Angliai élmények, egy intenzív nyelvtanfolyam kapcsán (2)

Huszár Gabriella, látássérült nyelvtanár beszámolója
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Holnap érkezik haza az a barátnőm, aki egy pályázaton elnyert egy intenzív nyelvtanfolyami lehetőséget. A múlt héten már közreadtam a beszámolóját, ez folytatódik most. Ismét izgalmas technikai megoldások, érdekes ételek és emberek szerepelnek tudósításában.

 

A bekapcsolódás lehetősége a közös órai munkába

 

Biztosan már van a kedves olvasónak olyan tapasztalata, ami a csoportos nyelvtanulással kapcsolatos. Van egy munkafüzet, tankönyv, amiből feladatokat kell az órán megoldani, hangosan felolvasni belőle stb. Egy vak diák esetében ez hogyan oldható meg? Hogyan lehet erre rákészülni mind a tanárnak, mind a tanulónak, hogy ő neki se kelljen kimaradnia a közös munkákból? Vegyen az illető speciális braille könyvet, vagy csak figyeljen oda a többiekre, mert abból is sokat lehet tanulni? Vagy?

 

„Mielőtt kijöttem Angliába, megpróbáltam átgondolni mire is lehet szükségem a tanórákon. Tanárom annyira segítőkész volt már kiutazásom előtt, – ugyanis levelezésben álltunk egymással -, hogy előre elküldte azokat az anyagokat, amelyek várhatóan sorrakerülhetnek a két hét alatt. Kinyomtattam Brailleben, mutatós, esztétikus spirálozott füzetkékként kihoztam magammal. Jó hasznát is veszem, hiszen ezekből jól tudom követni a feladatokat, együtt tudom oldani a többiekkel, tudok felolvasni hangosan a tanáromnak, hogy hallja, és javíthassa a kiejtésem.” „Délelőtt nyelvtanoztunk férfitanárommal, akinek lelkesedése, és enpátiája mitsem csökkent múlthét óta. Ma este is átküldte e-mailben azoknak a feladatoknak kezdő sorait, melyeken holnap fogunk dolgozni. Teszi ezt napról-napra azért, mert így előre meg tudom keresni a braillefüzetemben az oldalszámot, tehát nem az órán húzom az időt azzal, hogy keresgetem, hanem rugalmasan együtt tudok dolgozni a társaimmal. Ma délelőtt töményen nyelvtanoztunk, kaptuk az okítást Egtől rendesen, feladatok megoldásával, hanganyaggal fűszerezve az élvezetet. A kávészünetet, és az ebédet barátaimmal töltöttem.”

 

Az új barátokról kicsit

 

„Lexy, az egyik büféshölgy lelkesen köszönt nekem, mint minden reggel. Róla hadd meséljem el, hogy már az első hétfőn odalépett hozzám, bemutatkozott, és azt mondta, csak kiáltsam a nevét, ha valamiben segíthet, akár adni valamit a büféből, akár elkísérni a wc-re. Arra gondoltam akkor mindjárt, nem lenne az intelligens dolog, ha kiabálnék neki, megaztán oda fogok tudni én menni a kiszolgálópulthoz. Így is van. Ma már vígan odabotozok, ha épp nem a barátnőimmel, vagy tanárommal megyek oda. Még a múlt héten Lexy sétálni is elhívott ebédszünetben az iskola melletti parkba, hiszen nem volt nagy a forgalmuk, édesanyja, Kathy is el tudta látni az árúsítást. Ami új barátaimat illeti, Monikát, a kedves német lányt már említettem, ám kedves barát lett Yvet, Szlovákiából, aki nagyon megörült első találkozásunkkor, hogy szomszédos ország beli vagyok. Mostanra abban is megegyeztünk, hogy facebookon, szkájpon felvesszük egymást ismerősnek. Harmadik barátnőm a kedves kis porcelánbaba, Ju Japánból. Ő fiatalabb nálunk, hiszen egyetemista, de nagyon jól beilleszkedett közénk.”

 

Egy kis kajaélmény a hét elejéről

 

„A mai ebéd nemépp a legjobb választásom volt, a tegnapival ellentétben, ami viszont isteni volt. Tegnap egy franciapite nevű finomságot ettem, melynek az alap tésztája egy omlóstészta, úgy látom. Ez a pitetésztájuk, egy nagyon finom hagymás, sajtos, tojásos, szinte habos krém volt rajta, hozzá az elmaradhatatlan sültkrumpli, ami azonban nem tűnik olyan olajosnak, mint a hazai. Ma választhattam volna egy halpite nevű ételt krumplipürével, zöldségekkel, ám én a nagy határozatlanságomban sültkolbászt választottam, ami finom is lett volna, ha másízű is, mint a magyar, viszont ízetlen vízbenfőtt krumpli volt hozzá, és pároltborsó. Házigazdáim ma egy irtózatosan erős, forró zöldségkrémlevessel kedveskedtek, melyben sajt is volt. A második édessavanyúan, erősen fűszerezett sült csirkeszárny volt rizzsel, párolt brokkolival, gombával, sárgarépával. Tegnap egy kínai zöldséglevest kaptam, majd pedig egy érdekesen fűszerezett, fahéjas csirkefalatokat kaptunk főttgrízzel, és egy érdekesen, savanykásan elkészített, pároltspenóttal. Nagyon ízlett nekem.

 

Jegyzetelésről az órán

 

Én régen diktafont vittem, amikor még nem volt laptopom. Nagyon macerás volt, hogy hangosan a szavakat ott betűzgettük az órán, vagy óra után. Aztán azt még itthon fel kellett jegyzetelnem a gépemre is, plusz idő. Az is fontos, hogy valaki lássa egyáltalán, hogy jó-e a jegyzetem. Gabó kint ezt a következőképpen oldotta meg: 

 

 „Elengedhetetlen eszközöm a laptopom, rajta a Jaws megfelelő verziójával, természetesen. (a Jaws az egy beszélő szoftver, ami felolvassa nekünk azt, hogy mi látható a képernyőn). Úgy jegyzetelek, hogy mindig megnyitok egy worddokumentumot, így nemcsak magamnak jegyzetelek, de a tanárokat is meg tudom kérni, hogy közben ellenőrízzék a helyesírásom. Olyan szövegeket, amelyek mintegy spontán módon kerülnek feldolgozásra az órán, a tanárom átkonvertálja nekem pdf-ből docx formátumba, és pendrájvval bemásolja a laptopomra. Hoztam ki egy diktafont is, ám arra még nem került sor. Igazából az óra felvétele nélkül is együtt tudok haladni a társaimmal.”

 

Milyen körülmények segítik a tanulást?

 

„Nagyon kis csoportban dolgozunk. Van, hogy egyedül vagyok a tanárral, van, hogy ketten vagyunk, a legtöbb személy négy fő volt együtt +a tanár. Azt, hogy kik kerülnek egy csoportba, az határozza meg, hogy ki milyen szinten van, ezt felmérik egy teszttel az első nap, illetve egy élő beszélgetéssel. Nálam a tesztet kihagyták, mert a tanárom kiszűrte már a levelezésünkből, hol is tartok valójában. Az élő, bemutatkozó beszélgetés persze megtörtént. Délelőttönként nyelvtanközpontú feladatokat veszünk a tanárommal, illetve szókincsbővítés is jelentős. Már rengeteg frappáns szófordulatot, szót, idiómát tanultam, sőt, pénteken még néhány viccel is megkínált a tanárom, egész jók voltak. Délután egy tanárnővel vagyok, akivel cikkeket dolgozunk fel, cdhallgatással foglalkozunk, és vele is élőbeszélgetünk  olyan témákról, melyek felmerülnek a cikkek, hanganyagok kapcsán. A tanár kérdezi a véleményem, ő is elmondja a látásmódját, és persze rengeteg szót, kifejezést lejegyzek itt is. Mindkét tanárom rendkívüli egyéniség, ezt nem győzöm hangsúlyozni.”

 

Kacagásról, ami nem bántó egyáltalán

 

„Délután egy Frances nevű tanárnővel vagyok, mindig csak vele, ma is így volt ez. Nagyon kedves, vidám, pozitiv egyéniség, nagyon jó humorral. Hatalmasakat, olyan szívbőljövőket tud nevetni. Tegnapra önként bevállaltam némi házifeladatot, melyet vasárnap meg is alkottam. Azért kértem őt, hadd írjak önállóan mondatokat, hogy lássa, jól használom-e a megtanult szavakat a mindennapi nyelvhasználatban. Mit ne mondjak, akkorát kacagott az egyik mondatomnál, hogy tudtam, most irtó nagy szamárságot sikerült leírnom. Egyáltalán nem volt sértő a reagciója, én is vele nevettem, és mondtam neki, sejtem hogy kissé mellényúltam a szóhasználatnak. Ő egyébként tanított már angolt Olaszországban, azt hiszem, egy évig volt kinn, nagyon élvezte, imádja az olaszokat, és mindent, ami olasz. Meg is látszik eleven, egyáltalán nem távolságtartó temperamentumán.”

 

Hozd haza a tavaszt!

 

 „Tegnap reggel nagy meglepetésemre némi havazással, és hideggel szembesültem, így bizony kabátot kellett váltanom. Még jó, hogy egy vastagabbat is hoztam, sapkát is hozzá.” Gabó, mi is így jártunkJ! Csak nem neked köszönhetjük ezt a cudar időt? Légy oly kedves, ha hazaérsz szombaton, hozz nekünk egy kis tavaszt! Cserébe pedig mi sok sikert kívánunk a nyelvtanításod folytatásához és kívánom, hogy legyenek gyümölcsözők az újdonsült kapcsolataid!

 

Az első rész itt olvasható!

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments