művészet

Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!”

Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:

  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A “nehézségek tagadása nélkül” c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:

    Ami nem bátorít

    Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Miért van az, hogy egy hang valamikor könnyedén kijön, van, amikor meg egyáltalán nem, csak szenvedek vele? Ahogy sportolóknál szokás mondani, hogy fejben is fel kell készülni, ez az énekeseknél hogy van? Balázs ismét adott nekünk a próbán egy hasonlatot, és gyakorlatot is, amiből megérthettük újra a mentális és fizikai jelenlét jelentőségét. Ezekről írok most röviden.

    A teáscsésze
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
    – Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

    Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
    Mi lehet a titkuk?
    Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész
    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

    Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
    Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
    Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében. Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
    A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?

    Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Nem elég pusztán a hangokat szépen énekelni, érzéseket kell átadnunk!

  • Mi segít ebben?

  • A „mellékszereplőknek” mit ér az élete?

  • Szólóéneklés után kórusba kerülni, mi ebben a küzdelem?

  • Milyen szemlélettel érdemes cipelni legnehezebb terheinket?

    Ismét a hétköznapok szituációiból vett példákkal szemléltette Balázs azokat a folyamatokat, amik segítik, hogyan éljünk a dalban, de ahogy ezt mindig elmondom, az élet minden területére nézve is nagyon hasznosak a gondolatai. Ezért is osztom meg, ha hallunk ilyeneket a próbán.

  • Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklés

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban 
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban,
    a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg
    egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya. 

    Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Balázs több alkalommal is szokta említeni, hogy énekeljünk bárhol és bárkiknek, mindig ugyanazzal a maximális figyelemmel, önmagunk teljes odaadásával viszonyuljunk a közönséghez. Bevallom, ez nekem nem mindig sikerül. Hogyan kellene például a körülményekhez viszonyulnom, hogy az ne gátolja az előadásmódomat? Milyen tényezők segítik azt, hogy vakon is érzékelhessem a közönség visszajelzéseit? Milyen különleges gyakorlatott mutatott Balázs nekünk a legutóbi próbán?