boldogulás vakon

egy gyertya lángja
Folytatom történetemet most úgy, hogy nem a külső körülmények nehézségeit mutatom be, mint a Vakság, avagy van élet ez után is 1. rész c. blogbejegyzésben, hanem a belső nehézségekre térek ki, ami ennek az élethelyzetnek a feldolgozását illeti. Bátorító lehet azok számára, akik hasonló súlyú problémával küzdenek. Hiszen a megvakuláson kívül még sajnos számos olyan élethelyzet van, aminél igen csak szükség van komoly erőforrásra.
Kiemelt
Sok gyertya lángja
Az idén talán esély nyílik arra, hogy történetemet még többen megismerhessék azok közül, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület szeretne egy kötetet összeállítani bátorítás céljából olyan sérült embereknek, környezetüknek, akik szeretnének megbirkózni lelki nehézségeikkel. Fantasztikusnak tartom ezt a célt! Egy pályázati felhívásra írtam meg történetemet, mert én is hiszem - ahogyan a kiírásban olvashattuk - "Van élet ez után is". Alább az írás első fele, mely inspiráló lehet mindenkinek, akik nehéz körülmények között élnek.
Kiemelt
Horváthné Dunaveczki Leona képe

Horváthné Dunaveczki Leona vagyok, szociológus, blogszerző, énekes.

Ez egy négy gyermekes vak édesanya honlapja ugye?

Igen, de először a szakmai oldalamról is szeretnék bemutatkozni röviden, mert így érthető meg igazán, hogy miért is létezik ez a blog, mi motiválja tevékenységeimet. Szeretném részletezni, hogy kiknek és miben tudok segíteni! Természetesen a családról is szó lesz majd. :)
gátfutás

Vak sorstársam „látta” a képeket, látó társaim nem

Avagy kihívás és közdelem a „képes élet” világában a weben

(Szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) Úgy éreztem, megnyílt a világ. Nem tudom, hogyan érzékeltethetném ezt az életérzést. Éppen egy szakmai anyagot hallgattam tartalomfejlesztés témában, amikor az ott ajánlott weboldalt megkerestem. Képek vannak feltöltve milliószám. Az oktató nagyon pozitívan nyilatkozott, tehát szó szerint vakon bízom abban, hogy itt minden kép jó minőségű. Már csak pár kérdés maradt a számomra, hogy megvizsgáljam a lehetőségét annak, hogy fog sikerülni. Honnan tudhatom, hogy

  • - mi van a képen?
  • - mi a hangsúlyos elem rajta?
  • - milyen apró részlet van rajta, amivel mögöttes mondanivalót is személtethetnék?
  • - hogyan lehet letölteni a képet, ha a beszélő szoftveremmel nem sikerül?
  • - mennyire fontos a méret?
  • - számít, ki milyen eszközről nézi a képet?
  • - honnan tudhatom, hogy a képeimet nem csak a vak emberek látják a weben?
  • - hogyan figyelhetnek oda a vak emberekre a látó bloggerek, webtartalomszerkesztők?
  • Kiemelt
    Darts bajnok
    Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy milyen jelentősége van a közös játéknak egy család életében. A motiválhatóságról már nem is beszélve. Nekem, mint vak embernek és édesanyának, ez kihívásokkal teli terület. Nézzük meg, milyen lehetőségei vannak azoknak, akik nagyon rosszul látnak, vagy egyáltalán nem, de szeretnének közös játékban részt venni!
    A labrador láthatóan örül kacsint és kinyújtja a nyelvét

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

    • Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
    • Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
    • Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében?
    • Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
    • A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?
    Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.
    feketelabradorkölyökkedvesenegykézbedörgölifejecskéjét

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló c. írásának előző részlete.

    • Hogyan barátkozott meg az új vakvezető szuka a családdal?
    • És a másik kutyával?
    • Lehetséges az, hogy egy játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen?
    • Mi volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett?
    • Hogyan képes egy ilyen kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás szükségét?
    Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a „félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!
    fehérbottaléskutyávalátkelegy vakemberazebrán

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    • Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel?
    • Mi szól mellette, mi szól ellene?
    • Fehér bot, vagy vakvezető kutya is?
    • Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk?
    Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

    Sofőr nélkül

    Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban
    Sarplaninaijuhászkutyakölyök

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya!

    • Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe?
    • Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály?
    • Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban?
    • Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre?
    Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!
    egynémetjuhászkutyusafüvönfekszikkilógónyelvvel

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 1. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!

    Előszó

    Hiszem, hogy az életben minden azért történik, hogy megtanuljunk általa valami nagyon fontosat… Amikor 16 évesen annyira megromlott a látásom, hogy az orvosok ráírták a zárójelentésemre, hogy vaksága végleges, hagytam magam elcsábítani a vakvezető kutyák varázslatos világának.