öröm

A változás oka
(Csütörtök: nehézség plusz öröm – tematikus nap)

Mit tegyek, ha nem vagyok éppen képes arra, hogy jó színben lássam saját helyzetem?

Hallgattam egy előadást, amiben a pozitív gondolkodásról is szó esett. „Történik egy baleset, s mivel az illető nem akar a legrosszabbra gondolni, nem is kezdi lelkét felkészíteni egy esetleges tragédiára, ami végül ha bekövetkezik, nagyobb kárt okoz így.” Vajon van ebben valami? Elgondolkodtam.

Alaptalan bíztatás?

„Meglátod, minden rendben lesz, légy pozitív!” – mondják olykor bíztatásképp egymásnak az emberek. De ki és honnan tudja, hogy végül az az ilető pl. életben marad, felépül, megoldódik az anyagi problémája, rendeződik a kapcsolata stb. . És az, hogy valami „rendben van”, azt pontosan mi határozza meg?Tovább olvasom →
A cikk címe: a Már nem pozitívan látom a…

Jelek után kutatva – ádventi gondolatok gyertyaláng mellett
(Somlainé Kiss Viktória) 

Amikor azon gondolkodtam, hogy mit is írhatnék a „Jel” témában, elveszve éreztem magam. Én olyan vaksi szoktam lenni az utcán, hogy simán elmegyek az ismerőseim mellett, annyira el tudok merülni a gondolataimban.

Az a típusú ember vagyok, akinek könnyű meglepetésbulit szervezni, mert nem veszem észre a „jeleket”.

Éppen erről hogyan írjak? Aztán az egyik hajnalban belémhasított, hogy hiszen a jeleket nem is a szememmel láthatom, hanem azt a szívemmel veszem észre – és ilyenből rengeteget fel tudok sorolni! Ilyen szinte mindenTovább olvasom →
A cikk címe: az Adventi gondolatok

Egy óvodai ünnepség tapasztalatai röviden
(hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

Egy anyák napi ünnepség számomra sok esetben nem adta meg teljes mértékben azt az élményt, amit a szervezők szerettek volna átadni a szülőknek. Nem hibáztatok ezért senkit, célom, hogy bemutassak egy olyan példát, ami nem csupán nekem segített jobban átélni az anyaság örömét, hanem minden más anyukánakis.Tovább olvasom →
A cikk címe: a Milyen egy akadálymentes anyák napi…

Húsvét, reménység, újjászületés
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt.

Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam.

Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét?Tovább olvasom →
A cikk címe: az A felkelő nap, ahogy én…

A teáscsésze
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
– Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
Mi lehet a titkuk?
Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.Tovább olvasom →
A cikk címe: az Egy tanmese a szenvedés értelméről

Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.Tovább olvasom →
A cikk címe: az Álmok és célok

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban 
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban,
a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg
egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya. 

Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 
Tovább olvasom →
A cikk címe: a Beteg vagyok, vagy “csak” vak?

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

  Az utóbbi hetek arról szóltak, hogy információkat és erőt gyűjtöttem. Információkat, hogy sérült emberként milyen feltételek mellett vállalkozhatnék. Erőt pedig egy segítő szándék, és különféle gondolatok adtak, amikből sokat találtam az interneten. Ezekről írok ma. Tovább olvasom →
A cikk címe: az Útinapló 9. rész

Ünnep a tűz körül – pünkösd alkalmára
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

A negatív esetekről sokat hallani, hogy akaratlanul is megbántunk valakit. De milyen az, amikor akaratlanul szerzünk örömöt, vagy váratlanul kapunk? Ez a kis történet bátorításképp szolgálhat azoknak is, akik úgy érzik, semmiség, nem számít az a kicsi dolog, amire képesek.
Tovább olvasom →
A cikk címe: az Én nem akartam! Mégis ez…

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?

 

Lelkembe gázoltak

 

Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és  kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő.

Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után Tovább olvasom →
A cikk címe: az A taps mosoly, amit én…