Isten-ember

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Megerősödtem, hogy tartsak ki az utamon, s azt is megértettem még mélyebben, hogy miért van ennek jelentősége. Pénteken, az Eredményes élet előadássorozatinternetes felvételén egy nagyon érdekes gondolatra lettem figyelmes. A napokban éppen olyan helyzetben voltam, hogy arról beszélgettem valakivel, hogy nem jó elbizakodottnak lenni azért, mert mások nagyon biztatónak találják a helyzetemet. Nem elégedhetek meg bizonyos eredménnyel csak azért, mert amit edig elértem a munkámban, az jó. Főleg, hogy Isten elhívására haladok, tehát a legjobbra kell törekednem az Ő dicsőségére. Most tartok éppen valahol és nem állhatok meg. Milyen nagy is lehet a kisértés adott esetben, hogyha hosszú küzdelem árán valahová elértünk az utunkon, ahol Isten vezetett szüntelen, azt mondjuk, most már elég volt, letelepedek, jó nekem itt. Ha így teszek, sohasem derül ki, hogy vajon hová vezetett volna még Isten. Pedig engem nagyon érdekel, hogy mit tartogat számomra. Nekem újdonság volt a hallott igehirdetésben, hogy az Úr először nem is Ábrahámot hívta el Kánaán földjére, hanem az apját. De mi történt? Ő miért nem jutott el? Isten terve kinek az életében valósult meg igazán? Íme a

részlet Bruno Ferrero A sivatag negyven meséje c. könyvéből
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Az édesapa csendesen figyelte gyermekét, aki azzal bajlódott, hogy egy nagyon nehéz virágcserepet odább húzzon. Az apró emberke nagyogat nyögött, dühösen csapkodott és mérgelődött, de a nagy erölködés ellenére nem sikerült a hatalmas

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

„Legyen terved az életedre, mert különben másnak lesz vele terve!” – hangzott el a tegnapi próbán Balázstól. Ismét megerősítést kaptam arra, hogy bátran haladjak előre az élet minden területén, mert van lehetőség, hogy alakítsak, formáljak bizonyos részeket. Sokkal nagyobb rész az, amit tehetek, mint ahogyan azt sugallja a társadalom,

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából

(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Amikor jön egy viharos időszak az életünkbe, sokszor váratlanul ér, túl erősnek érzékeljük, kibírhatatlannak ítéljük. Megelőzhető a „lelki tengeribetegség”? A pénteki

Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(Para-ra Gospel Kórus) 

A Teremtő Istent csodálni ugyanaz, mint szeretni? Ha engem csodál
valaki, az megelégítheti a lelkemben lévő ürességet?

 

Szeretetre vágyom, ne csodáljatok!

 

Korábban azt gondoltam, ha sikerül megnyernem az emberek pozitívan
értékelő figyelmét, akkor majd elfogadnak és szeretni fognak. Mert ez
utóbbira igen csak ki vagyok éhezve. A közelmúltban volt nálunk

Énekpróba Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Ahogyan már a múlt héten említettem, szombaton találkozhat velünk a közönség. Szeptember 28-án 17.00-18.30 között fellép a Bolyki Soul&Gospel Kórus, s velük együtt mi is fogunk énekelni majd a koncertbe bekapcsolódva. Várunk mindenkit szeretettel az óbudai Fő téren! Tegnap erre az alkalomra készültünk többek között. Ismét kaptunk bátorító szavakat, és pár énektechnikai útmutatást is. Majd a bejegyzés végén megosztom a kedves olvasóval egyik dilemmámat: létezik őszinteség lelki megnyílás nélkül?

 

Legfrissebb kínlódásom krónikája

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Lendület, lelkesedés, öröm, másfél év múlva kényszerűségnek megélt rabszolgamunka a saját magam által választott hivatás. Járt már így a kedves olvasó? Aki a kezdetektől figyelemmel kíséri ezt a blogot, észrevehette, hogy pár hónapja csökkenő tendenciát mutattak írásaim. Mind mennyiségben, volt, hogy minőségükben is sajnos. Amikor elindultam, minden nap került fel bejegyzés, alig vártam, hogy megoszthassam a mondanivalót, ami belül feszített. Ehhez képest az utóbbi időszakban örültem, ha hetente legalább egy írás megszületett, s a múlt héten már az is megtörtént, hogy a “Hálaadó falatok” inspirációs rovaton kívül semmi egyéb friss gondolat nem került fel az oldalra. Írói válság? Kiüresedett élet? Fáradtság? Egyáltalán probléma ez? Most mit csináljak? Beletörődjek, hogy ennyi volt és keressek új célt?  Nagyon nem tudtam megbékélni ezzel a jelenséggel. A süllyedő tendenciát, a megfogyatkozást bármiben, azt általában senki sem szereti. Eljött a pont, amikor kellőképp elégedetlen legyek ezzel a helyzettel ahhoz, hogy megoldást keressek és válaszokat. Ennek történetét írtam

Az énekpróbák élményei Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Éles? Fájdalmas? Tanulságos? Netán egymás fejéhez vágtunk valami törékenyet? Mi a csudáért ez lett a címe ennek a bejegyzésnek? Valahogy most ez az a szó, amivel meg tudtam ragadni az egész próbán megtapasztalt dolgokat. Máris sorraveszek mindent! Elsőként egy szerencsétlen mosogatás élményével kezdem. Egy vékony falú pohár

Bolyki Balázs
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

A minap elgondolkodtam, hogy kik, és milyen hatással voltak hitbeli növekedésemre. Aztán jött az ötlet, hogy pár embert bemutatok, saját bizonyságaikon keresztül, ezzel is szeretném megosztani azokat a kincseket, amiket Isten rejtett el egy-egy olyan emberben, akik szolgálatukkal sokat tettek értem. Lesznek közöttük ismert, és kevésbé közismert emberek, de egy közös lesz bennük, Istentől kapott ajándékaikat nem rejtegetik, hanem lámpásként világítanak a

Énekpróbák Bolyki Balázzsal
 (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

A múlt alkalommal írt bejegyzésben említettem, hogy egy útkereszteződéshez ért a Never Give Up gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek, melynek tagja voltam január végétől. A Nem Adom Fel Alapítvány továbbra is folytatja ezen a területen a munkáját, új szakmai vezető segítségével. Ugyanakkor Bolyki Balázs sem hagyott fel azzal a szándékával, hogy a saját szakmai szemléletét és módszerét átadja nekünk, akik a kórusban eddig együtt dolgozhattunk vele. Felajánlotta az egyéneknek,  hogy keddenként továbbra is találkozhatunk, ő nem adta fel korábbi céljait. „Építkezni” szeretne sérült embertársaival. Ő a munka komolyságában hisz. Számára felüdülést is ez ad. Én örömmel élek ezzel a lehetőséggel, bár az tény, hogy három kicsi gyerek mellett