Élet az élet után

Az alábbi történet már sok helyről visszaköszönt, nem tudom, hogy ki írta, de a végén megjelölök egy oldallinket, ahonnan ezt kimásoltam. A vicces de… kategóriában leltem az alábbi sorokat.

 

“Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”.
A „szkeptikus” azt kérdezi:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze – mondja a „kis hívő”. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
– Hülyeség! – mondja a „szkeptikus”. Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
– Pillanatnyilag még nem tudom – mondja a „kis hívő” -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
– Nonszensz, lehetetlen! – mondja a „szkeptikus”. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is mőködhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
– Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni – mondja a „kis hívő”.
– Soha sem fog működni! – véli a kis „szkeptikus”. Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a „kis hívő” -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
– Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a kis „szkeptikus”.
– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! – válaszolja a „kis hívő”.
Mire a „kis szkeptikus”:
– Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A „kis hívő” elgondolkozik egy pillanatra. – Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat!
Majd halkan hozzáteszi:
– Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!”

 

Van egy drága testvérkém, aki éppen babát vár. Kérem a kedves olvasót, ha úgy gondolja, hogy segítheti őt egy érte elmondott imádság, akkor gondoljunk rá együtt így is. Ha addig nem indul el a szülés, akkor holnap már be kell feküdnie a kórházba. Adjon neki az Isten erőt, kitartást és békességet! Ha valaki úgy érzi, hogy szívesen adna pár szavas bátorítást, az a hozzászólásokban tegye meg nyugodtan, hogy még este el tudja olvasni ezeket a szavakat az anyuka. Köszönöm.

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments