ünnepek

Titkár nevű cicánk anya lett!
Anyamacska a négy újszülött cicájával. Cirmosak és egyiknek, másiknak van kis fehér mellénykéje.

Gondolataim és egy szívmelengető történet húsvét kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

„…légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben,
szeretetben, hitben, tisztaságban.”
(1Tim. 4:12)
Példamutatás? Á, inkább szépen elvegyülök a többiek között, hiszen akkor még azt gondolnák rólam, hogy milyen képmutató vagyok. Meg hogy azt hiszem, hogy én vagyok a valaki és a tökéletes. Elbújok, így biztosan nem bánt senki, bár az is igaz, hogy nem is történik akkor velem semmi. Ismerős gondolat? ismerős érzés, hogy nem akarjuk, hogy szent fazéknak kiáltsanak ki a többiek? De akkor vajon miért írja az ige, hogy mutassunk példát testvéreinknek? Kinek jó az? Mire jó az? Figyelje meg, hogy az alábbi történet hatására mi történik az ön lelkében. Milyen volt átélni az egészet? Keletkezett valamilyen lelki vágyódás önben a történet olvasása közben? Mire jó az, ha egyáltalán vágyak keletkeznek? Sóvárgásra vagyunk ítélve, vagy akár be is teljesedhetnek ezek a dolgok az életünkbe?

Erőt adó sorok egy kalkuttai gyermekotthon faláról
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Két nappal ezelőtt olvastam ezeket a sorokat először. Annyira nagy hatással voltak rám, hogy elhatároztam, ha jövőre elfogy az erőm, elegem lesz valamiből és elfelejtem, hogy miért is dolgozom és miért is élek, ezt fogom elővenni. Ajánlom minden kedves olvasóm figyelmébe az alábbi gondolatokat, akár azt is mondhatnám, hogy mentsük el magunknak ezeket az év minden napjára, tegyük fagyasztóba, tartósítsuk, hogy el ne vesszenek. Milyen jó lesz elővenni, ha úgy hozná a szükség, ha elfáradunk, ha el akarnánk lankadni, ha értetlenség, vagy egyéb okok miatt fájdalom érne bennünket. Áldásban gazdag új évet 

Egy lélekemelő koncert mai élménye
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Ma abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a fiatalokkal, akikkel közösen szoktunk énekelni, részt vehettünk a Teleki napokon. Gyömrőn van egy hely, ahol enyhe fokban értelmi sérült gyermekek tanulnak, de az ő helyzetük általában többszörösen is hátrányos. Nehéz családi háttérrel rendelkeznek, többen hiába várják, hogy jöjjön értük az anyukájuk, apukájuk. Ma találkoztunk olyan kisgyermekkel is, aki elmesélte, hogy majd holnap jönnnek érte, de nevelője elmondta, hogy sajnos nem így lesz.

 

Ahogy indult

 

Dobossy Veronikával, Juhos Ágnessel, Varju Nórával és Varju Rékával tavaly karácsonykor énekeltem először a gyömrői kastélyban. Mi csak így hívjuk itt a városban ezt az iskolát. Felemelő élményekkel távoztunk, körénk gyűltek a gyerekek és együtt

Veszítés a hétköznapokban
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

A napokban találtam egy gyönyörű költeményt, amint az ünnepekre készülve keresgéltem valamit, amit megoszthatnék a barátaimmal. Milyen érdekes, hogy a búcsúzás, az elengedés kapja a hangsúlyt és nem a halál. Szinte a mindennapokra bontja le a költő a tényt, valamitől mi mindig búcsúzunk. Hogyan lehet ezt úgy elfogadni, hogy még a reménység is megmaradjon? A vers után lesz két link, ahol a halállal és a veszítéssel kapcsolatos írásaimat lehet megnézni egy kupacban. Nekem az életben nagyon fontos az őszinteség, a dolgokkal való szembenézés és a reménység keresése, bármilyen jellegű veszítésről is legyen szó az életben. Édesanyám, vagy a látásom, saját, vagy mások

Méhviaszgyertya-készítés látás nélkül

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Október 24-30 között van a lefegyverezés hete hivatalosan. Bár a vikipédiából sok részlet nem derült ki ezzel kapcsolatosan, de nekem a békére való törekvés jutott eszembe. Erről pedig a gyertya. Aztán persze az is, hogy közeledik a halottak napja. Ezek adták az apropóját annak, hogy most arról írjak, hogy   hogyan tanultam meg méhviaszból gyertyát készíteni, aztán hogyan tanítottam meg látó embereknek azt, hogy vak sötétben hogyan sikerülhet nekik szépet alkotniuk.

 

Ahogy készíteni tanultam

 

Akkoriban még nagyon jó áron lehetett beszerezni

Vállalkozó nők fogtak össze a látássérült emberekért

(hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Valamelyik este a napokban benne leszek az Aktív című műsorban a televízióban, de mégsem ezért lett a fő címe ennek a bejegyzésnek, hogy aktívizálódtunk. Persze azért ez egy jó aprópója a dolgoknak. Amit most kiemelnék, amiről boldogan számolok be, hogy van egy csodás közösség, aminek a tagja lehetek. Ez megtiszteltetés számomra. Olyan nők a tagjai, akik most kezdték vállalkozásukat, illetve már egy ideje kisvállalkozók. Egymást segítjük, bátorítjuk. Például most az történt, hogy megemlítettem nekik, hogy ma van a fehérbot nemzetközi világnapja. Elindult egy párbeszéd és ötletelés, hogy hogyan tudnánk felhívni az olvasóink figyelmét a társadalom ezen csoportjára minél hatékonyabban. Ennek lett a végeredménye az, hogy blogbejegyzések születtek. Mindenki a saját témáját közelítette meg a látássérült emberek szemszögéből. Nagyon sokszínű és érdekes cikkek jelentek meg weboldalaikon. Valaki

Tegnap egy kedves régi barátom esküvőjén voltam. A cédrus együttesnek, amibe énekeltem 10 évvel ezelőtt, annak a vezetője megnősült. Már rég volt együtt a csapat, azt gondoltam, biztosan találkozom a régi barátokkal. Ezzel a várakozással a szívemben készültem és indultam erre az örömünnepre. Újra felidéztem a saját esküvőmet. Férjemre gondoltam és a közös életünkre. Aztán Kiss Gergőre gondoltam és azt próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen lehet az a lány, akit elvesz feleségül.

 

Csak ültem az asztalnál és a könnyeimmel küszködtem. Nemakartam, hogy valaki meglássa, hogy legszívesebben

Egy szívmelengető történet lesz alább olvasható, de van egy apróság, amit én másképp csináltam volna. Pedig első olvasatra szerintem mindenki tökéletes példának látná arra, hogy milyen is az igazi szeretet. Olvassuk csak!

 

A férfi végül úgy döntött, hogy fizetésemelést kér. Mielőtt elindult munkába, elmondta ezt a feleségének. Az asszony egész nap

Felháborító az a tapasztalat, hogy nem lehet illatos virágot vásárolni olyan könnyen. Mit élvezzek akkor egy ajándékban, ha már illata sincs?

Ebben a bejegyzésben lesz szó, hang és egy nekem küldött nagyon könnyű recept, amit akár meg is csinálhatnék a kedves családomnak, hogy aztán megkérdezhessék a gyerekek: – Anyu! Ezt mihez kellett volna enni?

 

Nem rég osztott meg velem valaki egy szép gondolatot, de szerzője ismeretlen.

„Ha gyerek születik egy családba, a szülőknek elkezd a testükön kívül dobogni egy új szívük, ami életük végéig együtt zakatol a sajátjukkal.”