Mirci 6. rész

Bejegyzés adatai

VENDÉGNAP

 

Bár a mult héten befejeződött Gyurka Anna Cica című novellája, az ahhoz kapcsolódó másik macsek története még folytatódik. Ez az utolsó része Mirci kalandjainak Matula tollából.

 

Egy hűvös pénteki napon érkezett el a pillanat.
Reméltem, hogy Mircike addigra már elvesztette a szűzességét.
Mert ha nem,

Szóval Ági már délután 2-kor végzett, és a gyerekek is kicsit izgatottabban siettek haza a suliból.

 

Aztán egyszercsak teljesen váratlanul, legalábbis Mirci cicának teljesen váratlanul elkezdődött a macska begyömöckölése a rabomobilba.
Kis értetlen ellenkezés után a még kandúr készen állt a szállításra.
Bori, és a kedvese a Laci vállalták a szívnek nehéz, de mindenképpen szükséges küldetés végrehajtását.
Beültek a kocsiba, be tettük a cicust is, és elintegettük Őket, mindha legalábbis a holdra mennének.
Pedig csak ide mentek a Zsírosra, mintegy 5 percnyire.
Aztán az óráknak tűnő várakozás.
Mellesleg órákig is tartott.
A doki teljesen érthető higiéniai okokból a műtéteket mindig a rendelés végére hagyja.
Így kellett este 7-től várni egészen fél 10-ig.
Akkor megtörtént a nyilvános kasztrálás, és 10 órára már otthon is voltak az eunuhhal.
Persze mit láttunk.
Egy majdnem döglött állatot, amelyik csak éppenhogy szuszogott.
A csajok beosztották az időt, hogy két óránként váltsák egymást a macskafelügyeletben.
Így is lett.
Előre szólt a doki, hogy ha felébred, eléggé koordinálatlan lesz a mozgása.
Éjjel fél 1-kor megtörtént a nagy esemény.
Cicóka megmozdult.
Erre az aktuális őrzők azonnal felriadtak, és már figyelték is a mozgását.
Mirci első útja, mint minden magára valamit is adó macskának, a macska alomhoz indult.
Persze, az alkoholistákra oly jellemző módon, ez nem sikerült maradéktalanul.
Konkrétan az útvonalon végig volt utána maradék.
De eddigre már az egész család, engem is beleértve, talpon volt.
Boldogan takarítottak utána, és támogatták az ébredező cicát.
Miután már minden felesleg elhagyta a korpuszt, Ő-felsége elindult az Ő kegyelmét megillető leány szobák ágyába, csak addig le kellett küzdenie egy lépcső sort.
Akarom mondani, fel kellett küzdenie magát 19 lépcső fokon.
Nekünk meg arra kellett figyelni, hogy ne szakadjon föl a seb, és ne essen el, mert akkor becsúszhat a lépcső fokok között a lépcső alá.
Végülis az jelentette a megoldást, hogy talán Anna ment Mirci után, úgy, hogy a két tenyerével biztosította a cicust, hogy menet közben el ne boruljon.
A lépcső fordulóban megpihentek kicsit, de Mircike, mint igazi túlélő, nem adta fel a küzdelmet.
Feljutottak.
Baleset nélkül.
Mirci ágyat választott, és esdeklően nyávogva jelezte, hogy felugrani ugyan nem tud, de szeretne ott tovább aludni.
Felsegítették, és alvás reggelig.

 

 

Másnap a hajnali órákban egyszercsak találkoztam a fürdő előtt az őrizetessel.
Mindjárt meg is kérdeztem, hogy lejöttél?
Vagy leestél?
Miután nem válaszolt, megkönnyebbültem, hogy túl nagy baj nem lehet.
Gyorsan elé tettem a kedvenc kajáját, a nyers sertés májat.
Nem kellett volna.
Boldogan neki ugrott, de a gyomra még kicsit tiltakozott.
Konkrétan kihányta az egészet.
De annyi tisztesség még volt benne, hogy éppen odaérjen az aktussal az alomhoz.
1 óra múlva megint próbálkozott, de már akkor csak száraz golyócskákat adtam neki.
Bent is maradt.
Másnapra már ment a máj is, és minden úgy zajlott, mint azelőtt.
Már nem aggódtam, hogy hova tűnt, és estére mindig haza is érkezett.
Már a szomszéd kutyák ugatásából is kihallottam, hogy Mirci most télakol.
Már az útvonalát is ismertem.
Egész jól alkalmazkodott a megváltozott helyzethez.
A télen megtanult a bejárati ajtón lévő keskeny kémlelő ablakon ki-be járni is.
De azért amikor tavasszal eljött az idő, a visszaköltözésre, a ketrec látványa megint csak egy komolyabb bújócskára késztette.
Viszont azt a boldogságot, amikor megérkeztünk, nem tudom szavakkal leírni.
Ágival, mi is annyira meg voltunk hatva az örömétől, hogy hosszú percekig csak ültünk a hideg teraszon, és néztük, hogy hogyan szaladgál fel, és alá, keresztben, és hosszában, fel a diófára, és le, ki a kertből, majd fél perc múlva mégis inkább be, berohan a ház előtti esővíz elvezető csatornába, és a másik oldalon ki.
Ez eltartott körülbelül fél órán át, amikor egyetlen laza mozdulattal neki iramodott a nagyvilágnak.
Ekkor mi is bepakoltunk, elkezdődött a szellőztetés, és mindenféle munka, ami egy nyaraló tavaszi igénybevételéhez szükséges.
Azóta Mirci cica teljes jogú családtag, és ezt Ő is tudja, és igyekszik eleget tenni vakvezető cicai kötelezettségeinek is.
Talán egyszer majd erről is beszámolok.
 
Az előző részek itt olvashatók: