anyaság

Ma tanultam valamit a férjemtől.

 

A nagyobbik lánykánk természete olyan, hogy az akaratát elég erőteljesen szereti kinyilvánítani. Nagyon erősen kerestem a megoldást, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy mindenki

Milyen érdekes. Amikor betegek vagyunk, akkor rákényszerülünk, hogy megálljunk, pihenjünk, hiszen fel sem tudunk kelni. Jó esetben nincsenek nagy fájdalmaink, csak mondjuk gyengék vagyunk, mint például mostanában a mi kis családunk. Ilyenkor nem esik nehezünkre nemet mondani a munkának. Máskor, betegség nélkül miért nincs így?

Találkoztál már ilyen emberrel? Ha engem személyesen ismersz, akkor bátran állíthatod, hogy igen. Engem gyakran megkísért ez a gondolat és olyankor nagyon nehéz visszafognom magam. Mit tegyek mégis olyankor, amikor úgy érzem, hogy az általam

Azt tartják, ha valakire rámosolygunk, önkéntelenül is visszamosolyog az illető. Szokták is javasolni ezt a „terápiát”, hogy szebb legyen a világ. Hallottál már olyan történetről, hogy

Hányan vannak, akik egyetértenek ezzel? Miért van az, hogy a sztárséfek mindig férfiak? Ha esetleg rosszul tudnám, írjatok!

 

13 éves voltam, amikor olyan mértékben romlott a látásom, hogy

A leggyakoribb kérdések egyike, amit nekem feltesznek. Én meg azt nem értem, hogy miért tűnik ez a tevékenység a legnagyobb problémának a látó ember szemében. Sebaj, ha már probléma, akkor legyen, most egy olyan esetet hozok elő, ami tényleg

Folytathatnánk azzal, hogy kinek? A társadalom tele van előre legyártott válaszokkal, melyek között vannak tények, de igen sok a feltételezett igazság is.

 

Három kisgyermekem van. A két nagyobb már óvodába jár. Amikor a legidősebb fiunk 3