gospel

  Személyes élményeimről, Nick Vujicic magyarországi ittléte alatt   Egy egész országot megmozgató eseményen vagyok túl, vagyunk túl. Nick Vujicic itt járt hazánkban, előadásokat tartott. Ezrek figyelték és itták szavait. Mi pedig minden egyes alkalommal énekeltünk előtte, utána. A Never Give Up gospel kórus jövője mindezidáig bizonytalan volt, de tegnap kiderült: a munka folytatódik! Ezzel

 

A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 10. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Már csak két nap, s személyesen is üdvözölhetjük Nick Vujicic-t. Az elmúlt hét alatt két, úgynevezett főpróbánk is volt. Vasárnap egy koncerten lépett fel a Never Give Up gospel kórus a MOM Kulturális Központban. Kedden este pedig még elvégeztük az utolsó simításokat, amit egy próbán még meg lehet csinálni, mielőtt élesedik a helyzet. Mindkét eseményről írnék most, mert biztosan sokan kíváncsiak rá. Egyúttal ezzel a bejegyzéssel vége lesz valaminek. Annak az útnak, amelyen elindultunk Nick fogadására. Csütörtökön megérkezünk, s hogy utána mi lesz? 48 órán belül hat helyen fogjuk megélni az életörömünket a dalokon keresztül. Mindent kiadunk, átadunk magunkból, amit idáig kaptunk! Már izgatottan várom, hogy megmutathassam azt, ami

Technikai és egyéb érdekességek egy fellépésre készülve
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Jövő héten Magyarországra érkezik Nick Vujicic, a kéz és láb nélkül született ember. Sokaknak ad bátorítást a világon, sok videója közismert. A Nem Adom Fel Alapítvány gondolata volt, hogy eljöjjön Magyarországra is ez a fiatalember. Az előadások bevétele, sérült embereknek épülő lakóotthon megvalósulását szolgálja. Az a gondolat is az alapítvány vezetőségének a fejében  született meg, hogy alakuljon egy gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek. A felkészülés alatti élményekről rendszeresen olvashatott eddig, ha figyelemmel kísérte a keddi bejegyzéseket. De vajon milyen apró részletekre kell odafigyelni a finisben? Amikor már csak egy nap van hátra az énekegyüttes legelső bemutatkozásáig? Milyen apróságokra kell odafigyelni, ha sérült emberek színpadi megjelenését is meg kell szervezni? Milyen egy „akadálymentesített fellépés”? Ennek milyen színterei vannak?

A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 9. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Családi kör

 

Már tegnap alig vártam, hogy elkezdjünk énekelni. Otthon az éneklés mellett kifejezetten a mozgásra koncentráltam. Egyszerűen el akartam felejteni az összes olyan nyavajámat, ami gátol engem abban, hogy átengedjem a dal lelkét a fizikai testemen keresztül. Szombaton vendégeink voltak. Nekik mutattam, hogy mit fogunk énekelni. Aztán kiderült, hogy az az anyuka, aki nálunk volt, ezeket a dalokat hallgatja a telefonján, mert több olyan is van, ami más feldolgozásban már megtalálható az interneten. Gyorsan meg is kérdeztem, hogy hol lelhetem meg én is azokat, mert annyira magával ragadott a dalokból áradó öröm, erő, lendület. Szombat este nálunk igazi buli kerekedett, táncolt az egész család, pedig már

 

A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 8. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Illat, felhő

 

Nem, nem, nem, az biztos, hogy az angyalok nem úgy énekelnek, ahogyan őket sokan ábrázolják. Hárfa, felhők és láblógatás. Ha én most leírom majd, amit hallhattunk a próbán, ki fog derülni, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hogy így legyen. A legújabb

A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 7. rész
(tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Az első próba volt a tegnapi, ahová igazán elgyötörve érkeztem meg. Ezt egy, lelki értelembe vett önkínzás előzte meg aznap délelőtt, de az ezt megelőző napok sem voltak normálisak. Napok óta rosszul aludtam, napközben pedig emiatt nem voltam túl kellemes társaság, a dolgaimra nem volt erőm, csak éppen azokat csináltam meg, ami úgymond életbevágó volt. Túl sok izgalom ér mostanában pozitiv értelemben. Este alig tudtam elaludni és reggel, ha véletlenül valamiért felébredtem korábban, mint ahogy terveztem, nem tudtam visszaaludni. Ilyenre

Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(tehetség plusz ember – tematikus nap)

“- Az a baj, hogy te mindig az impulzusokra figyelsz. Amikor keresed a tekinteteket, akkor is azt várod, hogy valamit kapj kívülről. Most nem ez a cél. Most mi adunk kifelé. Csak az számít, hogy te adsz abból, ami benned van.”

De mi van bennem? Kincs lehet ez mások számára, hogy érdemes legyen megosztani? A bennünk lévő értékekről is szól ez a bejegyzés.

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!

 

Hadatüzentem a székeknek

 

Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség

Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha

Dolgokról, melyeket egy énekes sem úszhat meg, ha adni szeretne a közönségnek
 (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Nem mertem önmagamat odatenni. Féltem. Másnak akartam látszani, mint ami vagyok. Ismerős? Mi történik akkor, ha önmagunk felvállalását meg akarjuk úszni? Folytatódott a Never Give Up gospel kórus munkája. A legutóbbi próbán nem voltam igazi önmagam és ezért nem is tudtam annyit befogadni, mint máskor. Miért? S milyen dolgok ragadtak meg mégis ennek ellenére? Aki olvasta már a sorozat korábbi cikkeit tudja, hogy Bolyki Balázs minden alkalomra tartogat értékes gondolatokat, hasznos információkat