Szerző: Leona H.D. minőségben

Minden héten kapok egy hírlevelet, ami a „hétfői inspiráció” névre hallgat. Remek az elgondolás, hogy bizonyára sokan fognak

Kedvenc előadóm jellemzése ez azokra, akik elmennek és végighallgatják előadásait. Mégis hol kezdődik a hősiesség? A csatamezőn, vagy napjainkban is azok lehetünk?

 

Az 1848-as forradalomra emlékezve gondolkodtam el arról, hogy a dicsőséges multról történő visszatekintésnek miképp van értelme

Gyerekkoromban nekem az volt természetes, hogy amit egy felnőtt mond,az igaz. Amit az újságban írnak,az úgy van. Ha elvittek minket színházba, minden esetben remekül éreztem magam, tehát a színház egyenlő volt a tökéletes kikapcsolódással. Most jön egy kis vicces történet:

 

Találkoztál már ilyen emberrel? Ha engem személyesen ismersz, akkor bátran állíthatod, hogy igen. Engem gyakran megkísért ez a gondolat és olyankor nagyon nehéz visszafognom magam. Mit tegyek mégis olyankor, amikor úgy érzem, hogy az általam

Azt tartják, ha valakire rámosolygunk, önkéntelenül is visszamosolyog az illető. Szokták is javasolni ezt a „terápiát”, hogy szebb legyen a világ. Hallottál már olyan történetről, hogy

Akinek fontos, hogy a vasárnapi pihenés megvalósuljon, az érti a problémámat. Ma reggel nagy dilemmában voltam, hogy kihagyjam-e ezt a napot. Mégsem tettem. Miért nem?

 

Már több, mint egy hete igencsak korán kelek, hogy megírhassam

Hányan vannak, akik egyetértenek ezzel? Miért van az, hogy a sztárséfek mindig férfiak? Ha esetleg rosszul tudnám, írjatok!

 

13 éves voltam, amikor olyan mértékben romlott a látásom, hogy

Hogyan előzhetjük meg, hogy egy félreértés ne váljon végzetessé?

 

Én sokszor azért utáltam a sorozatokat, mert 200 részen

Zoltán nap alkalmából felköszöntött bennünket nőket egy kedves barátunk. Lázad, mert osztoznia kell a névnapján a gyengébbik nemmel. Kiengesztelésül továbbadom kedves sorait mindenkinek,