düh

Egy tanmese Isten létezéséről
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

“Az emberiség legnagyobb tragédiája nem az, hogy többmillió embert kiírtottak (nem szeretném ezzel lekicsinyelni a tettek súlyát) , de az emberiség legnagyobb tragédiája mégis az, hogy egyszer meg kell halni mindannyiunknak.” (Schlingloff Sándor)

Sok emberben sok kérdés felmerül, ha a történelmi népírtásokról van szó például. De a múlt heti buszbaleset kapcsán is biztos vannak, akik magukban azt is kérdezték többek között: ha létezik Isten, hogy történhet ilyen? Bár saját életünkTovább olvasom

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklésTovább olvasom

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából

(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Amikor jön egy viharos időszak az életünkbe, sokszor váratlanul ér, túl erősnek érzékeljük, kibírhatatlannak ítéljük. Megelőzhető a „lelki tengeribetegség”? A pénteki Tovább olvasom

 

Legfrissebb kínlódásom krónikája

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Lendület, lelkesedés, öröm, másfél év múlva kényszerűségnek megélt rabszolgamunka a saját magam által választott hivatás. Járt már így a kedves olvasó? Aki a kezdetektől figyelemmel kíséri ezt a blogot, észrevehette, hogy pár hónapja csökkenő tendenciát mutattak írásaim. Mind mennyiségben, volt, hogy minőségükben is sajnos. Amikor elindultam, minden nap került fel bejegyzés, alig vártam, hogy megoszthassam a mondanivalót, ami belül feszített. Ehhez képest az utóbbi időszakban örültem, ha hetente legalább egy írás megszületett, s a múlt héten már az is megtörtént, hogy a “Hálaadó falatok” inspirációs rovaton kívül semmi egyéb friss gondolat nem került fel az oldalra. Írói válság? Kiüresedett élet? Fáradtság? Egyáltalán probléma ez? Most mit csináljak? Beletörődjek, hogy ennyi volt és keressek új célt?  Nagyon nem tudtam megbékélni ezzel a jelenséggel. A süllyedő tendenciát, a megfogyatkozást bármiben, azt általában senki sem szereti. Eljött a pont, amikor kellőképp elégedetlen legyek ezzel a helyzettel ahhoz, hogy megoldást keressek és válaszokat. Ennek történetét írtam Tovább olvasom

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

A váratlanul érkező és ismeretlen helyzetek feszültté tesznek. A tehetetlenség dühében kimerülve érkeztem a próbára. Hogy lehet így énekelni teljes erőbedobással?

 

A közönséget nem érdekli

 

Balázs egyik korábban elhangzott gondolata jutott eszembe a tegnapi próba kapcsán. A közönséget nem érdekli, hogy éppen milyenek a körülményeink. Lehet, hogy az adott pillanatban úgy érezzük, hogy vihartépte ág vagyunk. De a közönség soraiban olyan emberek ülnek, akik azért vannak ott, mert tőlünk várják az erőt, gyógyulást, Tovább olvasom

Értékelés, önértékelés, kamaszkor és önuralom
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Ha valaki érteni szeretné a kamaszok önértékelési problémáit, vagy kíváncsi, hogy az önuralom hogyan nevelhető, és növelhető valaki személyiségében, akkor bátran ajánlom ezt a blogbejegyzést. Folytattam a múlt héten elkezdett jegyzetet. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatóval külsőkészült riportsorozat az év elején. Ebből választottam ki egyet, melyet elkezdtem kijegyzetelni azok számára, akiknek nincs ideje meghallgatni a 45 perces hanganyagokat. Nekem nagyon hasznosak a riportban hallott információk, mert segítenek megérteni egykori önmagamat, a jelenlegi viselkedésem okait, és a gyerekeim neveléséhez is nagyon sok támpontot Tovább olvasom

Gondolatok a Helen Keller életéről szóló film ajánlása kapcsán
(csütörtök: pozitiv látásmód – tematikus nap)

 

“Én azt akarom, hogy ez a gyerek lásson!” Micsoda? Hogyan mondhat egy tanárnő ilyet egy olyan gyerekről, akit az orvosok nem tudnak meggyógyítani? Ráadásul nem is hall Tovább olvasom

A kedves olvasó mikor szokta a leginkább dühösnek érezni magát? Hogyan bírkózik meg ezzel? Egy egyszerű kis családi epizódot írnék le és egy érdekes blogot ajánlanék majd a bejegyzés végén. Mindkettő a düh témaköréből való. Megmondom őszintén, én nem tartom magam egy dühöngő típusúnak. Amikor ezen a témán szoktam gondolkodni, akkor a végén azért mégis rájövök, hogy én a dühös emberekre vagyok dühös, ha már utolér ez az érzés. Na jó, azért ha a korlátaimnak ütközöm, igazából az dühít a leginkább. Ha valaki a környezetemben mérges, akkor is csak addig dühít a helyzet, amíg úgy érzem, hogy nincs eszköz a kezemben, hogy úrrá legyek a szituáción. Ugyanis nekem az életben az a célom, hogy a mérgemet ne másokra borítsam rá, illetve segítsem a környezetemben lévőket, hogy lecsillapodjanak, ha már így alakult. Irígylem azokat, akik jó humorral szinte pillnanatok alatt mosolyt tudnak csalni valaki szemére. Akkor most jöjjön először egy kis epizód, aztán egy hangos blog ajánlása.

 

Éppen reggeliztünk és sokan ültünk az asztalnál. Unokatestvérem véletlenül elvette a kisfia elől a tányért, pedig ő éppen el akarta kezdeni az evést. Ezt rossz néven vette anyukájától és dühösen Tovább olvasom