Bízni jó

Mit tehet az, aki úgy érzi, hogy ő képtelen bárkit is bátorítani, pedig milyen jó lenne, ha képes lenne rá? Mi az az egy dolog, amit bárki megtehet? Választ találhatunk az alábbi tanmesében, amit ide fogok most beidézni. Pécsi Rita egyik könyvében található, ő gyűjtötte ki ezt a kis történetet. Engem nagyon megfogott. Fogadja szeretettel a kedves olvasó.

 

Két kisfiú egy befagyott tavacska jegén korcsolyázott. Felhős és hideg este volt, de a két kisgyerek gondtalanul játszott, míg egyszer csak az egyik nyílás megrepedt és a sötét nyílás elnyelte az egyik kisfiút. A víz nem volt ugyan mély, de a nyílás máris kezdett összezáródni. A másik kisfiú kirohant a partra, felkapta a legnagyobb követ, amit csak talált, és  visszafutott oda, ahol játszótársa eltűnt. Teljes erőből ütni kezdte a jeget és ütötte, ütötte, amíg csak össze nem törte. Akkor gyorsan megragadta barátja kezét és kihúzta a vízből. Amikor megérkeztek a tűzoltók és látták, hogy mi történt, csodálkozva kérdezték:

–         De hát mit csináltál a jéggel? Hiszen vastag és kemény, hogy voltál képes összetörni ezzel a kővel és ezekkel az apró kezekkel?

 

Éppen akkor lépett oda egy öregember, aki azt mondta:

–         Én tudom hogy csinálta.

–          Hogy?- faggatták őt csodálkozva. Az aggastyán így felelt:

–          Nos, senki nem volt mögötte, aki szólt volna neki, hogy te ezt úgysem tudod megcsinálni.

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments