ember-állat

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében. Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?

Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.Tovább olvasom →
A cikk címe: a “Várni, csak várni, mindig csak…

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 5. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Amikor ehhez a részhez értem, különleges érzés fogott el. Két kutya konfliktusa mennyire hasonlít néha a saját konfliktusaimhoz! Szó esik még az akadálymentesítés akadályairól, amit Bogi, a vakvezető kutya intelligens mivolta és alkalmazkodókészsége számolt fel. Íme a folytatás a blogszerző szerkesztésében!Tovább olvasom →
A cikk címe: a Sikeres párválasztás

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló
c. írásának előző részlete. Hogyan barátkozott meg az új vakvezető
szuka a családdal? És a másik kutyával? Lehetséges az, hogy egy
játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen? Mi
volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt
jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett? Hogyan képes egy ilyen
kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás
szükségét? Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a
fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban
azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s
úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a
lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy
megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is
kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés
nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a
„félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!
Tovább olvasom →
A cikk címe: az A félrelépés ellenszere

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel? Mi szól mellette, mi szól ellene? Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk? Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

 

Sofőr nélkül

 

Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban körvonalazódott, hogy egyetlen ember sem szentelheti életét kizárólag az én közlekedésem lebonyolítására. Jönnek időnként egészségügyi, vagy más elfoglaltságok, vidéki utazások, melyek során egyedül kell megbírkóznom a munkahelyem és a lakásom közti távolsággal. Azt hiszem az mindenki számára érthető, hogy eszembe sem jutott megválnom állásomtól a nehezítő körülmény miatt. Így eljött az ideje, hogy rászánjam magam a fehérbot használatára.

 Tovább olvasom →
A cikk címe: a Szőrös sofőrt akarok!

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya! Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe? Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály? Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban? Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre? Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!

Tovább olvasom →
A cikk címe: az A gigoló és a szívrabló

Erdősné Onda Marica: KUTYANAPLÓ 1. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) 

 

Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!Tovább olvasom →
A cikk címe: az Egyik kutya, másik eb?

Titkár nevű cicánk anya lett!
Anyamacska a négy újszülött cicájával. Cirmosak és egyiknek, másiknak van kis fehér mellénykéje.

Gondolataim és egy szívmelengető történet húsvét kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

„…légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben,
szeretetben, hitben, tisztaságban.”
(1Tim. 4:12)
Példamutatás? Á, inkább szépen elvegyülök a többiek között, hiszen akkor még azt gondolnák rólam, hogy milyen képmutató vagyok. Meg hogy azt hiszem, hogy én vagyok a valaki és a tökéletes. Elbújok, így biztosan nem bánt senki, bár az is igaz, hogy nem is történik akkor velem semmi. Ismerős gondolat? ismerős érzés, hogy nem akarjuk, hogy szent fazéknak kiáltsanak ki a többiek? De akkor vajon miért írja az ige, hogy mutassunk példát testvéreinknek? Kinek jó az? Mire jó az? Figyelje meg, hogy az alábbi történet hatására mi történik az ön lelkében. Milyen volt átélni az egészet? Keletkezett valamilyen lelki vágyódás önben a történet olvasása közben? Mire jó az, ha egyáltalán vágyak keletkeznek? Sóvárgásra vagyunk ítélve, vagy akár be is teljesedhetnek ezek a dolgok az életünkbe? Tovább olvasom →
A cikk címe: a Példa-kép-mutatás

Ma beküldtek nekem egy érdekes cikket külső. Ez arról szól, hogy pár nagy cég hogyan viselkedett, amikor egy lány a vakvezető kutyájával be akart menni az üzletbe. Kétféle hozzáállásról is olvashatunk. Mindenkinek ajánlanám, mert nagyon tanulságos a történet. Vajon miért gondolja úgy egy cég, hogy egyszerűbb nem felvállalni a felelősséget, hanem magyarázkodni üdvösebb? Én sosem csinálok ilyet? Mi lehet az oka és ebből van egyáltalán kiút?

 

Első gyerekkori élményem az ebben a témában, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból egy könyvet. Aztán az valahogy elszakadt és nagyon elkezdtem félni. Ismertem a könyvtáros nénit, szigorú volt, féltem a haragjától, hogy majd kiabálni fog. El is Tovább olvasom →
A cikk címe: a Miért bújkálunk vajon?

VENDÉGNAP

 

Bár a mult héten befejeződött Gyurka Anna Cica című novellája, az ahhoz kapcsolódó másik macsek története még folytatódik. Ez az utolsó része Mirci kalandjainak Matula tollából.

 

Egy hűvös pénteki napon érkezett el a pillanat.
Reméltem, hogy Mircike addigra már elvesztette a szűzességét.
Mert ha nem,

Szóval Ági már délután 2-kor végzett, és a gyerekek is kicsit izgatottabban siettek haza a suliból.

 

Tovább olvasom →
A cikk címe: a Mirci 6. rész