akadálymentes hétköznapok

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?

 

Lelkembe gázoltak

 

Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és  kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő.

Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

A múlt héten nem írtam semmit ebbe a naplóba. Miért? Elakadtam. nem történt semmi, nem csináltam semmit, ami előre vihette volna a dolgokat. Bár most lehet, hogy számolnom kell azzal, hogy megsértődik a blog és azt mondja nekem, hogyha egy „nem történt semmi” leírásra sem vagyok képes, akkor most már ne is jöjjek a

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Holnap lesz a lepra elleni küzdelem világnapja. Erről mindig beugrik az érintés, illetve a jaj, nem nyúlok hozzá effektus. A próbán segítségünkre volt egy érintéses gyakorlat is, ez is eszembe jutott. Több sérült társammal beszélgettem már arról, hogy néha úgy érezzük, hogy x-y úgy viselkedik velünk, mintha leprások lennénk. Egyfajta iszonyodást vélünk ilyenkor felfedezni a másik emberben. Elfordulnak, elkerülnek, úgy nyúlnak

Saját történeteim szerencsés kimenetellel

(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Vakon közlekedni egyedül az utcán, ez sok embernek jelent félelmetes látványt, vagy gondolatot. De mi ebben a veszélyes? Elüt egy autó? Eltévedek? Ne mondjam már, hogy más is van! A nemi erőszak áldozatainak is a védőszentje a katolikus egyházban Szent Ágnes, akinek ma van az ünnepnapja. Milyen éles helyzetek lehetnek egy látássérült nő esetében például, amikor nagyon könnyen bajbakerülhet? Vagy ilyen

Egy szerelemről, ami egy látássérült és egy hallássérült fiatal között ég
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Amikor megnéztem ezt a videót először, azonnal tudtam, hogy látni kell mindenkinek. Például a közös tandemezés technikai megoldásai nagyon érdekesek voltak számomra. Mi is a férjemmel, pedig mi mindketten hallunk rendesen, küszködtünk, hogy hogyan kommunikáljunk menetközben. Mert amit én mondtam hátul, azt hallotta Csaba, de amit ő akart nekem mondani, azt én már sosem hallottam rendesen, mert ahoz hátra kellett volna fordulnia, az meg azért veszélyes lett volna. Mi erre a problémára azt a megoldást

Egy háztartásvezetést segítő program első lépéseiről
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

„Áldott, aki soha sem siettet,
És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a
Munkát kezünkből, hogy megcsinálja /helyettünk,
Mert sokszor csak időre van szükségünk
Nem segítségre.”

(Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága c. verséből) 

 

Egy korábbi blogbejegyzésben tettem közzé egy verset, melynek címe: Sérült emberek boldogsága. Nagyon lényegretörőnek, és találónak éreztem. Ezért arra gondoltam, hogy a vers alapján fogok feldolgozni témákat a hétköznapi boldogulásomat illetően. Azok fogják hasznosnakt alálni ezt a sorozatot, akik kíváncsiak arra, hogy hogyan segíthetnek látássérült embertársaiknak, illetve érdeklődnek, hogy mit hogyan lehet megoldani a hétköznapi boldogulásban. Ezek a bejegyzések azoknak is érdekes lehet még, akik keresik, hogy milyen lehetőségeik vannak, hogy látássérültként hogyan tudnak segíteni valakinek. Számomra mindig ez a legérdekesebb terület, mert erről nagyon kevés szó esik.

 

A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 10. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Már csak két nap, s személyesen is üdvözölhetjük Nick Vujicic-t. Az elmúlt hét alatt két, úgynevezett főpróbánk is volt. Vasárnap egy koncerten lépett fel a Never Give Up gospel kórus a MOM Kulturális Központban. Kedden este pedig még elvégeztük az utolsó simításokat, amit egy próbán még meg lehet csinálni, mielőtt élesedik a helyzet. Mindkét eseményről írnék most, mert biztosan sokan kíváncsiak rá. Egyúttal ezzel a bejegyzéssel vége lesz valaminek. Annak az útnak, amelyen elindultunk Nick fogadására. Csütörtökön megérkezünk, s hogy utána mi lesz? 48 órán belül hat helyen fogjuk megélni az életörömünket a dalokon keresztül. Mindent kiadunk, átadunk magunkból, amit idáig kaptunk! Már izgatottan várom, hogy megmutathassam azt, ami

Technikai és egyéb érdekességek egy fellépésre készülve
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Jövő héten Magyarországra érkezik Nick Vujicic, a kéz és láb nélkül született ember. Sokaknak ad bátorítást a világon, sok videója közismert. A Nem Adom Fel Alapítvány gondolata volt, hogy eljöjjön Magyarországra is ez a fiatalember. Az előadások bevétele, sérült embereknek épülő lakóotthon megvalósulását szolgálja. Az a gondolat is az alapítvány vezetőségének a fejében  született meg, hogy alakuljon egy gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek. A felkészülés alatti élményekről rendszeresen olvashatott eddig, ha figyelemmel kísérte a keddi bejegyzéseket. De vajon milyen apró részletekre kell odafigyelni a finisben? Amikor már csak egy nap van hátra az énekegyüttes legelső bemutatkozásáig? Milyen apróságokra kell odafigyelni, ha sérült emberek színpadi megjelenését is meg kell szervezni? Milyen egy „akadálymentesített fellépés”? Ennek milyen színterei vannak?

Huszár Gabriella, látássérült nyelvtanár beszámolója
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Holnap érkezik haza az a barátnőm, aki egy pályázaton elnyert egy intenzív nyelvtanfolyami lehetőséget. A múlt héten már közreadtam a beszámolóját, ez folytatódik most. Ismét izgalmas technikai megoldások, érdekes ételek és emberek szerepelnek

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!

 

Hadatüzentem a székeknek

 

Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség