szomorúság

madártollésesőcseppp

Ennek a bejegyzésnek az az eset adott ihletet, hogy ma reggel óta iszonyúan szakad az eső nálunk. Ének órára kellett volna elindulnom Budapestre, (Gyömrőről) de lemondtam, mert vakon közlekedni ilyen időben még nehezebb, mint általában. Közben nem is éreztem jól magam annyira, hogy így döntöttem, mert épp az előző nap írtam azt egy posztban, hogy szeretem a kihívásokat. Eszembe jutott egy vicc erről!

Egy képeslapon szerepel:
Drágám, én lehoznám érted a csillagokat is az égről!
Ui.: Ha holnap esik, akkor nem megyek el hozzád.

Most akkor szeretem, vagy nem szeretem a kihívásokat? – gondoltam át a kérdést. Igaz, azt egy dal megtanulásával kapcsolatosan fogalmaztam meg, de az élet többi területe is sokszor alakul küzdőtérré, most akkor én ilyen válogatós vagyok? Az egyik kihívásnak örülök, a másiknak nem? Gondoltam, ha már itthon maradtam, írok egy kicsit az „esős” életérzésről, mit jelent ez a hétköznapokban, közlekedésben, daltanulásban, lelki felfogásban. Nem maradhat ki a Singing in the rain sem!

TARTALOM:
  • Az eső és a közlekedés vakon
  • Hogyan „választok” kihívást magamnak?
  • Egy tanmese a viharról és békességről
  • Énekeljünk az esőben!
  • “Süss fel nap!”