személyes kapcsolatok

„Én fogom a kezedet…”
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!

Húsvét, reménység, újjászületés
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt.

Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam.

Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét?

(egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

Bizonyára fel tudja idézni az olvasó, amikor a róka arra tanítja a Kis herceget, milyen fontos, hogy mindig ugyanabban az időben érkezzen látogatóba, hogy fel tudjon készülni rá, és már egy órával előbb díszbe öltöztethesse a szívét.

Nem tudom, hogy ki hogy van a váratlan vendégekkel.

Érdekes, azért néha jó érzés, ha „csak úgy” ránk nyitja valaki az ajtót, de nem mindig örülök.

Egy dolog viszont biztos!

Hogyan láthatom a számomra fontos „jeleneteket” egy filmben, vagy akár egy óvodai nyílt napon?
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Méghogy pihenés? Igen, nekem az, az ovisoknak pedig kő kemény munka van a nyílt napon is!:) De hogyan is élvezhetném annak az alkalomnak az örömeit, amihez azért nem árt, ha valaki lát?

Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!”

Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:

  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A “nehézségek tagadása nélkül” c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:

    Ami nem bátorít

    Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Miért van az, hogy egy hang valamikor könnyedén kijön, van, amikor meg egyáltalán nem, csak szenvedek vele? Ahogy sportolóknál szokás mondani, hogy fejben is fel kell készülni, ez az énekeseknél hogy van? Balázs ismét adott nekünk a próbán egy hasonlatot, és gyakorlatot is, amiből megérthettük újra a mentális és fizikai jelenlét jelentőségét. Ezekről írok most röviden.

    A teáscsésze
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
    – Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

    Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
    Mi lehet a titkuk?
    Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész
    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

    Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
    Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
    Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében. Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
    A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?

    Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.