motiváló

Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A “nehézségek tagadása nélkül” c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:

Ami nem bátorít

Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.

Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 3. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Július elején történt ez az esemény. Ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel „dicsekedhessem”, többek között arra volt szükség, hogy a jelölő személyek kérdéseire válaszoljak.

  • 1. – Mik a terveid a munkában a közeljövőben? Készülsz valamilyen új dologra?
  • 2. – Mi a legfontosabb üzenet, amit a munkád során szeretnél eljuttatni az olvasóidhoz, vásárlóidhoz?
  • 3. – Mit tanácsolnál azoknak az anyukáknak, nőknek, akik most fontolgatják, hogy önálló vállalkozásba kezdenek?
  • 4. Mondj három dolgot, amiért “Az élet szép!”
  • 5. Oszd meg velünk egy gyerekekkel kapcsolatos kedves élményedet!

Kissné Sági Anita kérdéseire válaszoltam ma.

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

Ebben az októberi időszakban özönlenek rám a hírlevelek, ilyen tréning, olyan tanfolyam. Ráadásul minden aktuális, hiszen annyi mindent nem tudok még jól csinálni, s milyen nagy a „kísértés”, hogy az összes tudást megvásároljam. Persze, ha lenne miből. Elkölthetnék többtízezer forintot, vagy akár százat is, de nincs ilyen lehetőségem jelenleg. Ha lenne is, vajon lenne kapacitásom, ügyességem, egyedül megcsinálni mindent, amit tanácsolnak nekem? A már megvásárolt anyaggal sem tudtam olyan jól haladni, ahogy terveztem, azon is végig kellene még mennem, ami a

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

Ebben a bejegyzésben szó lesz többek között a makacs küzdelemről, a tervezés jelentőségéről, és arról, hogy mit tanultam az életem körül felgyorsult eseményekből.

Vannak, akik úgy gondolják, nem érdemes tervezni, hiszen annyi mindentől függ egy dolog megvalósulása. Tenni kell a dolgunk, éppen azt, ami előttünk van aznap és kész. Vannak, akik a fókuszált figyelemtől várják azt az eredményt, hogy hatékony legyen a tevékenységük. Éppen azt csinálni, amit előre elhatároztak, csak arra a célra koncentrálni teljes erőbedobással, hogy kihozzák az adott területen a legtöbbet magukból. Folyamatokat terveznek, stratégiákat építenek. Vannak, akik azt mondják, hogy a célok meghatározására azért van szükség, hogy motiváltak legyünk. Lusta ember lévén nehezen ülök le kidolgozni egy tervet, de azt tapasztaltam, hogy bizonyos folyamatok felgyorsulásához szükségem lenne rájuk. Sőt, ahogy a hadműveletekben léteznek stratégiák, úgy nekem sem lene szabad úgy gondolkodnom hogy ahogy esik, úgy puffan. Miért éppen ezekről írok? Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről, mert érdekes fordulatok történtek az utamon. Felgyorsultak bizonyos folyamatok és sokat

Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklés

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

Mit szoktam csinálni, ha éppen elveszítem a lelkesedésemet a terveimmel kapcsolatban? Ezzel kezdem ezt a bejegyzést, majd folytatom, hogyan haladok, előrelépésként visszaléptem, de van, amikor ez hoz eredményt!

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

  Az utóbbi hetek arról szóltak, hogy információkat és erőt gyűjtöttem. Információkat, hogy sérült emberként milyen feltételek mellett vállalkozhatnék. Erőt pedig egy segítő szándék, és különféle gondolatok adtak, amikből sokat találtam az interneten. Ezekről írok ma.

Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?

Ünnep a tűz körül – pünkösd alkalmára
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

A negatív esetekről sokat hallani, hogy akaratlanul is megbántunk valakit. De milyen az, amikor akaratlanul szerzünk örömöt, vagy váratlanul kapunk? Ez a kis történet bátorításképp szolgálhat azoknak is, akik úgy érzik, semmiség, nem számít az a kicsi dolog, amire képesek.