bizonytalanság

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Engem rendkívül bátorít az, amikor láthatom mások életében a küzdelmeket és azt, ahogyan előbb-utóbb ezeken felülkerekednek. Valószínű, hogy innen jött az ötlet, hogy írjak naplót azzal kapcsolatosan, hogy hogyan haladok a vállalkozóvá válás útján.

 

A legnehezebb lépés

 

Dönteni. Kimondani. Csinálni. Elindulni. Három és fél évvel ezelőtt hallottam

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából

(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Amikor jön egy viharos időszak az életünkbe, sokszor váratlanul ér, túl erősnek érzékeljük, kibírhatatlannak ítéljük. Megelőzhető a „lelki tengeribetegség”? A pénteki

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Több hónapja már annak, hogy írtam bejegyzést arról, hogy hogyan is haladunk a Para-ra Gospel Kórusban a próbán. Az újonnan érkező látogatók kedvéért elmondom, hogy ez egy sérült emberekből álló közösség, melynek szakmai vezetője Bolyki Balázs. Őt a közönség a Bolyki Brothersből ismerheti még, vagy találkozhatott vele a Bolyki Soul&Gospel Kórus, vagy annak junior tagozatának koncertjén. Mindkettő kórust ő vezeti. A saját maga által kifejlesztett módszere alapján tanít bennünket énekelni, miközben sok esetben az élet más területeire is alkalmazható, értékes gondolatokat is kapunk. Ha tőle idézek, arra mindig utalni fogok, de annyiban változni fognak az

 

Legfrissebb kínlódásom krónikája

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Lendület, lelkesedés, öröm, másfél év múlva kényszerűségnek megélt rabszolgamunka a saját magam által választott hivatás. Járt már így a kedves olvasó? Aki a kezdetektől figyelemmel kíséri ezt a blogot, észrevehette, hogy pár hónapja csökkenő tendenciát mutattak írásaim. Mind mennyiségben, volt, hogy minőségükben is sajnos. Amikor elindultam, minden nap került fel bejegyzés, alig vártam, hogy megoszthassam a mondanivalót, ami belül feszített. Ehhez képest az utóbbi időszakban örültem, ha hetente legalább egy írás megszületett, s a múlt héten már az is megtörtént, hogy a “Hálaadó falatok” inspirációs rovaton kívül semmi egyéb friss gondolat nem került fel az oldalra. Írói válság? Kiüresedett élet? Fáradtság? Egyáltalán probléma ez? Most mit csináljak? Beletörődjek, hogy ennyi volt és keressek új célt?  Nagyon nem tudtam megbékélni ezzel a jelenséggel. A süllyedő tendenciát, a megfogyatkozást bármiben, azt általában senki sem szereti. Eljött a pont, amikor kellőképp elégedetlen legyek ezzel a helyzettel ahhoz, hogy megoldást keressek és válaszokat. Ennek történetét írtam

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

A váratlanul érkező és ismeretlen helyzetek feszültté tesznek. A tehetetlenség dühében kimerülve érkeztem a próbára. Hogy lehet így énekelni teljes erőbedobással?

 

A közönséget nem érdekli

 

Balázs egyik korábban elhangzott gondolata jutott eszembe a tegnapi próba kapcsán. A közönséget nem érdekli, hogy éppen milyenek a körülményeink. Lehet, hogy az adott pillanatban úgy érezzük, hogy vihartépte ág vagyunk. De a közönség soraiban olyan emberek ülnek, akik azért vannak ott, mert tőlünk várják az erőt, gyógyulást,

Értékelés, önértékelés, kamaszkor és önuralom
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Ha valaki érteni szeretné a kamaszok önértékelési problémáit, vagy kíváncsi, hogy az önuralom hogyan nevelhető, és növelhető valaki személyiségében, akkor bátran ajánlom ezt a blogbejegyzést. Folytattam a múlt héten elkezdett jegyzetet. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatóval készült riportsorozat az év elején. Ebből választottam ki egyet, melyet elkezdtem kijegyzetelni azok számára, akiknek nincs ideje meghallgatni a 45 perces hanganyagokat. Nekem nagyon hasznosak a riportban hallott információk, mert segítenek megérteni egykori önmagamat, a jelenlegi viselkedésem okait, és a gyerekeim neveléséhez is nagyon sok támpontot

Az iskolai értékelés hatása az önértékelésünkre
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Valamelyik nap egy régi osztálytársam oldalán olvastam egy idézetet, mely szerint „Ha te nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned!” Mégis hogyan tud kialakulni az egészséges önbizalom? Az egészséges önértékelés? Milyen hatása van az iskolai értékelésnek ezekre? A teljesítmény értékelését teljesen el kellene vetni, ha kiderülne, hogy ez súlyos önbizalomhiányhoz vezet? Vagy lehet, hogy egyfajta korrekcióval feloldódhatna az a sok bizonytalanság, amivel aztán már felnőtt korban is sokszor találkozunk? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató egyik riportjából jegyzeteltem ki az alábbi sorokat a témában.

Az énekpróbák élményei Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Éles? Fájdalmas? Tanulságos? Netán egymás fejéhez vágtunk valami törékenyet? Mi a csudáért ez lett a címe ennek a bejegyzésnek? Valahogy most ez az a szó, amivel meg tudtam ragadni az egész próbán megtapasztalt dolgokat. Máris sorraveszek mindent! Elsőként egy szerencsétlen mosogatás élményével kezdem. Egy vékony falú pohár

A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményeiről 11. rész
(tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Ki ne hallott volna már olyan emberről történetet, aki igen sikeres, aztán a végén kábítószerfüggővé válik, gyógykezelésre szorul, kisiklik az élete valamilyen más területen (pl. magánélet)? Mi okozza ezt? Az, hogy egy ideig valakit felemel a média, majd eldob? Az, hogy valakinek valamiből sosem elég, és a siker ellenére lelkileg mégis „éhenhal”? Miért van az, hogy a legnagyobb sikernek örvendő sztárok olykor összeomolnak belül? Sose hittem volna, hogy a „lelki kulisszák” mögé nézhetek egyszer élőben úgy, hogy részese vagyok valaminek, ami igen felemelő, igen erőteljes. Sose hittem volna, hogy egyszer olyan gondjaim lesznek, hogy hogyan dolgozzam fel az engem ért pozitív hatásokat. Sosem hittem volna, hogy lesznek emberek, akik ilyen helyzetben segíteni tudnak nekem, és még el is tudnak viselni! A legutóbbi próbán sok mindent megtudhattunk

 

A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 10. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Már csak két nap, s személyesen is üdvözölhetjük Nick Vujicic-t. Az elmúlt hét alatt két, úgynevezett főpróbánk is volt. Vasárnap egy koncerten lépett fel a Never Give Up gospel kórus a MOM Kulturális Központban. Kedden este pedig még elvégeztük az utolsó simításokat, amit egy próbán még meg lehet csinálni, mielőtt élesedik a helyzet. Mindkét eseményről írnék most, mert biztosan sokan kíváncsiak rá. Egyúttal ezzel a bejegyzéssel vége lesz valaminek. Annak az útnak, amelyen elindultunk Nick fogadására. Csütörtökön megérkezünk, s hogy utána mi lesz? 48 órán belül hat helyen fogjuk megélni az életörömünket a dalokon keresztül. Mindent kiadunk, átadunk magunkból, amit idáig kaptunk! Már izgatottan várom, hogy megmutathassam azt, ami