motiváló

Csütörtök: Beszéljünk mindenről, ami a problémáink kezeléséhez jól jöhet!

GONDOLATÉPÍTŐ NAP

Csak maga a döntés fontos az életben, vagy az sem mindegy, hogy milyen irányban történik az. Lehet, hogy első hallásra evidens, de ez nem ilyen egyszerű. Találkoztam egy olyan véleménnyel nemrég, hogy mindegy, hogy hogy döntünk, maga a döntés ténye a fontos, hogy meglegyen. Miért tartom ezt ilyen lényeges dolognak, hogy kiderüljön a válasz?

Ha tudhatjuk, hogy nem számítanak a döntések, akkor végre megszabadulhatunk a nyomástól, hogy megoldásokat keressünk problémáinkra. Az élet tengerére ráfeküdhetünk és hagyhatjuk, hogy vigyen a víz, amerre jónak látja, vagy mondjuk nevezzük sorsnak. Ha viszont az derül ki, hogy létezik jó és rossz döntés, akkor pedig reménységet kaphatunk, hogy érdemes kikutatni a problémáinkra a megoldást, mert egy megfelelő döntésnek a következménye is kifizetődő lesz és nem kell beletörődnünk

A Minap egy esetről hallottam. Van egy fiatal vak pár, akiknél nemrég született egy kisbaba. Az egy hetes pici gyermekkel elindultak segítség nélkül babakocsival a császáros anyuka varratszedésére. Nem volt aki elkísérje őket, vagy úgy gondolták, hogy ez menni fog? Ez bátorság volt részükről, vagy vakmerőség? Angliában élő egyik kedves ismerősöm pedig arról számolt be

Ért már valakit olyan kritika, hogy csak azért szeret énekelni, mert akkor róla szól minden és ez egy hiú dicsőségvágy? Mit lehet erre mondani ilyenkor annak az embernek? Vajon elhiszi, hogy nem? S miért nem hisz nekünk? Ezeken gondolkodtam mostanában, mert épp egy ilyen dolog történt velem és talán ez a probléma nem csak nekem lehet fontos téma.

 

Most képzeljük el a kedvenc énekesünket. Kiáll a színpadra és látszik rajta, hogy szenved. Valami baja van. Olyan kelletlenül áll ki elénk, mintha valaki kényszerítené, hogy ott legyen. El lehet ezek után képzelni, hogy egy szuper koncert elé nézünk? Én nem tudnám, hiszen az a legszebb az egészben, hogy amikor kiáll valaki a közönség elé, maga is élvezi a dolgot. A felszabadultság a legjobb dolog a szakmai tudás mellett, amivel igazán ízt lehet adni egy előadásnak. Ez személyes vélemény. S ha már valaki élvezi is azt, amit csinál, az mitől van? Azért, hogy tapsot kapjon?

A mult heti bejegyzésben egy 2 évig tartó folyamatot írtam le, ami tulajdonképp egy véletlenekből álló eseménysor volt. Az, hogy hogyan pattan ki egy gondolati szikra, majd ebből hogyan lehet megvalósítani azt, hogy többezer emberhez eljusson az üzenet. Vajon ha ez tudatos lépésekből álló eseménysor lett volna, mennyi idő alatt történhetett volna meg?

 

Ki az, aki érzi a súlyát, hogy az információk nem a megfelelő sebességben áramolnak az emberek között, vagy szervezetek között? Ki az, aki tapasztalta már, hogy bizonyos lehetőségekről lemaradt, mert későn hallott róla és ez által pénzkiesést is

Hétfő: Mindenről, ami szülőkkel, gyerekekkel kapcsolatos.

 

CSALÁDNAP

 

Megfigyelte már a kedves olvasó, hogy vannak olyan nők, akik már gyerekkoruktól kezdve imádják a piciket babusgatni, vannak, akiket egyáltalán nem hat meg egy baba látványa. Megmondom őszintén, én nagyon sokáig ez utóbbi csoportba tartoztam, most mégis van három gyermekem. Meg is kaptam a harmadik születésénél a kérdést a szülőszobán:

-Nem lesz ez magának elég?

Valószínű, hogy furcsa jelenség lehet a mai világban, hogy valaki nagycsaládos legyen felelős döntés alapján, ráadásul még azt is közölje, hogy akarta azt a harmadikat és nem véletlen volt. Azt már nem is merem mondani, hogy mégfurcsább lehet talán másoknak szerintem, hogy aki nem lát, az hogy mer ilyesmibe belevágni, hogy nagy család, pláne, hogy nem is volt gyerekimádó sose. Arra a kérdésre is választ fogok adni, hogy milyen gyönyörű kezdeményezésbe tudtam a napokban bekapcsolódni,

Egy friss pozitív tapasztalatról számolnék most be, mellyel szemléltetni tudom majd azt, hogy az interneten keresztül milyen hatékonysággal lehet elérni embereket. Azt gondolom, hogyha sikerül egyre inkább megértenünk az új irányvonalakat a társadalom közösségi életét illetően, akkor egyre több dolgot kihozhatunk a tevékenységeinkből. Egyre több ember ismer meg minket, egyre jobban beépül a szemléletükbe az egészséges hozzáállás irányunkban és ha már ismertek vagyunk, akkor már a bizalom is könnnyebben kiépül irányunkba, s ezt követően már minden tevékenységünkkel egyre hatékonyabbak leszünk, legyen az adományszerzés, nonprofit üzleti tevékenység, program, ahová minél több embert szeretnénk meghívni stb. .

 

Példának okáért most a weboldalak akadálymentesítésének ügyét had hozzam fel. Sokan sok helyről szoktak panaszkodni a problémákról, hogy ki mennyire nem figyel oda. Rendben, igazuk van azoknak, akik ezt látják, de akkor most mit lehet tenni? Nekem mindig az az első kérdésem. Ma született egy blogbejegyzés egy értékesítési szakember oldalán, rólam, a munkámról és a végén az akadálymentesítési szempontokról. Erről a bejegyzésről többezren kapnak értesítést, hogy megjelent és olvashatják. Mibe került elérni ennyi embert? Hogy vezetett az út idáig? Ezt csak a folyamatok szemléltetéseként szeretném leírni, mert ebből akár

Kedd: minden, ami a tehetségről szól

TEHETSÉGNAP

Ki az aki látta már az életéről szóló filmet? Én valamelyik nap néztem meg borsopucolás közben. Azon gondolkodtam el utána, ami a címben is van. Miért is akart Celine híres lenni? Egyáltalán ezt akarta? Erre vágyott? A végén sikerült neki eljutnia oda? Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű kérdés, de ez csak akkor válhat világossá bárkinek is, ha megnézi a filmet, vagy ismeri az énekesnő életét. A bejegyzésem végén megosztok majd egy linket, ahonnan megnézhető.

 

Beszéljünk egy kicsit a saját álmainkról. Sokan úgy képzelik el a vágyaik beteljesülését, hogy nagy stadionban, többezer ember

Egyre több emberre jellemző, hogyha van egy problémája, amit gyorsan meg akar oldani, beírja a google-be és nézi a találatok listáját. Milyen jó lenne, ha bennünket láthatna először ugye? S miért? Egyre többen ismernének meg, egyre nagyobb bizalmat élvezhetne szervezetünk, a többit már szerintem felesleges részleteznem, hogy ezekből mi következhet.

Ugye milyen sokat szoktunk mi beszélni a szemléletváltás szükségességéről? Van egy jó hírem, van egy terület, ahol nekünk is szabad elgondolkodni a megszokott sémákon kívül. Ez azért jó hír, mert az a reménységem, hogy aki ezeket az anyagokat olvasni fogja, új és sokkal több lehetőséget fog látni a saját szervezetének életére nézve. A mult heti bevezető írásomban már szó volt arról, hogy az Internet egyre gyakoribb használata rengeteg lehetőséget rejt a civileknek, de magánszemélyeknek is. Másfél évvel ezelőtt jutott hozzám egy ingyenes oktatóanyag, melynek az volt a célja, hogy szemléltesse és feltárja ezeket. Mivel engem is ezek az anyagok motiváltak arra, hogy komolyabban elmélyedjek ebben szakmailag, ezért most ennek feldolgozásával kezdem az összefoglalásokat.

 

  1. Milyen elvárásunk lehet a megfelelő internetes megjelenés és kommunikációt illetően?

 

A napokban találtam rá a Tengerecki Alapítványra, akiknek már

Ki az, aki el tudja képzelni, hogy látás nélkül is lehet szépen rendben tartani körmeinket? Nehéz ezt elhinni, hogy sikerülhet? Miért jó valakinek, hogy ezt egyedül meg tudja tenni? Nos, mindenki életében eljön az az idő, amikor már cikinek érzi, hogy anyukája, apukája vágja le a körmét. A szülőkben is ott bújkálhat egy pici aggodalom, hogy később, ha ők már nem lesznek, hogy lesz ez a dolog is megoldva. Aztán jöhet a gondolat, hogy majd elmegy a manikűröshöz, pedikűröshöz, nem nagy ügy. Ja, persze, azért oda is el kell találni, de ezen nem morfondírozik tovább. Majd lesz valahogy. Mindent meg lehet oldani, csak szervezés kérdése. Reméli, hogy ez tényleg így is van. A fiatalban is ott maradhat a kiszolgáltatottság érzése, még mindig van egy terület, ahol mások segítségét kell kérni. Valóban lehetetlen megtanulni körmöt vágni látás nélkül? Miért jó egyáltalán, ha minél több dolgot tud valaki önállóan?

 

Had közelítsem meg ezt a témát az önállóság, mint életérzés szempontjából. Milyen érdekes, amikor a kisgyerek valamit már egyedül is meg tud tenni, mindenki mosolyog és tapsol. Vajon mit

A kedves olvasó ismerettségében van olyan ember, aki azért dolgozik, hogy a fiatalok ne elkallódjanak, hanem értelmesen töltség el az idejüket? Ismernek olyan embert, aki az éneklés szeretetét és a tehetségesek felfedezését, gondozását önként végzi nagy szeretettel és szakértelemmel? Azoknak nem ér válaszolni, akik találkoztak már Györkey Lászlóval. Hányszor lehet olvasni, hogy a nagy tehetségkutató műsorok után, vagy bármilyen nyilvános pár hónapig tartó egyéb szereplés után a média háttértámogatása megszűnik és nem egy esetben előbb-utóbb lelkileg összeomlanak azok az emberek, akik azelőtt fel voltak emelve. Ha valaki arra vágyik, hogy végre felfedezzék, akkor elsősorban az ugrik be, hogy majd jelentkezik egyik-másik műsorba és akkor végre teljesül az álma. Biztos, hogy csak ez az egy út vezet ahhoz, hogy énekelhessen valaki közönség előtt? Hogy megismerhessék őt az emberek? Lehet azért tenni is valamit ahelyett, hogy várnánk, hogy a médiában felfedezzenek? Mit szólna az olvasó, ha én azt állítanám, hogy bár a felfedezés szükségét nem tagadom, de bárkiből lehet tehetségkutató.

 

Az egyetem épületéhez közeledtem. Odajött hozzám egy járókelő és megkérdezte, hogy segíthet-e. Én mondtam, hogy igen és útközben pár szót váltottunk. Csillagásznak tanult az illető és