tehetség plusz ember

Geszti Eszter
(kedd: Tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Ígéretemhez híven elindítom azt a sorozatot, ahol bemutatom a 2012-es karaoke bajnokság résztvevőit. Énekhangjukat már bárki meghallgathatja és ismerhetierről a weboldalról, de kik ők a hétköznapokban? Milyen álmaik vannak, hogyan boldogulnak és miket szeretnek még csinálni az éneklésen kívül? Miben tehetségesek még? Elsőként a női bajnokot ismerheti meg a kedves olvasó közelebbről.

 

Geszti Esztivel először több, mint tíz éve találkoztam egy filmklubbon, amit a Tengeri Csillag Egyesület szervezett. Pár év múlva már együtt játszottunk a Vakrepülés Színjátszó Egyesületben. Még csak 14 éves volt, de remekül helyt állt egy

Tanulságos történet
( kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, hogy az, amit csinálunk, annak értékelése nagyban függ a háttérkörnyezettől. Ugyanaz a teljesítmény le és felértékelődhet pusztán attól, hogy hol végezzük azt, kik között. Vajon mindenkinek egyenlő esélye van arra, hogy ott kamatoztassa tehetségét, ahol azt igazán értékelni is tudják?  A mai napig a fülembe cseng egy barátnőm megjegyzése egy karaoke buli kapcsán.
– Nem értem, ezek az emberek simán megállnák a helyüket bárhol, miért itt énekelnek csak? Miért nem halljuk őket a rádióban? S most jöjjön a beígért történet.

 

“Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt

Látássérült hírességek
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

A Vakbarát Alapítvány weboldalán találtam egy érdekes cikkgyűjteményt, melyet most megosztanék a kedves olvasóval. Mindegyiket végigolvastam, rövidek és érdekesek. Látta már ezeket?

 

A fülével lát a vak fényképész
Az eBay-en
Egy török festő
Helen Keller
Homérosz
Louis Braille
Molnár Gábor
Ray Charles
Stevie Wonder
Vak zongoraművész

 

Melyik a legérdekesebb ön szerint? Én a vakon született festőn döbbentem meg. Hiszen az egy dolog, hogy én láttam és a

http://tv2.hu/naplo/video/egy-par-borcipot-oriz-a-karok-es-labak-nelkul-elo-ferfi

Az érzelmi intelligencia és a kitartásra való készség kapcsolata, plusz hír egy irodalmi pályázatról  

(tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Vasárnap a Napló című televízióműsorban volt látható az a riport, ami a kéz és láb nélkül élő fiatalemberről szól. Egy magyarországi mozgássérült is kiutazott a stábbal a találkozóra, mert az ő élete ad neki erőt a kitartáshoz, hogy balesete után is teljes élet megélésére törekedhessen. Miért van az, hogy valakinek kevés fizikai adottsága van, mégis sokkal többet ki tud hozni belőle, mint akinek több van? Erre nem misztikus a válasz. Az érzelmi intelligencia fejlettségében keresendő. Jó, de ez mi is? Miben segíthet bennünket a hétköznapokban?

 

A lélek “izeg-mozog”, él 

 

A veleszületett adottságaink csak húsz százalékban határozzák meg személyiségünk alkalmasságát az életre. Amikor először hallottam erről Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatótól, nagy kő esett le a szívemről. Hiszen akkor nem kell elkönyvelnem

A hagyományos mesélés gyógyító hatásairól

(tehetség plusz ember tematikus nap)

 

Bizonyára tapasztalta már a kedves olvasó, hogy mennyire kezd elveszni a hétköznapokból a közösségi élet, az egymásra való odafigyelés és segítés. Tudta-e, hogy a mesemondás kulcsszerepet játszik az emberi kapcsolatokban? Tudta, hogy a mese nem csak gyerekeknek való? Tudta, hogy augusztusban állami díjjal ismertek el valakit, aki mesemondó? Kicsoda ő, milyen ember, és hogyan lett a Népművészet Ifjú Mestere? Az alábbiakban Bumberák Máriát (Maját) és „mesevilágát” mutatom be.

 

Bumberák Maja idén megkapta a Népművészet Ifjú mestere díjat mesemondás kategóriában. Abban a szerencsés kiváltságban lehet részem, hogy közelebbről is ismerhetem a „mestert”. Együtt jártunk szociológia szakra. S hogy hogyan jutott el idáig, hogy megkapja ezt az elismerést?

 

Kicsi, törékeny néni, akinek a szemében sok huncutság van. Így

Engem nagyon megfogott nemrég egy ismerkedős játék. Egy család úgy mutatkozott be a többieknek, hogy egymást mutatták be. Mindenki elmondta, hogy az épp soronlévő személyben mit szeret. Nagyon elgondolkodtató volt számomra. Olyan érdekes volt úgy az az egész. A szeretet szemüvegén keresztül olyan dolgokat tudhattunk meg róluk, amit másképp nem lett volna lehetséges megismerni, hiszen magát az ember nem tudja úgy megismertetni. Olyan mélyen és színesen, ahogyan a szerető szemek látják. Ez az élmény járt át akkor is, amikor egyik látássérült sorstársam és barátom bemutatta többünknek azt az embert, akinek nagyon sokat köszönhet. Hajnal Erzsébet érzékenysége, türelme aranyat ér, de ez hogyan is néz ki az ő emberi formájába öntve? Milyen ő, aki maga is látássérültként segít? Horváth Emmy egy évvel ezelőtti írását

Mivel ma kedd van, ezért jöjjön egy portré. Tehetség plussz ember és a kapcsolata az őt körülvevő közöségekkel. Egy ember, akit közelről kevesen ismernek, mert a kedvese sokkal feltűnőbb „látvány”. Gyömrőn él, van 3 gyermeke, egy vak felesége. Őt szeretném bemutatni közelebbről.

 

Létezik egy személy, akit nem a média fedezett fel, mégis egy csillag. Egy fénylő, ragyogó ékesség az égbolton sokak örömére. Amikor először találkoztunk, akkor az első pozitív benyomásom az

Hallott már a kedves olvasó engem énekelni valahol? Esetleg felvételről? Ha igen, akkor is újdonság lehet talán az az aloldal, amit mára készítettem el. A felvételek linkjei köré egy kis párbeszédet képzeltem el, ebből kiderülhet pár érdekesség. Ez akkor is fontos lehet önnek, ha esetleg van olyan barátja, ismerőse, akiről azt gondolja, hogy az ő értékeinek bemutatása is megérne egy ugyanilyen párbeszédet, mint amit rólam olvashat itt.

 

1. Kérem, ha ismer olyan személyt, akiről azt gondolja, hogy

Ki az, aki dolgozott már kamaszokkal együtt? Az érzelmi hullámzások, gyors hangulatváltozások, hirtelen kialakuló ellentétek, erőteljes lelkesedések, hangos véleménnyilvánítások, beszédes hallgatások, őszinteség mindenek felett, csak pár tényező, amit eddig megéltem a közös dolgaink során. Szoktam segíteni fiataloknak itthon, hogy aztán közösen léphessünk fel és énekelhessünk. Nekem nagyon sokat ad az, hogy láthatom, hogy mindenki egyre ügyesebb, miközben én is sokat fejlődök az által, hogy értük nekem is haladnom kell az énektudásommal. Felemelő az érzés, amikor bármilyen kicsit is át tudok adni a magamébból nekik. Még akkor is, ha ezt amatőr szinten végzem. Megéri ez a sok szép dolog a szenvedéseket is? Például ha a tagok nem értenek egyet, azt nagyon rossz látnom. Ettől kifejezetten kikészülök, szenvedek. Ilyenkor jön elő mindig bennem a kérdés, hogy kell ez nekem? Ha ellentétek alakulnak ki, azt nagyon nehéz kezelnem, mivel ugye pedagógiát nem tanultam, csak a kicsi gyermekeimmel „kisérletezek” naponta, hogy hogyan lehetnének ők a világon a legjobb testvérek. Valami mégis hajt tovább, hogy ne adjam fel. Ezt a továbblépést pedig az élet megválaszolta és láthattam egy érdekes jelenséget, amiről a szakkönyvekben biztosan sokat írnak. Egy hirtelen érkező feladat meg tudja semmisíteni az esetleges széthúzást. Most megírom, hogy mi is történt velünk.

 

Egy jótékonysági koncertre voltunk meghívva fellépni itt Gyömrőn.

Ért már valakit olyan kritika, hogy csak azért szeret énekelni, mert akkor róla szól minden és ez egy hiú dicsőségvágy? Mit lehet erre mondani ilyenkor annak az embernek? Vajon elhiszi, hogy nem? S miért nem hisz nekünk? Ezeken gondolkodtam mostanában, mert épp egy ilyen dolog történt velem és talán ez a probléma nem csak nekem lehet fontos téma.

 

Most képzeljük el a kedvenc énekesünket. Kiáll a színpadra és látszik rajta, hogy szenved. Valami baja van. Olyan kelletlenül áll ki elénk, mintha valaki kényszerítené, hogy ott legyen. El lehet ezek után képzelni, hogy egy szuper koncert elé nézünk? Én nem tudnám, hiszen az a legszebb az egészben, hogy amikor kiáll valaki a közönség elé, maga is élvezi a dolgot. A felszabadultság a legjobb dolog a szakmai tudás mellett, amivel igazán ízt lehet adni egy előadásnak. Ez személyes vélemény. S ha már valaki élvezi is azt, amit csinál, az mitől van? Azért, hogy tapsot kapjon?