veszítés

Leonakisgyerekkéntédesanyjávalésédesapjávalakarácsonyfánáláll

Veszteség és reménység

Egy sorozatot indítok el ma. Szeretnék írni életem nagy veszteségeiről úgy, hogy megosztom azokat a gondolatokat, amik segítettek a feldolgozásukban. Igyekszem tömör és velős lenni! Remélem tudok segíteni! Ezekben a részekben illusztrációként Rell Kata Fények c. versének részleteit is felhasználom, Nagyné Oláh Mónika hangos felolvasásával, zenei aláfestéssel. Hallássérült személyek részére a leirat is elkészült a hozzá tartozó kép aloldalán. A mai hangos részlet itt olvasható!

Édesanyám korai halálának feldolgozása

Acsoportakiketvezettünk
TARTALOM:

  • A bibliai József és én
  • A beszélgetés témája
  • Ige és kérdések
  • Lejegyzeteltem, de kimaradtak
  • Aranymondás
  • Daltanulás, hogy bátorítsunk
  • A bibliai József és én

    József története számomra kulcsfontosságú. A gyerekeknek is elmeséltem a csoportban, de tavalyelőtt a templomban is, hogyan kerültem kamasz koromban én is egyfajta börtönbe. Volt olyan életszakasz, amikor a nagynéném, aki nevelt akkor éppen, nagyon haragudott. Volt egy hitbéli meggyőződési különbség közöttünk, ami miatt ő nem akarta, hogy bizonyos keresztény testvérekkel találkozzam. Ha elment dolgozni, kulcsra zárta az ajtót, kihúzta a telefont, hogy ne tudjak beszélni senkivel. Ha

    Férjem lelki „vigasztalási technikája”

    (Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap) Járt már úgy, hogy valakit hiába vigasztalt szavaival? Érezte már azt, hogy szomorúságában idegesítik a jó szándékú bátorítások? Én mindkét esetet átéltem, de a napokban történt velem egy olyan dolog, ami rávilágított arra, hogy nálam mi az, ami a leginkább működik, amitől szinte észrevétlenül gyógyul a lelkem. Mondtam is a férjemnek, hogy ezek után én is ezt a „módszert” fogom először alkalmazni, ha valaki nagyon elkeseredik. Aztán persze
    „Én fogom a kezedet…” (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!
    Kiemelt
    Húsvét, reménység, újjászületés (Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap) Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét?
    Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) „Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes!” Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.
    A teáscsésze (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap) Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé: - Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból! Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket. Mi lehet a titkuk? Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.
    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban  (szerda: tehetség plusz ember - tematikus nap) Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban, a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya.  Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 
    Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap) Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?