motiváló

Énektanulás a Kádek-módszer segítségével 8. rész

(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Szokták mondani, hogy sok terhet el tud hordozni az ember, ha látja a célt, amiért el kell szenvedni a dolgokat. Én azzal egészíteném ki, hogy a megvalósulás belátható ideje is számít. legalábbis nekem biztosan. Erre mostanában ébredtem rá. Bár csinálok csomó olyan dolgot is, aminek nem látom még, hogy mikor lesz eredménye, de tudom, hogy van értelme és hiszem, hogy nem hiába teszem őket. Most hogy jön ez ide? Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is szakadtak meg korábbi énektanulmányaim, és most miért élvezem azokat a gyakorlatokat, amiket azelőtt unalmasnak tartottam. Szerintem érdekes kérdés, hogy kit mi bír kitartásra!

Tartalom:

egyszeméretleneper

Amiért énektanárhoz fordultam először
Kiemelt

Blogbejegyzés annak alkalmából, hogy állami kitüntetést, Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

éppenátveszemakitüntetést

Az oklevélben ez szerepelt:

Magyarország köztársasági elnöke Horváthné Dunaveczki Leona szociológus részére az előítéletektől mentes, pozitív szemléletű és együttműködő társadalom megteremtését, valamint a sérült és fogyatékkal élő emberek életminőségének javítását önzetlenül szolgáló munkája elismeréseként a magyar arany érdemkereszt kitüntetést adományozom.

Kelt Budapesten, 2018. évi március hó 2. napján

Áder János (sk)

Szolgáljon ez a bejegyzés …

– Bátorításul azoknak, akik esetleg még most nem látják munkájukeredményét, de sok energiát és szeretetet fektetnek abba, hogy a gyermekek, fiatalok szépen nevelkedjenek. Sokat köszönhetek a tapasztalt felnőtteknek, akik mellém álltak! Minden gyerek és fiatal érzi, ha szeretik, és esetlenségét kedves terelgetéssel igazgatják.

– bátorításul azoknak is, akik úgy érzik, kevesek ahhoz, hogy hozzátegyenek valami szépet és jót mások életéhez. Mindig elég az, amink van, és azért, a látszólag kevés dologért is, mindig hálás lesz a környezetünk! Ezt tapasztalom.

Köszönet illeti azt a személyt, aki javasolt engem erre a kitüntetésre, köszönet az adományozónak is! Ezzel hatalmas bátorítást kaptam arra, hogy ne lankadjak el ezen az úton! De milyen is ez az út? Olyan, amin sokkal többen járnak, mint ahányról nekünk tudomásunk van. Miért mondom ezt? Az általaam megtett lépések miatt.

hegyiösvény

Elképzelhető, hogy lesz az olvasóim között olyan, aki úgy fogja érezni, akár ő is kaphatott volna ilyen elismerést. Amikor valaki önkéntes munkát végez, nem teszi mérlegre, hogy ez hol és mennyit fog számítani. Azokat az embereket nézi, akiknek segít. Őszinte tisztelettel vagyok minden kedves barátom és ismerősöm iránt, akikről tudhatom, hogy így élnek. Bár én nem tudok kitüntetést adományozni, de ezt a blogbejegyzést szeretném a csendes „szolgálattevőknek” ajánlani!

Állomásaim:

Kiemelt

„A mindennapok hősei”

(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Érintett témák:

    Az, hogy valaki testi, vagy érzékszervi fogyatékossággal születik, vagy élete folyamán sérül meg, annak mi az oka?
    Hogyan lehet így élni? (egy hat részes bátorító sorozat linkjei, rövid filmek sérült emberek életéről)
    Ki beteg és ki egészséges?

szőlőakézben

Az ok a kérdés, vagy a cél?

Tergulicza Eszter írt egy kis szösszenetet, ami nagyon megfogott. Nekem adott egyfajta vigaszt a miértekre. Nem mintha folyton ezt a kérdést feszegetném, de jó érzés, ha betalál valami. Köszönöm, hogy megoszthatom itt!

„Endometriózissal élek”

Egy újabb példa arra, hogy egy nehéz helyzetről hogyan lehet úgy beszélni őszintén, hogy ne tagadjuk a fájdalmainkat, mégis bátorító lehessen.

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Farkas Olga hálás

FarkasOlgakezelátszik,ahogyanegyszívalakúkenyérszeletettart,amibeazvanírva,Senkineksemmivelnetartozzatok,csakaszeretettel.Ezzelazonbanmindannyiantartoztokegymásnak.

Ezt az állapotot jelölte meg a facebookon, amikor alábbi vallomását megosztotta a nyilvánossággal. Mert a jóról is beszélni kell a nehézségek közepette véleménye szerint! Teljes mértékben egyetértek és ez a blog is ezért jött létre! Örülök, hogy megengedte, hogy közzétegyem szavait, melyek nagyon megérintettek. Köszönöm, hogy továbbadhatom másoknak is mind az információkat, mind a lelkiséget, amit érezni lehet az olvasás közben.

„Őszintén. A jót is”

„A történetemben NEM ÉN vagyok a fontos, hanem a példa. A PÉLDA A JÓRA. Farkas Olga vagyok, 36 éves. 2001 óta több formáció szólóénekeseként és öt éve egy fantasztikus nagykórus oszlopos tagjaként a színpadon is élem az életem. A mindennapokban pedagógus: másfél évtizede felnőttoktatásban tanító bölcsész.

Több, mint négy éve egy testi-lelki fájdalmakat okozó, alattomos és

Kiemelt

Leonaemlékéremmelésdíszoklevéllelakezében

Kitüntetett figyelmével Gyömrő város vezetősége!

Nemzeti ünnepünk alkalmából, 2017. augusztus 20-án, emlékérmet vehettem át közéleti munkámért. Számomra ez nagyon megtisztelő és bátorító!

Különlegesség, önbecsülés, szolgálat

Gondolatok a kóruspróbáink kapcsán, melyet Bolyki Balázs tart a Para-ra Gospel Kórusnak
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Mit szólna hozá, ha ismeretlenül azt állítanám önről, hogy különleges ember?
Édes lenne hallani?
Vitatkozna velem?
Ideges lenne, mert már sokan mondták, de nem hiszi?
Érzi valahol, hogy igazam van, de nem tudja még, hogy miben az pontosan?
Mit gondol? Vannak a különleges emberek és vannak az átlagosak?

Érintett témák

A különlegesek: de kik azok?
mitől lesz valami különleges akár a színpadon is?
Különlegességtudat, mint az önzőség táptalaja
Milyen alapon merem elhinni, hogy én különleges ember vagyok?
Nélkülözhetetlen a tudat!

Egy beképzelt nőszemély vallomása?

Gyerekkoromban sokszor azt éreztem, kilógok a sorból. Érdekes, mert szerettem elbújni, nem szerettem megmutatni, milyen vagyok. Ugyanakkor pedig vágytam arra, hogy felfedezzék bennem azokat a rejtett képességeket, tartalékokat, amiket éreztem magamban. Természetesen megtapasztaltam a hiányosságaimat is, azt is igyekeztem bőszen elrejteni, de most nem ez a témánk. Édesanyám, amíg élt, sokszor bátorított és én voltam a szeme fénye. Tőle azt tanulta meg a lelkem, hogy különleges vagyok, de

Stiller Ákosról
Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Stiller Ákos Leona c. képe nyerte el az egyik I. díjat a Magyar Sajtófotó Pályázaton.

Kiemelt

A változás oka
(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Mit tegyek, ha nem vagyok éppen képes arra, hogy jó színben lássam saját helyzetem?

Hallgattam egy előadást, amiben a pozitív gondolkodásról is szó esett. „Történik egy baleset, s mivel az illető nem akar a legrosszabbra gondolni, nem is kezdi lelkét felkészíteni egy esetleges tragédiára, ami végül ha bekövetkezik, nagyobb kárt okoz így.” Vajon van ebben valami? Elgondolkodtam.

Alaptalan biztatás?

„Meglátod, minden rendben lesz, légy pozitív!” – mondják olykor biztatásképp egymásnak az emberek. De ki és honnan tudja, hogy végül az az ilető pl. életben marad, felépül, megoldódik az anyagi problémája, rendeződik a kapcsolata stb. . És az, hogy valami „rendben van”, azt pontosan mi határozza meg?

Egy óvodai ünnepség tapasztalatai röviden
(hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

Egy anyák napi ünnepség számomra sok esetben nem adta meg teljes mértékben azt az élményt, amit a szervezők szerettek volna átadni a szülőknek. Nem hibáztatok ezért senkit, célom, hogy bemutassak egy olyan példát, ami nem csupán nekem segített jobban átélni az anyaság örömét, hanem minden más anyukánakis.

(egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

Bizonyára fel tudja idézni az olvasó, amikor a róka arra tanítja a Kis herceget, milyen fontos, hogy mindig ugyanabban az időben érkezzen látogatóba, hogy fel tudjon készülni rá, és már egy órával előbb díszbe öltöztethesse a szívét.

Nem tudom, hogy ki hogy van a váratlan vendégekkel.

Érdekes, azért néha jó érzés, ha „csak úgy” ránk nyitja valaki az ajtót, de nem mindig örülök.

Egy dolog viszont biztos!