szemléletformálás

Kiemelt
Horváthné Dunaveczki Leona mosolygós arcképe

Horváthné Dunaveczki Leona vagyok, szociológus, blogszerző, énekes.

Ez egy négy gyermekes vak édesanya honlapja ugye?

Igen, de először a szakmai oldalamról is szeretnék bemutatkozni röviden, mert így érthető meg igazán, hogy miért is létezik ez a blog, mi motiválja tevékenységeimet. Szeretném részletezni, hogy kiknek és miben tudok segíteni! Természetesen a családról is szó lesz majd. :)
Kiemelt
Uzsalyné Dr. Pécsi Rita az érzelmi intelligencia fejlesztésének "misszionáriusa"
Elképesztő egyesek hozzáállása a másik bajához. Nem akartam elhinni, hogy képesek gond nélkül továbbmenni annak ellenére, hogy érthetően elmondtam, mit szeretnék. Végső kétségbeesésemben már a kocsik között rohangáltam az úton és próbáltam megállítani valakit. Ez sikerült, így harmadmagammal kiemeltük a beteget a járműből. Háttal a járdára fektettük és azonnal megkezdtem az eszköz nélküli újraélesztést. Picivel később megérkezett egy traumatológus főorvos, aki segélyhívón hallotta, mi történt, majd megállt egy pizzafutár is. Nekik innen is köszönetet szeretnék mondani a gyors segítségnyújtásért.
(Forrás: Az autósok állítólag nem segítettek a haldokló Gesztesi Károlynak - origo.hu) Többek között ez az eset is arra indított, hogy újra írjak az érzelmi intelligencia témakörében hasznos cikkeket a blogon. Az együttműködési készség, az empátia, és még elég sok minden ide tartozik. Égetően szükségesnek érzem, hogy tegyünk a pozitív változásokért! A témával kapcsolatos cikkek azoknak lesz bátorító, akik tettre készen várják és gyűjtik azokat a lehetőségeket, amiken keresztül egy élhetőbb életre szeretnék nevelni a rábízottakat.

Tartalom:

Vágytam megismerni egy módszert, amivel hatékonyan és szeretetteljesen nevelhetem a gyerekeinket
Garantáltan minőségi személyiségváltozást eredményez!
Empátia, befogadó társadalom, jó lenne?
Az organikus pedagógiai szemléletről bővebben
Miért Uzsalyné Dr. Pécsi Ritától szeretek tanulni az érzelmi intelligenciáról?
A következő bejegyzés témájáról

alelkesovisokésanyukákcsoportja
TARTALOM:

  • Miért ez a cím?
  • Szívügyek még
  • A beszélgetés témája
  • Ige és egy kérdés
  • Aranymondás
  • A játék
  • Miért ez a cím?

    Szociológia szakon végeztem az ELTE-n, s szívügyem volt mindigis a sérültekkel kapcsolatos társadalmi szemléletformálás. Már korábban voltam a péteri táborban úgy, hogy konkrétan az volt a cél, hogy megismerkedjenek a gyerekek azzal, hogyan élnek a látássérült emberek. Játékos formában szemléltettem bizonyos szituációkat. Mutattam nekik speciális eszközöket is, amiket mi használunk a hétköznapjaink megkönnyítésére. Úgy éreztem, hogy Jónás történetében a legerősebb talán az az életélmény, amivel meg lehet fogni a vakság, kilátástalanság, sötétség, félelem témáját. El is határoztam, amikor erre a napra készültem, hogy a
    Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 3. rész (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap) Július elején történt ez az esemény. Ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel „dicsekedhessem”, többek között arra volt szükség, hogy a jelölő személyek kérdéseire válaszoljak.
    • 1. - Mik a terveid a munkában a közeljövőben? Készülsz valamilyen új dologra?
    • 2. - Mi a legfontosabb üzenet, amit a munkád során szeretnél eljuttatni az olvasóidhoz, vásárlóidhoz?
    • 3. - Mit tanácsolnál azoknak az anyukáknak, nőknek, akik most fontolgatják, hogy önálló vállalkozásba kezdenek?
    • 4. Mondj három dolgot, amiért “Az élet szép!”
    • 5. Oszd meg velünk egy gyerekekkel kapcsolatos kedves élményedet!
    Kissné Sági Anita kérdéseire válaszoltam ma.
    Braille írás, játék és ajándék (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap) Egy ötlet, érdekesség arra, hogy hogyan adhatjuk át játékos formában ajándékunkat egy rendezvényen úgy, hogy abban szerepeljen a szemléletformálás szándéka is egy adott témával kapcsolatosan. Az esetleges közömbösségből érdeklődés lesz az eredmény!
    Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap) Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.
    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)   Eseménydús volt az elmúlt hét. Sok motiváló hatás ért, s megérkezett az első olyan email is, melyben egy előzetes árajánlatkérés után közölték, hogy számítanak rám. Sokat tanultam is, láttam érdekes híreket. Menjünk végig a történteken!   Kapát vettem a kezembe   Én magam is alig akartam elhinni, hogy sikerült! Ha ön már ellátogatott a Jó hírek című aloldalra, akkor láthatta az eredményt. De mit? Korábban is fel lehetett iratkozni a Sikerül Magazinra. De úgy láttam jónak, hogy szolgáltató céget váltok. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy az adatokat lementsem a gépemre, majd feltöltsem a másik cég