Csak akkor segít, ha kérem?

Nyújtsa fel a kezét az, akinek gondot okoz, hogy segítséget kérjen bárkitől! Most azok tartsák fel kezüket, akiknek gondot okoz segítséget kérni Istentől! Akkor bajban vannak azok, akik pont akkor, amikor szükségük lenne rá, nem tudnak kérni? Mi ebben akkor a kegyelem, az ajándék? Milyen szeretet az, ami csak akkor avatkozik közbe, amikor valaki ezt kéri?!

 

Ősz volt és a gyerekek nagyon szerettek gesztenyét szedni. El is mentünk egy délután egy köztéri fához, hogy minél többet gyűjthessenek. Én csak a jelenlétemmel képviseltem a családot, figyeltem őket. Aztán a következő párbeszédre lettem figyelmes:

-Ati, menjél arrafelé, ott sokkal több van!-Terelgette apukája a fiát. Ó milyen gyönyörű mozzanat! A fiúnk nem is kért segítséget, mégis, mivel apukája szerette, ezért ő is azt akarta, hogy minél több „kincset” gyűjtsön a fia. Ha Isten létezik és Ő valóban jóságos, vajon mennyire szerethet? A Biblia szerint ha kiáltunk segítségért, Ő mindig meghallgat, de csak ekkor törődik velünk?

 

Mi lenne, ha nem lenne egészségünk, nem lenne családunk, nem lenne házi kedvenc állatkánk? Mi lenne, ha sosem kapnánk ötleteket a fejünkbe, hogy hogyan is fejezhetnénk ki a szeretetünket a másik embertársunk iránt? Igen, igen, ezekért mind hálásak lehetünk a mindenhatónak, de mégis mi a legnagyobb érték, amit kaptunk tőle? A fenti esetből kiindulva, Atinak a legnagyobb dolog a szerető édesapukája volt, akivel együtt tudott tevékenykedni. Maga  a szerető személy jelenléte, segítsége, hangja, a tény, hogy van egy ilyen apukája, a tény, hogy szereti őt, a tény, hogy ezen senki nem változtathat. Ha a kisfiú nem ment volna arra, amerre apja tanácsolta, attól még kevésbé lett volna szeretve? Mi történt volna?

 

Ha létezik Isten és Ő valóban mindenható, akkor velünk tud lenni mindig. Akkor töri magát azon, hogy nekünk a lehető legjobbat adja. Mikor teheti ezt meg valójában? Ha haggyuk magunkat szeretni, ha el merjük hinni, hogy létezik. Mi alapján lehet ezt elhinni? Annyi a nehézség! Nem a körülményekben mutatható ki a szeretet, hiszen akkor a gyereknevelésről sem beszélgethetnénk. Ha mindig csokit adnánk nekik, hogy „boldogok legyenek”, azzal jót tennénk velük? Ő abban mutatta ki a szeretetét, hogy a tökéletlenségeink ellenére is a családjában akar tudni minket. Kapcsolatra vágyik velünk, egy olyanra, mint apa-fia, férj-feleség, két jó barát. Micsoda megtiszteltetés, hogy az, aki ezt a hatalmas univerzumot teremtette, barátunk akar leni, ráadásul úgy, hogy csak annyi kell ehhez, hogy elfogadjuk a felénk nyújtott kezét. Jézus történelmi személy volt és azt mondta magáról, hogy ő Isten emberi alakban. Át akart menni minden fájdalmon és még azt is megengedte, hogy az emberiség megölje testét. Ennyire megalázta magát. Miért volt erre szükség? Ha ezt nem tette volna, akkorhonnan lehetne tudni, hogy szeret minket? Egy hatalmaskodó fölényes mindenható csak az emberek fejében létezik, a történelem másról beszél. Ő bizonyított és várja, hogy megpihenjünk karjaiban. Várja, hogy elmenjünk vele gesztenyét gyűjteni. Várja, hogy élhessen bennünk, mert Ő maga a szeretet. Vajon szükségünk van ma erre?

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments