bizonytalanság

Férjem lelki „vigasztalási technikája”

(Csütörtök: nehézség plusz öröm – tematikus nap)

Járt már úgy, hogy valakit hiába vigasztalt szavaival?
Érezte már azt, hogy szomorúságában idegesítik a jó szándékú bátorítások?

Én mindkét esetet átéltem, de a napokban történt velem egy olyan dolog, ami rávilágított arra, hogy nálam mi az, ami a leginkább működik, amitől szinte észrevétlenül gyógyul a lelkem. Mondtam is a férjemnek, hogy ezek után én is ezt a „módszert” fogom először alkalmazni, ha valaki nagyon elkeseredik. Aztán perszeTovább olvasom

Egy tanmese Isten létezéséről
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

“Az emberiség legnagyobb tragédiája nem az, hogy többmillió embert kiírtottak (nem szeretném ezzel lekicsinyelni a tettek súlyát) , de az emberiség legnagyobb tragédiája mégis az, hogy egyszer meg kell halni mindannyiunknak.” (Schlingloff Sándor)

Sok emberben sok kérdés felmerül, ha a történelmi népírtásokról van szó például. De a múlt heti buszbaleset kapcsán is biztos vannak, akik magukban azt is kérdezték többek között: ha létezik Isten, hogy történhet ilyen? Bár saját életünkTovább olvasom

„Én fogom a kezedet…”
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!Tovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

Ebben az októberi időszakban özönlenek rám a hírlevelek, ilyen tréning, olyan tanfolyam. Ráadásul minden aktuális, hiszen annyi mindent nem tudok még jól csinálni, s milyen nagy a „kísértés”, hogy az összes tudást megvásároljam. Persze, ha lenne miből. Elkölthetnék többtízezer forintot, vagy akár százat is, de nincs ilyen lehetőségem jelenleg. Ha lenne is, vajon lenne kapacitásom, ügyességem, egyedül megcsinálni mindent, amit tanácsolnak nekem? A már megvásárolt anyaggal sem tudtam olyan jól haladni, ahogy terveztem, azon is végig kellene még mennem, ami aTovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

Mit szoktam csinálni, ha éppen elveszítem a lelkesedésemet a terveimmel kapcsolatban? Ezzel kezdem ezt a bejegyzést, majd folytatom, hogyan haladok, előrelépésként visszaléptem, de van, amikor ez hoz eredményt! Tovább olvasom

Gondolataim egy igehirdetés kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Hogy vagy? – hangzik gyakran a kérdés. És megnyugszunk, ha a válasz az, köszi jól. Ha jól van a másik, vagy én,  akkor az azt jelenti, hogy minden rendben? Eddig azt hittem, hogy igen. Ha különösebb gond nélkül telnek a napok, nyugi van körülöttem, akkor olyan nagy baj nem lehet. Erre sokszor törekszem is, elmegy egy csomó energia, hogy rendet teremtsek és tartsak magunk körül, de ez biztonság érzésével tölt el. Pár hétttel ezelőtt viszont hallottam valamit, ami nagyon elgondolkodtatott: tényleg csapda lehet olykor a „jó” érzés?

Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel? Mi szól mellette, mi szól ellene? Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk? Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

 

Sofőr nélkül

 

Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban körvonalazódott, hogy egyetlen ember sem szentelheti életét kizárólag az én közlekedésem lebonyolítására. Jönnek időnként egészségügyi, vagy más elfoglaltságok, vidéki utazások, melyek során egyedül kell megbírkóznom a munkahelyem és a lakásom közti távolsággal. Azt hiszem az mindenki számára érthető, hogy eszembe sem jutott megválnom állásomtól a nehezítő körülmény miatt. Így eljött az ideje, hogy rászánjam magam a fehérbot használatára.

 Tovább olvasom

Bátorítás, hogy merjünk beszélni problémáinkról, és a megoldásokról is, amik segítettek
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Van olyan ember a környezetében, aki már feladta  az életéhez fűződő reményeit? Érezte már úgy, hogyha hinne önnek az illető, akkor nem csak hogy „túlélője” lehetne az életnek, hanem győztes képviselője is? Mennyire össze tud szorulni a szívem, amikor valakit úgy látok szenvedni, hogy azt gondolom, ennek nem kellene így lennie. Találtam erre a helyzetre egy nagyon jó szemléltető történetet.

 Tovább olvasom

Sorozat a döntésképesség kialakulásának, fejlesztésének lehetőségeiről
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Bosszantotta már önt, ha egy döntést nehezen hozott meg és sokáig tartott? Történt már olyan, hogy emiatt esetleg lemaradt valamilyen nagyszerű lehetőségről, vagy elveszített valakit? Érezte már magát kellemetlenül amiatt, hogy várta valakitől, hogy döntést hozzon, ehelyett csak hárított az illető, mert nem akarta felvállalni a felelősséget? Vajon mik azok a tényezők, amik segítenek bennünket abban, hogy könnyen és jól hozzunk döntéseket? Mik azok, amik gátolják ezt? Tehetünk valamit a felnövekvő generációért, vagy akár magunkért is, hogy ők, illetve mi magunk, könnyebben boldoguljunk ezen a területen? Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutatóval készült műsor a Rádió Aktívban. A „Sulióra” keretében történő beszélgetés jegyzetét olvashatja majd ebben a sorozatban. A teljes műsor linkje a cikk végén lesz megtalálható!

 

Saját példám a kislányunkkal

 

A középső lányunk első osztályos. Néha nagyon nehezen lehet felébreszteni. Egy alkalommal az történt, hogy megbeszéltük, hogy elkezd öltözködni, ennek ellenére Tovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)!

 

 

 

Először nem akartam megírni ezt a bejegyzést. Úgy gondoltam, alig történt valami a héten. Alig haladtam. Most mit írjak erről? Azután ráébredtem, hogy a sok kis apró lépés igenis fontos és jelentős. Meg kell említeni, meg kell örökíteni azokat is.

 

Nekiestem

 

Szombaton sikerült felkelnem hajnalban. Leültem a képzeletbeli alkatrészhalmazom elé, s kézbe véve az összerakáshoz való „füzetkét”, elkezdtem bogarászni az elemek Tovább olvasom