életérzés

Énektanulás a Kádek-módszer segítségével 6. rész

(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Micsoda? Hiszen amikor énekelni tanulni kezd az ember, akar valamit nem? Akkor most hogy van ez? Az utóbbi egy év tapasztalatai után elmondhatom, hogy a címsorban szereplő állítás teljes mértékben igaz. Nincs ellentmondás. Hogyan lehetséges ez? Erről írok most. Segíteni fog ez a bejegyzés azoknak is, akik úgy érzik, még nem elég felszabadultak a színpadon!

Érintett témák:
A vakság és az arcmimika problematikája

Ahogy a blog oldalcímének leírásában is olvasható, nem látok. Ez a tény a színpadi előadásmód elsajátításának technikáját is befojásolja. A mozgás témakörét korábbi bejegyzésekben már tárgyaltam. Viszont külön az arcmimikáról még nem ejtettem szót egy alkalommal sem.

mosolygóskisbaba

Énektanulás a Kádek módszer segítségével 3. rész

(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Ki látott már olyan filmet, amiben a főszereplő pl. valamilyen tanár vagy edző volt, és szadista módszerrel próbált eredményt elérni? Azt már meg sem merem kérdezni:

  • – ki hallott ilyen esetről?
  • – ki ismer ilyen embert?
  • – ki volt már érintett ilyen helyzetet tekintve?
Tartalom:
Valóban szükséges és nélkülözhetetlen a legkiemelkedőbb eredmények eléréséhez az agresszió?

ostorozókéz ostor

Kiemelt

„A mindennapok hősei”

(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Érintett témák:

    Az, hogy valaki testi, vagy érzékszervi fogyatékossággal születik, vagy élete folyamán sérül meg, annak mi az oka?
    Hogyan lehet így élni? (egy hat részes bátorító sorozat linkjei, rövid filmek sérült emberek életéről)
    Ki beteg és ki egészséges?

szőlőakézben

Az ok a kérdés, vagy a cél?

Tergulicza Eszter írt egy kis szösszenetet, ami nagyon megfogott. Nekem adott egyfajta vigaszt a miértekre. Nem mintha folyton ezt a kérdést feszegetném, de jó érzés, ha betalál valami. Köszönöm, hogy megoszthatom itt!

„Endometriózissal élek”

Egy újabb példa arra, hogy egy nehéz helyzetről hogyan lehet úgy beszélni őszintén, hogy ne tagadjuk a fájdalmainkat, mégis bátorító lehessen.

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Farkas Olga hálás

FarkasOlgakezelátszik,ahogyanegyszívalakúkenyérszeletettart,amibeazvanírva,Senkineksemmivelnetartozzatok,csakaszeretettel.Ezzelazonbanmindannyiantartoztokegymásnak.

Ezt az állapotot jelölte meg a facebookon, amikor alábbi vallomását megosztotta a nyilvánossággal. Mert a jóról is beszélni kell a nehézségek közepette véleménye szerint! Teljes mértékben egyetértek és ez a blog is ezért jött létre! Örülök, hogy megengedte, hogy közzétegyem szavait, melyek nagyon megérintettek. Köszönöm, hogy továbbadhatom másoknak is mind az információkat, mind a lelkiséget, amit érezni lehet az olvasás közben.

„Őszintén. A jót is”

„A történetemben NEM ÉN vagyok a fontos, hanem a példa. A PÉLDA A JÓRA. Farkas Olga vagyok, 36 éves. 2001 óta több formáció szólóénekeseként és öt éve egy fantasztikus nagykórus oszlopos tagjaként a színpadon is élem az életem. A mindennapokban pedagógus: másfél évtizede felnőttoktatásban tanító bölcsész.

Több, mint négy éve egy testi-lelki fájdalmakat okozó, alattomos és

Kiemelt

Leonaemlékéremmelésdíszoklevéllelakezében

Kitüntetett figyelmével Gyömrő város vezetősége!

Nemzeti ünnepünk alkalmából, 2017. augusztus 20-án, emlékérmet vehettem át közéleti munkámért. Számomra ez nagyon megtisztelő és bátorító!

Egy díjnyertes mese,mely lehet, hogy önről is szól?

(Hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

Váradi-Matusik Ágnes:
Tépett pillangó szárnyak gyógyulnak

pillangószárnyakmostmégfeketefehérben

„Nagyon szeretem a pillangókat. Szépek, színesek, repkednek a virágok körül, be-bebújva egy-egy nektárt rejtő kehelybe. Néha eláznak az esőben, de aztán megszárítkoznak. Ember szemmel nagyon egyformának tűnnek, pedig sokfélék:

szerények, kedvesek, bohókásak, komolyak, nagyképűek. Csakúgy, mint az emberek. Azzal a különbséggel, hogy nekik a szárnyuk a díszük, az ékességük.

Volt egyszer egy pillangólány, Lepke Lili. Szárnyai csapzottan, tépetten lógtak. Hogy igazán ki sem fejlődtek, vagy az idők során sérültek meg valamikor, azt nem lehetett tudni. Vágyott ő is

Férjem lelki „vigasztalási technikája”

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Járt már úgy, hogy valakit hiába vigasztalt szavaival?
Érezte már azt, hogy szomorúságában idegesítik a jó szándékú bátorítások?

Én mindkét esetet átéltem, de a napokban történt velem egy olyan dolog, ami rávilágított arra, hogy nálam mi az, ami a leginkább működik, amitől szinte észrevétlenül gyógyul a lelkem. Mondtam is a férjemnek, hogy ezek után én is ezt a „módszert” fogom először alkalmazni, ha valaki nagyon elkeseredik. Aztán persze

Balog Melinda pszichológus hallgató kutatásának rövid kivonata
(csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Mi a kérdés?

“Kutatásom során azt a kérdést vetettem fel, hogy pozitív hatással  van-e a hálanapló 30 napon át tartó napi rendszeres vezetése az  élettel való elégedettségre, hála általános érzetére, a szorongás  csökkentésére és a lelki megküzdő képességre.

Célom, hogy megállapítsam a hálanaplózás feltételezett jótékony  hatásait.

Módszer: A kutatásban 25 személy, nő (20) és férfi (5) vett részt ,  átlagéletkoruk 44,6+-15,39 év. Iskolai végzettségük alapján 2  fő alapfokú végzettségű,
5 fő középfokú, 17 fő felsőfokú  és 1 fő folyamatban lévő felsőfokú végzettségű. A mintából  9 fő vallotta magát keresztény hívőnek. Statisztikai méréseimhez
 a Hála kérdőívet (GRAT), az Élettel való elégedettség skálát  (LSS), a STAI Állapot-szorongás Tesztet és a Connor-Davidson Reziliencia  Kérdőívet használtam
segítségül. A tesztek kitöltését követően  a résztvevőknek 30 napon át kellett hálanaplót vezetni, amelybe  naponta 3-5 olyan dolgot kellett leírni, amelyért aznap hálát éreztek.  A 30 nap leteltével az egyszer már kitöltött tesztek újra kitöltése  következett.

Eredmények:

A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a

Kiemelt

A változás oka
(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Mit tegyek, ha nem vagyok éppen képes arra, hogy jó színben lássam saját helyzetem?

Hallgattam egy előadást, amiben a pozitív gondolkodásról is szó esett. „Történik egy baleset, s mivel az illető nem akar a legrosszabbra gondolni, nem is kezdi lelkét felkészíteni egy esetleges tragédiára, ami végül ha bekövetkezik, nagyobb kárt okoz így.” Vajon van ebben valami? Elgondolkodtam.

Alaptalan biztatás?

„Meglátod, minden rendben lesz, légy pozitív!” – mondják olykor biztatásképp egymásnak az emberek. De ki és honnan tudja, hogy végül az az ilető pl. életben marad, felépül, megoldódik az anyagi problémája, rendeződik a kapcsolata stb. . És az, hogy valami „rendben van”, azt pontosan mi határozza meg?

Egy tanmese Isten létezéséről
(Vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

“Az emberiség legnagyobb tragédiája nem az, hogy többmillió embert kiírtottak (nem szeretném ezzel lekicsinyelni a tettek súlyát) , de az emberiség legnagyobb tragédiája mégis az, hogy egyszer meg kell halni mindannyiunknak.” (Schlingloff Sándor)

Sok emberben sok kérdés felmerül, ha a történelmi népírtásokról van szó például. De a múlt heti buszbaleset kapcsán is biztos vannak, akik magukban azt is kérdezték többek között: ha létezik Isten, hogy történhet ilyen? Bár saját életünk