irodalom

Zenés és irodalmi összeállítás húsvétra
(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kedves Olvasó!

    Dzsida Jenő,
    Weöres Sándor,
    Túrmezei Erzsébet,

csak pár név, akiknek alkotásaiból is választottam ajándékokat.

9 évvel ezelőtt készítettünk a barátokkal közösen egy összeállítást húsvét alkalmából. Versek, dalok, elmélkedések hangoztak el. Élőben is előadtuk, de készítettünk belőle hangfelvételt is. Ebből az anyagból szeretnék most pár gondolatot átadni, továbbadni, plusz egy most született írást Somlainé Kiss Viktória tollából. Minden napra jut egy kis ajándék húsvét hétfőig,

FOGADJA SOK SZERETETTEL!Tovább olvasom

Velem is megtörtént
(akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Szeretek vadászni olyan dalokra, amiknek a szövege “sokatmondó”. Ezeket gyűjtögetem, s ebből a “kincsestárból” szeretnék megosztani az olvasóval pár gyöngyszemet. A beszélő szoftver, amivel a számítógépet vak emberként használom, korábban mindig lefagyott, ha rámentem a zeneszoveg.hu oldalra, de ma már szerencsére akadályok nélkül hozzáférhetek és keresgélhetek. Amit ma hoztam, az Zorán előadásában hallgatható meg a bejegyzés végén. Íme a dal szövege!Tovább olvasom

Kiemelt

Húsvét, reménység, újjászületés
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt.

Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam.

Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét?Tovább olvasom

Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!”

Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.Tovább olvasom

Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A “nehézségek tagadása nélkül” c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:

Ami nem bátorít

Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.Tovább olvasom

A teáscsésze
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
– Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
Mi lehet a titkuk?
Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében. Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?

Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.Tovább olvasom

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban 
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban,
a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg
egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya. 

Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 
Tovább olvasom

Ünnep a tűz körül – pünkösd alkalmára
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

A negatív esetekről sokat hallani, hogy akaratlanul is megbántunk valakit. De milyen az, amikor akaratlanul szerzünk örömöt, vagy váratlanul kapunk? Ez a kis történet bátorításképp szolgálhat azoknak is, akik úgy érzik, semmiség, nem számít az a kicsi dolog, amire képesek.
Tovább olvasom

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Megerősödtem, hogy tartsak ki az utamon, s azt is megértettem még mélyebben, hogy miért van ennek jelentősége. Pénteken, az Eredményes élet előadássorozatinternetes felvételén külsőegy nagyon érdekes gondolatra lettem figyelmes. A napokban éppen olyan helyzetben voltam, hogy arról beszélgettem valakivel, hogy nem jó elbizakodottnak lenni azért, mert mások nagyon biztatónak találják a helyzetemet. Nem elégedhetek meg bizonyos eredménnyel csak azért, mert amit edig elértem a munkámban, az jó. Főleg, hogy Isten elhívására haladok, tehát a legjobbra kell törekednem az Ő dicsőségére. Most tartok éppen valahol és nem állhatok meg. Milyen nagy is lehet a kisértés adott esetben, hogyha hosszú küzdelem árán valahová elértünk az utunkon, ahol Isten vezetett szüntelen, azt mondjuk, most már elég volt, letelepedek, jó nekem itt. Ha így teszek, sohasem derül ki, hogy vajon hová vezetett volna még Isten. Pedig engem nagyon érdekel, hogy mit tartogat számomra. Nekem újdonság volt a hallott igehirdetésben, hogy az Úr először nem is Ábrahámot hívta el Kánaán földjére, hanem az apját. De mi történt? Ő miért nem jutott el? Isten terve kinek az életében valósult meg igazán? Íme a Tovább olvasom