a szokásos módon telt. Nem úgy, ahogy terveztem. Még indulás előtt örültem volna, ha útjára indíthatom legújabb bejegyzésemet. Aztán elhatároztam, hogy kipróbálom milyen, ha útközben írok a laptoppal az ölemben. Fülhallgatót is hoztam, mert az autó hangjától nem hallanám a beszélő szoftvert. Aki esetleg még nem hallott arról, hogy mi látássérültek hogyan használjuk a számítógépet, azok kedvéért leírom, hogy azt, amit mások a képernyőn látnak, nekünk egy program olvassa fel. Így tudunk levelezni, olvasni, írni, a mi életünkben egy számítógép segít kapcsolatot teremteni a külvilággal, emberekkel, a művészettel stb. Ahhoz, hogy mi is olvashassunk a vonaton, vagy a buszon, vagy laptopra, vagy egy nagyon okos telefonra lenne szükségünk.

 

Most képzeljünk el egy embert, aki a vonaton ülve előveszi laptopját, de inkább mondjuk a metrón ülve, vagy egy helyközi járaton ülve. Mit gondolnánk róla? Nem kellene félnie ennek az embernek, hogy amikor leszáll a járműről, kifigyelik és elveszik tőle a tulajdonát? Furcsa hóbortosnak tekintenénk az ilyen embert? Lehet, hogy nem értenénk, hogy aki annyira elfoglalt, az biztos, hogy valami üzletember, de akkor miért tömegközlekedik? Egyben biztos vagyok, hogy az senkinek nem jutna eszébe, hogy az illető nem lát és a számítógépe az egyetlen olyan eszköz, aminek a segítségével olvasni tud, vagy jegyzetelni az ötleteit a munkájához. A telefonra rábeszélni hangosan, nos ez is egy megoldás a jegyzetelésre, de nyilvánosan ezt sem szívesen tenném. Bár én sokat utaztam busszal hosszabb utakon is, ezeket az időket mindig a gondolataimba merülve, vagy épp beszélgetve töltöttem el és töltöm el azóta is. Autónk nem olyan régen van és az, hogy rendszeresen írok, az mégfrissebb dolog. Így történhetett, hogy történelminek éltem meg azt, hogy egy utazást életemben először írással tölthettem. Az autóban való utazásnak egy másik előnye, hogy énekelni is lehet. Ákost hallgattunk!

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments