civil szervezeteknek

A mult heti bejegyzésben egy 2 évig tartó folyamatot írtam le, ami tulajdonképp egy véletlenekből álló eseménysor volt. Az, hogy hogyan pattan ki egy gondolati szikra, majd ebből hogyan lehet megvalósítani azt, hogy többezer emberhez eljusson az üzenet. Vajon ha ez tudatos lépésekből álló eseménysor lett volna, mennyi idő alatt történhetett volna meg?

 

Ki az, aki érzi a súlyát, hogy az információk nem a megfelelő sebességben áramolnak az emberek között, vagy szervezetek között? Ki az, aki tapasztalta már, hogy bizonyos lehetőségekről lemaradt, mert későn hallott róla és ez által pénzkiesést is Tovább olvasom

Egy friss pozitív tapasztalatról számolnék most be, mellyel szemléltetni tudom majd azt, hogy az interneten keresztül milyen hatékonysággal lehet elérni embereket. Azt gondolom, hogyha sikerül egyre inkább megértenünk az új irányvonalakat a társadalom közösségi életét illetően, akkor egyre több dolgot kihozhatunk a tevékenységeinkből. Egyre több ember ismer meg minket, egyre jobban beépül a szemléletükbe az egészséges hozzáállás irányunkban és ha már ismertek vagyunk, akkor már a bizalom is könnnyebben kiépül irányunkba, s ezt követően már minden tevékenységünkkel egyre hatékonyabbak leszünk, legyen az adományszerzés, nonprofit üzleti tevékenység, program, ahová minél több embert szeretnénk meghívni stb. .

 

Példának okáért most a weboldalak akadálymentesítésének ügyét had hozzam fel. Sokan sok helyről szoktak panaszkodni a problémákról, hogy ki mennyire nem figyel oda. Rendben, igazuk van azoknak, akik ezt látják, de akkor most mit lehet tenni? Nekem mindig az az első kérdésem. Ma született egy blogbejegyzés egy értékesítési szakember oldalán, rólam, a munkámról és a végén az akadálymentesítési szempontokról. Erről a bejegyzésről külsőtöbbezren kapnak értesítést, hogy megjelent és olvashatják. Mibe került elérni ennyi embert? Hogy vezetett az út idáig? Ezt csak a folyamatok szemléltetéseként szeretném leírni, mert ebből akár Tovább olvasom

Egyre több emberre jellemző, hogyha van egy problémája, amit gyorsan meg akar oldani, beírja a google-be és nézi a találatok listáját. Milyen jó lenne, ha bennünket láthatna először ugye? S miért? Egyre többen ismernének meg, egyre nagyobb bizalmat élvezhetne szervezetünk, a többit már szerintem felesleges részleteznem, hogy ezekből mi következhet.

Ugye milyen sokat szoktunk mi beszélni a szemléletváltás szükségességéről? Van egy jó hírem, van egy terület, ahol nekünk is szabad elgondolkodni a megszokott sémákon kívül. Ez azért jó hír, mert az a reménységem, hogy aki ezeket az anyagokat olvasni fogja, új és sokkal több lehetőséget fog látni a saját szervezetének életére nézve. A mult heti bevezető írásomban már szó volt arról, hogy az Internet egyre gyakoribb használata rengeteg lehetőséget rejt a civileknek, de magánszemélyeknek is. Másfél évvel ezelőtt jutott hozzám egy ingyenes oktatóanyag, melynek az volt a célja, hogy szemléltesse és feltárja ezeket. Mivel engem is ezek az anyagok motiváltak arra, hogy komolyabban elmélyedjek ebben szakmailag, ezért most ennek feldolgozásával kezdem az összefoglalásokat.

 

  1. Milyen elvárásunk lehet a megfelelő internetes megjelenés és kommunikációt illetően?

 

A napokban találtam rá a Tengerecki Alapítványra, külsőakiknek már Tovább olvasom

Péntek:

Látássérültek, vagy civil szervezetek lehetőségeiről a pénzszerzés témakörében.

 

PÉNZKERESŐ NAP

 

Ki az aki ne szeretné azt, hogy az általa képviselt civil szervezet üzenete a lehető legtöbb emberhez eljusson. Ráadásul ez úgy lenne jó, hogy az emberek szemlélete valóban meg is változzon és cselekvésre sarkalja őket. Én sokszor találkoztam közömbösséggel, a jó szándék mellett az értetlenséggel és el kezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Ennyire nem érdekel másokat  a különböző társadalmi csoportok nehézsége? Ennyire elfajult ez a nemzedék? Nincs elég pénz és ezért nem tudjuk hallatni a hangunkat? Most keseredjünk el, hogy milyen érzéketlen a mai világ az általunk képvviselt személyek problémáira és adjuk fel? Vagy, ha nem akarjuk feladni, akkor várjunk ki tudja meddig, amíg kiírnak egy megfelelő pályázatot? Megoldás az, ha panaszkodunk arra, hogy egyre kevesebb a forrás? Milyen érzés, amikor rákényszerülünk egyfajta megalkuvásra, ami nem igazán a saját programunk? Valamiből élni kell nem igaz? Én már tapasztaltam azt is, hogy egy pályázatnál azért a kevés pénzért több esetben is olyan adminisztratív terheket kellett hordozni, elviselni, hogy egy önkéntes jótékonysági koncert megszervezése könnyebb volt ennél. Létezik olyan megoldás, amivel az üzenetünk átadásának hatékonyságát és a szervezet működéséhez szükséges forrásproblémákat egyaránt meg tudjuk oldani? Igen. Ebben a témában egy sorozatot indítanék el ma, hogy mások hasznára is Tovább olvasom