keserűség

Egy tanmese Isten létezéséről
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

“Az emberiség legnagyobb tragédiája nem az, hogy többmillió embert kiírtottak (nem szeretném ezzel lekicsinyelni a tettek súlyát) , de az emberiség legnagyobb tragédiája mégis az, hogy egyszer meg kell halni mindannyiunknak.” (Schlingloff Sándor)

Sok emberben sok kérdés felmerül, ha a történelmi népírtásokról van szó például. De a múlt heti buszbaleset kapcsán is biztos vannak, akik magukban azt is kérdezték többek között: ha létezik Isten, hogy történhet ilyen? Bár saját életünkTovább olvasom

A teáscsésze
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
– Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
Mi lehet a titkuk?
Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.Tovább olvasom

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Kinyitottam a sütőt, és észrevettem, hogy maradt benne egy olyan tepsi, amit még el kell mosni. Elkezdtem kihúzni, nem vettem észre, hogy rá volt téve egy olajjal teli serpenyő. Csak akkor, amikor már elkezdett lefojni az olaj a földre és a kezemre. Nincs rémesebb érzés, amikor minden szutykossá válik körülöttem. S ekkor a próbán hallottakra gondoltam. Megállapítottam, hogy ez biztos azért történt, hogy ne felejtsem el megírni, miről is beszélt Balázs, nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy ne legyek lusta megírni.:) Nagyon érdekes képekkel szemléltette ismét az éneklésTovább olvasom

Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?

Tovább olvasom

 

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Így kezdődik az a dal, amivel a próbánkat elindítottuk kedden. Szerzője Havasi Tibor. Ő a Tapolcsányi úti, a Budapest Főváros Önkormányzatának Általános Iskolai Kollégiumának igazgatója. Ide hátrányos helyzetben élő gyermekek érkeznek „haza” a tanítás után. Ők hívtak meg minket magukhoz, hogy tartsuk kivételesen ott a próbát. Balázstól azt is megtudtuk, hogy tavaly nyáron tartott az ott lévő gyermekeknek egy kis ének kurzust. Szeeeegéééények – nevettünk fel Tovább olvasom

Egy koncert hatása az emberi kapcsolatokra

(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Ó igen, hát persze. Együtt elmennek a barátok, vagy éppen a család. Kell a kikapcsolódás az új évi lendület felvételéhez. Mi ebben olyan nagy szám, hogy egy koncert megerősíti az összetartozás élményét? Igazából valóban semmi. Ha csak? Ha csak nem történik még valami plusz ezen kívül, valami csoda, amire nem is számít előzetesen az ember. Nem a dalok, nem az előadók, hanem két beteg között történt a koncert hatására, pedig ők ott sem voltak. Hogyan volt lehetséges mégis ez? Erről is Tovább olvasom

A Para-ra Gospel Kórus énekpróbái Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Jót mosolyogtam, amikor kiderült számomra tegnap, hogy a torta nemzetközi világnapja van. Nem vagyok édesszájú különösebben, de ha valaki elkészíti a mindmegette.hu oldalon található csokikrémes csokitortát, akkor azt nem utasítom vissza. Itthon majdnem minden ünnepre ilyet süt a férjem. A tegnapi próba több szempontból is „édes” volt. Megjelent ez az ízvilág Balázs instrukcióiban, ajándékokban és nem utolsó sorban a találkozásokban.

Tovább olvasom

Egy vers a megalkuvásról

 

Ma van a fehér bot nemzetközi világnapja. Ilyenkor a vak emberekről szólnak cikkek, riportok a médiában. Tavaly egy összefogásnak lehettünk szemtanui, mikoris 10 blogszerző közölt bejegyzést saját témájában, a látássérült emberek helyzetének szempontjából. Ma egy költeménnyel készültem. A vers írója sorstársam sok szempontból. Ő is egy édesanya, tréner, szeret írni és látássérült. Nagyon megérintett ez a vers, amikor a minap elolvashattam. Vajon mindannyiunkban ennyire ficánkol az igazi önmagunk? Ismerjük? S ha ismerjük valamennyire, megmutatjuk másoknak? Ha nem miért? Félünk mások ítéleteitől?

Tovább olvasom

Énekpróba Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Ahogyan már a múlt héten említettem, szombaton találkozhat velünk a közönség. Szeptember 28-án 17.00-18.30 között fellép a Bolyki Soul&Gospel Kórus, s velük együtt mi is fogunk énekelni majd a koncertbe bekapcsolódva. Várunk mindenkit szeretettel az óbudai Fő téren! Tegnap erre az alkalomra készültünk többek között. Ismét kaptunk bátorító szavakat, és pár énektechnikai útmutatást is. Majd a bejegyzés végén megosztom a kedves olvasóval egyik dilemmámat: létezik őszinteség lelki megnyílás nélkül?

Tovább olvasom

 

Legfrissebb kínlódásom krónikája

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Lendület, lelkesedés, öröm, másfél év múlva kényszerűségnek megélt rabszolgamunka a saját magam által választott hivatás. Járt már így a kedves olvasó? Aki a kezdetektől figyelemmel kíséri ezt a blogot, észrevehette, hogy pár hónapja csökkenő tendenciát mutattak írásaim. Mind mennyiségben, volt, hogy minőségükben is sajnos. Amikor elindultam, minden nap került fel bejegyzés, alig vártam, hogy megoszthassam a mondanivalót, ami belül feszített. Ehhez képest az utóbbi időszakban örültem, ha hetente legalább egy írás megszületett, s a múlt héten már az is megtörtént, hogy a “Hálaadó falatok” inspirációs rovaton kívül semmi egyéb friss gondolat nem került fel az oldalra. Írói válság? Kiüresedett élet? Fáradtság? Egyáltalán probléma ez? Most mit csináljak? Beletörődjek, hogy ennyi volt és keressek új célt?  Nagyon nem tudtam megbékélni ezzel a jelenséggel. A süllyedő tendenciát, a megfogyatkozást bármiben, azt általában senki sem szereti. Eljött a pont, amikor kellőképp elégedetlen legyek ezzel a helyzettel ahhoz, hogy megoldást keressek és válaszokat. Ennek történetét írtam Tovább olvasom