Beképzeltség és művészet

Ért már valakit olyan kritika, hogy csak azért szeret énekelni, mert akkor róla szól minden és ez egy hiú dicsőségvágy? Mit lehet erre mondani ilyenkor annak az embernek? Vajon elhiszi, hogy nem? S miért nem hisz nekünk? Ezeken gondolkodtam mostanában, mert épp egy ilyen dolog történt velem és talán ez a probléma nem csak nekem lehet fontos téma.

 

Most képzeljük el a kedvenc énekesünket. Kiáll a színpadra és látszik rajta, hogy szenved. Valami baja van. Olyan kelletlenül áll ki elénk, mintha valaki kényszerítené, hogy ott legyen. El lehet ezek után képzelni, hogy egy szuper koncert elé nézünk? Én nem tudnám, hiszen az a legszebb az egészben, hogy amikor kiáll valaki a közönség elé, maga is élvezi a dolgot. A felszabadultság a legjobb dolog a szakmai tudás mellett, amivel igazán ízt lehet adni egy előadásnak. Ez személyes vélemény. S ha már valaki élvezi is azt, amit csinál, az mitől van? Azért, hogy tapsot kapjon? Nyilván nem ez a lényeg általában, de örül, ha kap, hiszen innen tudja lemérni, hogy tetszik-e másoknak az, amit ő csinál. Ez azért fontos lehet, ha valaki nem csak azt élvezi, hogy mondjuk énekel, hanem azt is, hogy ennek mások örülnek. Vannak, akiknek ez a lételemük. Szeretik, amit csinálnak és szeretik megmutatni mások előtt is. Akkor ők most ilyen magamutogató emberek és csak annak lehet igazán becsülete, aki ráébredt, hogy nem erről szól az élet?

 

KONCERTEK SZERVEZÉSE TILOS!

 

A fiatalok erkölcseinek védelmére hivatkozva adták ki a legújabb rendeletet országunkban. A legfrissebb statisztikai mutatók igen nagymértékű erkölcsi romlást mutattak ki a művészek körében, ezért arra következtettek a döntéshozók, hogy valószínű ennek oka a személyiségük eltorzulása. Amíg ezt helyre nem állítják egészségügyi keretek között, addig tilos mindennemű zenei rendezvény szervezése. Ettől az intézkedéstől azt várják a szakemberek, hogy az egó csökkentésével minőségibb produkciókat kaphat a közönség. Most egyáltalán nem látszik, hogy a magyarság széthúzna. Teljes felháborodást keltett mind szakmai körökben, mind laikus körökben ez a dolog. Az egó fogalma is tisztázatlan ebben a jogi környezetben, s amíg ez nem történik meg, addig nem is lehet olyasmit állítani, hogy létezne bármilyen összefüggés egy előadás minősége és az egó léte, mérete között. Az átlagembereket igazából az háborítja fel, hogy megfosztják őket érzelmeiktől, mintha lelküket tépnék ki ezzel. A könnyűzene kedvelői transzparenseikre ezt tervezik kiírni:

„Zene nélkül mit érek én?!”

A komolyzenét kedvelők pedig ezt:

„A zene mindenkié!”

 

Kinek jó az tehát, ha valaki egy szuperkoncerten vastapsot kap? Nyilván az előadónak, mert láthatja, hogy másnak is tetszik, amit csinál és ez örömöt okoz neki. Miben más ez az öröm attól, hogy mondjuk valaki főz egy finom ebédet és látszik a család többi tagján, hogy nagyon ízlett nekik és még meg is dícsérik? Mit gondolnánk arról az emberről, aki tehetséges a konyhában, mégsem ő tüsténkedik ott, hanem inkább megrendeli otthonra a félkész ételt? Vagy nincs ideje főzni, vagy lusta. Gondolnánk róla azt, hogy szerény és alázatos, mert ő nem akarja mutogatni a családjának, hogy milyen fantasztikusan főz? Magamat azzal bátorítottam az engem ért vád kapcsán, hogy tudom, hogy egy dal olyan részeit érinti meg egy embernek, ahová más úton nem lehet eljutni. Ha már szeretek énekelni és van, akinek ez tetszik, akkor mindkettőnket megfosztok valamitől, ami szép az életben. Magamat az előadás örömétől, őt pedig attól az örömtől, hogy hallhatott egy szívének kedves dalt valakitől, akit szeret. Ez is erősíti a kapcsolatainkat, ha így fogjuk fel. Természetesen előfordulhat, hogy megfelejtkezünk a másik emberről és csak az számít, hogy én kiadhassam magamból, amit akarok, ha kell, ha nem. Ekkor jön a távolodás. Ezt már mindenki maga el tudja dönteni, hogy éppen mi a szituáció. Nem tartom szerénységnek, hogy valaki tagadja a vágyat művészként, hogy azt megossza másokkal ami benne van. Inkább ahhoz kell alázat, hogy ezeket a vágyakat a megfelelő mederbe tudjuk terelni. S csak a művészek rendelkeznek olyan értékekkel, amit érdemes másoknak is megmutatni? Ha csak a festészet, zene, tánc, szobrászat stb. az, amit annak tekintünk, akkor nem. Viszont én már azon is elgondolkodtam, hogy tulajdonképp az élet minden területén lehet találni embert, aki az adott tevékenységet iszonyú kreatívan oldja meg. Saját fogalomrendszeremben minden tevékenységet lehet művészien is csinálni. Az alkotás vágya biztos, hogy mindenkiben ott van és szeretjük is ezt kiélni. Lehet, hogy valaki a családjának életét szervezi meg ilyen módon, van, aki a gyerekekkel az iskolában egy tanórán. Van, akinek a kertjén láthatjuk, van akinek a lakásának belső elrendezésében gyönyörködik a szem és a lélek. Ha így nézzük ezt a kérdést, akkor elmondhatjuk, hogy

mindenki kapott valamit, amit bátran megoszthat, mert azzal másoknak is jó szolgálatot tesz. Ezt nem kell szégyelni. Ha pedig valaki ezt úgy ítéli meg, hogy nagy az arcunk, nem probléma, ha tudjuk, hogy mi mit miért teszünk. Én bátran élvezem az örömöket, amiket az éneklésem során megtapasztalok, mert tudom, hogy jó esetben ez nem csak nekem ad. Nem esik jól, ha ezt valaki félreérti. Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben van valami, amivel ha előrukkolna a környezetében, olyasmit adhatna át, amiket mások nem tudnak. Ne rejtsük el a bennünk lévő képességeket! Fedezzük fel és használjuk, mert arra valók! 

 

Egy konkrét lehetőségről is hírt adnék, ha valaki szeretne kézügyességével jelképesen támogatni olyan anyákat, akik válságos körülmények között mégis úgy döntenek, hogy vállalják gyermekük felnevelését. Sokan összefogunk, hogy ezekkel a nőkkel közösen babatakarók készüljenek a születendő kicsiknek. Ha valaki az olvasók közül úgy gondolja, hogy a gyermekvállalás csodás feladat és az pedig mégszuperebb, hogy valaki felelősséggel teszi ezt, akkor kérem kattintson az alábbi linkre, ahol erről az összefogásról tudhat meg részleteket. A Gólyahír Egyesület támogat egyébként ilyen nőket, az akcióban résztvevők inkább lelki együttérzésüket szeretnék kifejezni, hogy melléállnak azoknak, akik bátrak és meghozzák válságuk ellenére is a döntést.

 

KÜLDJ EGY VIRÁGOT!

 

 A kezdeményezésről részletek egy blogon: http://homokreativ.blogspot.hu/2012/06/kuldj-egy-viragot.html

A Facebookon: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=449456315079558&set=a.305480102810514.78300.305461449479046&type=1&theater

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments