életérzés

Velem is megtörtént
(akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Szeretek vadászni olyan dalokra, amiknek a szövege “sokatmondó”. Ezeket gyűjtögetem, s ebből a “kincsestárból” szeretnék megosztani az olvasóval pár gyöngyszemet. A beszélő szoftver, amivel a számítógépet vak emberként használom, korábban mindig lefagyott, ha rámentem a zeneszoveg.hu oldalra, de ma már szerencsére akadályok nélkül hozzáférhetek és keresgélhetek. Amit ma hoztam, az Zorán előadásában hallgatható meg a bejegyzés végén. Íme a dal szövege!

„Én fogom a kezedet…”
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!

Húsvét, reménység, újjászületés
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt.

Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam.

Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét?

Hogyan láthatom a számomra fontos „jeleneteket” egy filmben, vagy akár egy óvodai nyílt napon?
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Méghogy pihenés? Igen, nekem az, az ovisoknak pedig kő kemény munka van a nyílt napon is!:) De hogyan is élvezhetném annak az alkalomnak az örömeit, amihez azért nem árt, ha valaki lát?

Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!”

Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:

  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
    (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

    Ebben az októberi időszakban özönlenek rám a hírlevelek, ilyen tréning, olyan tanfolyam. Ráadásul minden aktuális, hiszen annyi mindent nem tudok még jól csinálni, s milyen nagy a „kísértés”, hogy az összes tudást megvásároljam. Persze, ha lenne miből. Elkölthetnék többtízezer forintot, vagy akár százat is, de nincs ilyen lehetőségem jelenleg. Ha lenne is, vajon lenne kapacitásom, ügyességem, egyedül megcsinálni mindent, amit tanácsolnak nekem? A már megvásárolt anyaggal sem tudtam olyan jól haladni, ahogy terveztem, azon is végig kellene még mennem, ami a

    A teáscsésze
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
    – Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

    Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
    Mi lehet a titkuk?
    Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.

    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
    (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

    Ebben a bejegyzésben szó lesz többek között a makacs küzdelemről, a tervezés jelentőségéről, és arról, hogy mit tanultam az életem körül felgyorsult eseményekből.

    Vannak, akik úgy gondolják, nem érdemes tervezni, hiszen annyi mindentől függ egy dolog megvalósulása. Tenni kell a dolgunk, éppen azt, ami előttünk van aznap és kész. Vannak, akik a fókuszált figyelemtől várják azt az eredményt, hogy hatékony legyen a tevékenységük. Éppen azt csinálni, amit előre elhatároztak, csak arra a célra koncentrálni teljes erőbedobással, hogy kihozzák az adott területen a legtöbbet magukból. Folyamatokat terveznek, stratégiákat építenek. Vannak, akik azt mondják, hogy a célok meghatározására azért van szükség, hogy motiváltak legyünk. Lusta ember lévén nehezen ülök le kidolgozni egy tervet, de azt tapasztaltam, hogy bizonyos folyamatok felgyorsulásához szükségem lenne rájuk. Sőt, ahogy a hadműveletekben léteznek stratégiák, úgy nekem sem lene szabad úgy gondolkodnom hogy ahogy esik, úgy puffan. Miért éppen ezekről írok? Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről, mert érdekes fordulatok történtek az utamon. Felgyorsultak bizonyos folyamatok és sokat

    Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész
    (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

    Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.