énektanulás

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Nem elég pusztán a hangokat szépen énekelni, érzéseket kell átadnunk!

  • Mi segít ebben?

  • A „mellékszereplőknek” mit ér az élete?

  • Szólóéneklés után kórusba kerülni, mi ebben a küzdelem?

  • Milyen szemlélettel érdemes cipelni legnehezebb terheinket?

    Ismét a hétköznapok szituációiból vett példákkal szemléltette Balázs azokat a folyamatokat, amik segítik, hogyan éljünk a dalban, de ahogy ezt mindig elmondom, az élet minden területére nézve is nagyon hasznosak a gondolatai. Ezért is osztom meg, ha hallunk ilyeneket a próbán.

  • Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklés

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban 
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban,
    a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg
    egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya. 

    Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Balázs több alkalommal is szokta említeni, hogy énekeljünk bárhol és bárkiknek, mindig ugyanazzal a maximális figyelemmel, önmagunk teljes odaadásával viszonyuljunk a közönséghez. Bevallom, ez nekem nem mindig sikerül. Hogyan kellene például a körülményekhez viszonyulnom, hogy az ne gátolja az előadásmódomat? Milyen tényezők segítik azt, hogy vakon is érzékelhessem a közönség visszajelzéseit? Milyen különleges gyakorlatott mutatott Balázs nekünk a legutóbi próbán?

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?

     

    Lelkembe gázoltak

     

    Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és  kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő.

    Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Parara Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    A legutóbbi próba nem csak azért volt érdekes, mert ismét hallhattunk új dolgokat pl. hangképzéssel kapcsolatosan, hanem azért is, mert az alkalmat megelőző beszélgetések is nagyon „színesek” voltak. Azt tapasztaltam, hogy sokan kérdeznek látó emberként arról, hogy a vak emberek mit tudnak kezdeni a színekkel, s mivel éppen ilyesmikről is beszélgettünk az énekestársakkal a folyosón, erről is írok!

     

    Ki látta?

     

    Sajnos a film címére nem emlékszem, de egy jelenetre, igen. Egy látó fiú szerelmes lett egy vak lányba, s ahogy udvarolt próbálta neki elmagyarázni, hogy milyenek a színek. A pirosra azt mondta, hogy olyan, mint a forró víz. A kéket

     

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Sötétség, majd egyfajta tolóerő, világosság és sírás! Így érkezünk erre a világra. A biológiai értelemben vett megszületésem emléke nem él bennem, de lelkiekben többször átmentem már újra és újra ilyenen. Sötétségben vagyok, de nem zavar, megszokott biztonságos a környezet, meleg és táplálék is van, körbezár a burok. Nem vágyom rá, eszembe sem jut „kiszabadulni”. Majd egyszer csak elemi erővel kilök az Élet a világosságra. Ez fájdalmas, mégis az élet első jele, hogy felsírok. Magzati pózba

     

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Így kezdődik az a dal, amivel a próbánkat elindítottuk kedden. Szerzője Havasi Tibor. Ő a Tapolcsányi úti, a Budapest Főváros Önkormányzatának Általános Iskolai Kollégiumának igazgatója. Ide hátrányos helyzetben élő gyermekek érkeznek „haza” a tanítás után. Ők hívtak meg minket magukhoz, hogy tartsuk kivételesen ott a próbát. Balázstól azt is megtudtuk, hogy tavaly nyáron tartott az ott lévő gyermekeknek egy kis ének kurzust. Szeeeegéééények – nevettünk fel

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    „Legyen terved az életedre, mert különben másnak lesz vele terve!” – hangzott el a tegnapi próbán Balázstól. Ismét megerősítést kaptam arra, hogy bátran haladjak előre az élet minden területén, mert van lehetőség, hogy alakítsak, formáljak bizonyos részeket. Sokkal nagyobb rész az, amit tehetek, mint ahogyan azt sugallja a társadalom,

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Holnap lesz a lepra elleni küzdelem világnapja. Erről mindig beugrik az érintés, illetve a jaj, nem nyúlok hozzá effektus. A próbán segítségünkre volt egy érintéses gyakorlat is, ez is eszembe jutott. Több sérült társammal beszélgettem már arról, hogy néha úgy érezzük, hogy x-y úgy viselkedik velünk, mintha leprások lennénk. Egyfajta iszonyodást vélünk ilyenkor felfedezni a másik emberben. Elfordulnak, elkerülnek, úgy nyúlnak