szakmai anyag

Témák, melyekben oktathatunk a jövőben
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Nemsokára indulok vizsgázni. Végetért az “álmaim képzése”. Egy korábbi blogbejegyzésben neveztem el így ezt a lehetőséget. Nagy feladat vár ránk, döntéshozók szemléletformálására leszünk Tovább olvasom

Kiemelt

„Egy szó és más semmi, a vágyam csak ennyi”

Tényleg? Akkor ezt ma teljesítem!

Sok ember mesélte már nekem, hogy fél, amikor meglát egy sérült embert az utcán, mert nem tudja, hogy hogyan segítsen. Az is bizonytalanságot okoz, hogy milyen szavakat lehet használni, mi az, ami nem sértő. A médiákban van egy-két rosszul használt kifejezés, ami annyira elterjedt, hogy maguk a sérült emberek is néha következetesen rosszul alkalmazzák. 

Mit tehet mégis a kedves olvasó, ha tényleg ott a jó szándék, de úgy érzi, hogy nincs elég ismerete a segítségnyújtással kapcsolatosan? Olvassa végig ezt a bejegyzést!

Van egy jó hírem! Egyetlen szót kell csak megjegyeznie az egészből, s azzal varázsütésre megoldódhat Tovább olvasom

Csillogó szemek, kiegyenesedett hát, erős kar, mosoly és egy kis könny. Tettrekészség és pár pillanat után kézzel fogható apaélmény megannyi kisgyermeknek. Akár minden nap meg lehetne ilyet élni, vagy csak egy rendkívül felemelő előadás után? Biztosan sok körülményt fel tudnánk sorolni, ami miatt nem tud valósággá válni ez a hétköznapokban rendszeresen, de ha valaki mégis bátorítani szeretné élete párját a gyermeknevelésben való kihagyhatatlan szerepére, akkor az alábbi dolgokkal bátran megteheti! Bizonyára mindannyian valamennyire tisztában vagyunk, hogy milyen jelentős is az apák szerepe, de minden képzeletünket felülmúlta az, amiket hallottunk a hétvégén Pécsi Rita külsőTovább olvasom

A mult heti bejegyzésben egy 2 évig tartó folyamatot írtam le, ami tulajdonképp egy véletlenekből álló eseménysor volt. Az, hogy hogyan pattan ki egy gondolati szikra, majd ebből hogyan lehet megvalósítani azt, hogy többezer emberhez eljusson az üzenet. Vajon ha ez tudatos lépésekből álló eseménysor lett volna, mennyi idő alatt történhetett volna meg?

 

Ki az, aki érzi a súlyát, hogy az információk nem a megfelelő sebességben áramolnak az emberek között, vagy szervezetek között? Ki az, aki tapasztalta már, hogy bizonyos lehetőségekről lemaradt, mert későn hallott róla és ez által pénzkiesést is Tovább olvasom

Péntek:

Látássérültek, vagy civil szervezetek lehetőségeiről a pénzszerzés témakörében.

 

PÉNZKERESŐ NAP

 

Ki az aki ne szeretné azt, hogy az általa képviselt civil szervezet üzenete a lehető legtöbb emberhez eljusson. Ráadásul ez úgy lenne jó, hogy az emberek szemlélete valóban meg is változzon és cselekvésre sarkalja őket. Én sokszor találkoztam közömbösséggel, a jó szándék mellett az értetlenséggel és el kezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Ennyire nem érdekel másokat  a különböző társadalmi csoportok nehézsége? Ennyire elfajult ez a nemzedék? Nincs elég pénz és ezért nem tudjuk hallatni a hangunkat? Most keseredjünk el, hogy milyen érzéketlen a mai világ az általunk képvviselt személyek problémáira és adjuk fel? Vagy, ha nem akarjuk feladni, akkor várjunk ki tudja meddig, amíg kiírnak egy megfelelő pályázatot? Megoldás az, ha panaszkodunk arra, hogy egyre kevesebb a forrás? Milyen érzés, amikor rákényszerülünk egyfajta megalkuvásra, ami nem igazán a saját programunk? Valamiből élni kell nem igaz? Én már tapasztaltam azt is, hogy egy pályázatnál azért a kevés pénzért több esetben is olyan adminisztratív terheket kellett hordozni, elviselni, hogy egy önkéntes jótékonysági koncert megszervezése könnyebb volt ennél. Létezik olyan megoldás, amivel az üzenetünk átadásának hatékonyságát és a szervezet működéséhez szükséges forrásproblémákat egyaránt meg tudjuk oldani? Igen. Ebben a témában egy sorozatot indítanék el ma, hogy mások hasznára is Tovább olvasom