irodalom

A bejegyzésem végén egy hercegnős mese lesz olvasható, amit egy fiú írt a kishúgának, pedig még hivatalosan nem is tud írni. Előtte viszont még pár bevezető mondatot szólnék, mert egy döbbenetes élményben volt részem a napokban.

Nagyon ledöbbentem, amikor pár nappal ezelőtt mesét írt a 7 éves fiúnk. Még ma fog menni először iskolába. Magától megtanult sok betűt és egy nap azzal jött hozzánk, hogy írt egy mesét. A fantázia mellett nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire élő kép a fejében a király, a gazdagság, a melegség, a veszekedés és kibékülés. A hitéletünkben mennyire fontosak ezek a dolgok? Vajon a mese végén a hajszárító ki lehet? Nagyon aranyos a befejezés. Ezért kértem meg őt, hogy diktálja le nekem, mert én meg ugye nem látom elolvasni, amit leírt. Ragyogó szemekkel mesélte el a következő történetet:

 

A cipő és a madár

 

Egyszer volt egy cipő, elment az erdőbe, talált egy karikát. Azt

Előfordult  már a kedves olvasóval olyan, Hogy valakivel szerette volna megosztani az aggályait, félelmeit, bosszúságait, de azzal fogadták, hogy ne panaszkodjon? Egyre népszerűbb az a gondolkodásmód, hogy legyünk pozitívak. Ha valakinek ez sikerül, az dícséretre számíthat minden közösségben. Felmerült bennem egy kérdés egyszer, amikor a nagyon pozitív emberek beszélgetését hallottam, hogy ki az, aki törődik az általuk negatívnak titulált emberekkel? Ők nem, mert elkerülésüket javasolják egymásnak. Biztos, hogy ezt érdemes tenni? Hiszen épp a „pozitív” emberek azok, akik változtathatnának a másik helyzetén. Vagy nem? Ki, mikor és mit tehet a másik emberért, aki éppen panaszkodni akar?

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, annak egy királya, királynéja és volt nekik egy lányuk, aki folyton

Szombat:

Minden, amit nem én írtam, de nagyon megérintheti az olvasót.

 

VENDÉGNAP

 

Ma folytatódik Gyurka Anna, Cica című novellája.

Az előző rész a hivatkozásra kattintva olvasható!

 

Éjszaka nem sokat aludtunk. Na nem azért mert sírdogált volna, hanem mert állandóan odabújt valamelyikünkhöz, és azt a dorombolást!…Aztán hajnalban üdén frissen körbeugrált minket, keresztül kasul az ágyban. Nem lehetett rá haragudni, olyan kicsi és kiszolgáltatott. Talán még szopott is az anyjától, mert néha rácuppant az ujjunkra, és kicsit cumizott.