sérültek-társadalom

Braille írás, játék és ajándék
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Egy ötlet, érdekesség arra, hogy hogyan adhatjuk át játékos formában ajándékunkat egy rendezvényen úgy, hogy abban szerepeljen a szemléletformálás szándéka is egy adott témával kapcsolatosan. Az esetleges közömbösségből érdeklődés lesz az eredmény!Tovább olvasom →
A cikk címe: a Nesze kártya, fogd meg jól!

Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.Tovább olvasom →
A cikk címe: az Álmok és célok

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban 
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban,
a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg
egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya. 

Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 
Tovább olvasom →
A cikk címe: a Beteg vagyok, vagy “csak” vak?

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel? Mi szól mellette, mi szól ellene? Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk? Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

 

Sofőr nélkül

 

Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban körvonalazódott, hogy egyetlen ember sem szentelheti életét kizárólag az én közlekedésem lebonyolítására. Jönnek időnként egészségügyi, vagy más elfoglaltságok, vidéki utazások, melyek során egyedül kell megbírkóznom a munkahelyem és a lakásom közti távolsággal. Azt hiszem az mindenki számára érthető, hogy eszembe sem jutott megválnom állásomtól a nehezítő körülmény miatt. Így eljött az ideje, hogy rászánjam magam a fehérbot használatára.

 Tovább olvasom →
A cikk címe: a Szőrös sofőrt akarok!

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

Az elmúlt két hétben voltam egy konferencián, s elkezdtem egy tanfolyamot is, ami segíti a vállalkozóvá válásomat. Az alábbiakban leírom a tanulságokat, amik előrevittek ezen az úton, az alábbi témákat érintem:

Elképzelhető, hogy többször is újra kell kezdenem az egész koncepció felépítését? Ha igen, ez mire bátorít?
Mit csinálhatok, ha olyan ember vagyok, aki mindig új ötletekbe „szerelmes”?
Milyen lehetőségem lehet arra, hogy egy hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportot segítsek a vállalkozásommal?
Léteznek már sikeres vállalkozások a kisgyermekes anyák körében?
Hogyan tehetünk az előadásunkba olyan elemet, ami élményt, tehát nyomot hagy a hallgatóságban?
Ami ingyenesen elérhető, az biztos, hogy mindenki számára ingyenes?
Mit tegyünk, ha problémát okoz pénzt kérni a tevékenységünkért?
Tovább olvasom →
A cikk címe: az Útinapló 8. rész

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Két hét telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Elkezdtem egy tanfolyamot, aminek a végére képes lehetek egy működőképes ötlettel egy működőképes vállalkozást elindítani online eszközök segítségével. Közben különféle hatások értek, jöjjenek az események!

 

Elvetélt, ötlet

 

A legmegrázóbb és legfelemelőbb összhatás tegnap ért. Egy barátom levelét olvastam. Látom, hogy tehetséges, és azt is látom, hogy mennyire vágyik arra, hogy munkája olyan tevékenység köré épüljön, amiben tényleg ügyes. Azt is Tovább olvasom →
A cikk címe: az Útinapló 7. rész

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Parara Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

A legutóbbi próba nem csak azért volt érdekes, mert ismét hallhattunk új dolgokat pl. hangképzéssel kapcsolatosan, hanem azért is, mert az alkalmat megelőző beszélgetések is nagyon „színesek” voltak. Azt tapasztaltam, hogy sokan kérdeznek látó emberként arról, hogy a vak emberek mit tudnak kezdeni a színekkel, s mivel éppen ilyesmikről is beszélgettünk az énekestársakkal a folyosón, erről is írok!

 

Ki látta?

 

Sajnos a film címére nem emlékszem, de egy jelenetre, igen. Egy látó fiú szerelmes lett egy vak lányba, s ahogy udvarolt próbálta neki elmagyarázni, hogy milyenek a színek. A pirosra azt mondta, hogy olyan, mint a forró víz. A kéket Tovább olvasom →
A cikk címe: a Színes levegő

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Szabályszerűen rosszul lettem az örömtől csütörtökön. Le kellett egy fél órára feküdnöm, olyan szívdobogást kaptam. S hogy mitől? Na ez az! Láttam kikelni egy magot. Kibújt egy kis levélke. Ki és mikor ültette el ezt a növényt? Hová? S mi köze ennek a vállalkozáshoz?

 

Nehézségeimről

 

Ennek az egész esetnek a kitartáshoz, a célokhoz, és hivatásunk értelméhez van köze. Két éve gyakorlatilag azt élem meg, hogy csak vetek, vetek, aratás még sehol. Sokszor Tovább olvasom →
A cikk címe: az Útinapló 5. rész

Sikeres látássérült emberek 6. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

A sorozat folytatódik, amelyben olyan embereket szeretnék bemutatni, akik látássérültként aktívan hozzájárultak, vagy hozzájárulnak ahhoz, hogy a környezetükben élőknek szebb, vagy könnyebb legyen az élete. Vannak, akikre felfigyelt már a világ, vannak, akikről alig tud pár ember. Húsvét közeledtével egy lelkészt ismerhet meg. Nyolcvanas éveinek derekán jár az a felnőtt korában megvakult ember, akit ma bemutatunk. Töretlen lendülettel szolgálja környezetét. Hogyan, mivel? Ifj. Menyhárt András írása.

 

C Z I R J Á K    L Á S Z L Ó

Cáfolandó a rossz konvenciót, miszerint embert méltatni igazán csak annak halála után szokás, ezúttal olyan valakit próbálok bemutatni, aki nem csak, hogy él, de egyfolytában szolgál, bátran mondhatni: Isten eszközeként létezik.
Amióta ismerem, lehet, életének jéghegy-csúcsát látom csak, de haj, az is milyen nagy !  1996-ban egy mosolygó lelkű, vak bácsit láttam, amikor segítőként el-eljártam a Kálvin tér 8-ba. Ott közölték velem: ő Czirják László. Nem ismertem Tovább olvasom →
A cikk címe: a Sikeres látássérült emberek 6. rész

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

„Neked könnyű, mert nem látsz, és könnyebben tudsz olyan dolgot csinálni, ami különleges.” – hangzott el a múlt hét szombaton egy ilyen mondat. Arról folyt a beszélgetés, hogy melyikünk mivel is foglalkozhatna. Ez nem az üzleti ötlettel kapcsolatos ötletelés volt, hanem inkább csak egy beszélgetés. A mi újság kérdésre sokminden előjött. Meséltem sokféle ötletemről tervemről, s ez után hangzott el ez a mondat. Nem az a lényeg, hogy mi volt az első reakcióm gondolatban. Mert amikor valaki azt mondja, hogy nekem könnyű valamiért, arra már eleve ugrom. Hanem az a Tovább olvasom →
A cikk címe: az Útinapló 4. rész