előadó-közönség

Énektanulás a Kádek-módszer segítségével – 12. rész

(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Ahogy visszagondolok a gyerekkoromra és a tanulásra, akkor jut eszembe mindig, hogy képes voltam egy mondat felett is elábrándozni, és lassan tanultam. A gondolataim folyton cikáztak valamerre, úgy emlékszem most vissza a mai fejemmel, hogy az nehezen ment, hogy koncentráljak sokáig. Színpadon is megfigyeltem magamon, hogy néha sajnos teljesen máshová keveredtem gondolatban, mint ahol lennem kellett volna. Ezt nem díjjazza a közönség! Mi segít most nekem, hogy ebben fejlődjek?

Tartalom:

rétenfekvőnő

mikor a fellegekben járok

Énektanulás a Kádek-módszer segítségével 6. rész

(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Micsoda? Hiszen amikor énekelni tanulni kezd az ember, akar valamit nem? Akkor most hogy van ez? Az utóbbi egy év tapasztalatai után elmondhatom, hogy a címsorban szereplő állítás teljes mértékben igaz. Nincs ellentmondás. Hogyan lehetséges ez? Erről írok most. Segíteni fog ez a bejegyzés azoknak is, akik úgy érzik, még nem elég felszabadultak a színpadon!

Érintett témák:
A vakság és az arcmimika problematikája

Ahogy a blog oldalcímének leírásában is olvasható, nem látok. Ez a tény a színpadi előadásmód elsajátításának technikáját is befojásolja. A mozgás témakörét korábbi bejegyzésekben már tárgyaltam. Viszont külön az arcmimikáról még nem ejtettem szót egy alkalommal sem.

mosolygóskisbaba

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:

  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Nem elég pusztán a hangokat szépen énekelni, érzéseket kell átadnunk!

  • Mi segít ebben?

  • A „mellékszereplőknek” mit ér az élete?

  • Szólóéneklés után kórusba kerülni, mi ebben a küzdelem?

  • Milyen szemlélettel érdemes cipelni legnehezebb terheinket?

    Ismét a hétköznapok szituációiból vett példákkal szemléltette Balázs azokat a folyamatokat, amik segítik, hogyan éljünk a dalban, de ahogy ezt mindig elmondom, az élet minden területére nézve is nagyon hasznosak a gondolatai. Ezért is osztom meg, ha hallunk ilyeneket a próbán.

  • Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklés

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban 
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban,
    a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg
    egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya. 

    Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Balázs több alkalommal is szokta említeni, hogy énekeljünk bárhol és bárkiknek, mindig ugyanazzal a maximális figyelemmel, önmagunk teljes odaadásával viszonyuljunk a közönséghez. Bevallom, ez nekem nem mindig sikerül. Hogyan kellene például a körülményekhez viszonyulnom, hogy az ne gátolja az előadásmódomat? Milyen tényezők segítik azt, hogy vakon is érzékelhessem a közönség visszajelzéseit? Milyen különleges gyakorlatott mutatott Balázs nekünk a legutóbi próbán?

    Ünnep a tűz körül – pünkösd alkalmára
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    A negatív esetekről sokat hallani, hogy akaratlanul is megbántunk valakit. De milyen az, amikor akaratlanul szerzünk örömöt, vagy váratlanul kapunk? Ez a kis történet bátorításképp szolgálhat azoknak is, akik úgy érzik, semmiség, nem számít az a kicsi dolog, amire képesek.

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?

     

    Lelkembe gázoltak

     

    Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és  kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő.

    Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Parara Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    A legutóbbi próba nem csak azért volt érdekes, mert ismét hallhattunk új dolgokat pl. hangképzéssel kapcsolatosan, hanem azért is, mert az alkalmat megelőző beszélgetések is nagyon „színesek” voltak. Azt tapasztaltam, hogy sokan kérdeznek látó emberként arról, hogy a vak emberek mit tudnak kezdeni a színekkel, s mivel éppen ilyesmikről is beszélgettünk az énekestársakkal a folyosón, erről is írok!

     

    Ki látta?

     

    Sajnos a film címére nem emlékszem, de egy jelenetre, igen. Egy látó fiú szerelmes lett egy vak lányba, s ahogy udvarolt próbálta neki elmagyarázni, hogy milyenek a színek. A pirosra azt mondta, hogy olyan, mint a forró víz. A kéket