A szél színei

Ez meg mi a szösz? Mit jelent? Nem csak ez fog kiderülni, hanem akik végig bírják olvasni a mai napi bejegyzést, egy meglepetést is kaphatnak tőlem.

 

Ma van a Föld napja. Általános iskolai kirándulásainkra nagyon szívesen emlékszem vissza. Akkor még láttam. Bár vastag szemüvegem volt, gyenge volt a látásom, de ez nem gátolt abban, hogy gyönyörködjek a természetben. Persze nem csak a látvány volt felemelő, hanem az avar illata és a madarak éneke is hozzátették a magukét ahhoz, hogy megállapítsam, ez a Föld nevű bolygó gyönyörű, bárki is alkotta. Néha olyan furcsa kérdések is eszembe szoktak jutni, hogy miért pont kék az ég és miért zöld a fű. Mindkét szín megnyugtatja a lelket. Sajnos nem emlékszem rá, de egy tudománnyos műsorban volt egyszer egy olyan égitestről szó, melynek felszínéről az égboltot vörösnek láthatjuk. A kedvenc virágom a sárga nárcisz, a gyermekláncfű, szalmavirág, s a mezei virágok minden fajtája. Amikor a férjem nekem szeretne ajándékozni valamelyikből, akkor mindig csak egy szempont lebeg előtte, lehessen érezni az illatát. A nagymamám gyönyörűen rajzolt, a mai napig előttem van az a csendélet, amit az emlékkönyvembe készített. Ő is nagyon szerette a virágokat, árulta is azokat, de a templom kertjét is mindig ő tette gyönyörűvé. Nagyon sokféle színű virágot ültetett, egyszerűen ránézett az ember arra a kertre és a lelke beleborzongott. Jó, jó, az égboltnak és a virágoknak lehet színe, de a szélnek hogyan?

 

A válasz egyszerű. A Pocahontas című mese betétdalának a címe ez. Egy mesében minden lehetséges. Azért mégis egy olyan kép van ez alatt a dal alatt, hogy fúj a szél és felkapja az őszi leveleket. Azok mindenféle színben pompáznak. A lány és a fiú szeme elé viszi a szél ezeket. Ez a kép engem nagyon megérintett. Azt nem tudom, hogy az alkotó mire gondolt, amikor így találta ki ezt a képsort. Számomra viszont azt üzente, hogy az élet szele elém is odafújja a színes leveleket, mint megannyi lehetőséget arra, hogy hálás lehessek. Remélem, hogy mindig lesz szemem arra, hogy észrevegyem az apró örömöket is, kicsi hétköznapi csodákat is, amit elém hoz az élet. Ha rájuk tekintek, megnyugodhat a lelkem. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amik miatt nem csak bosszankodni lehet. A legnagyobb csoda, ha egy másik emberben fel tudjuk fedezni a gyönyörűséget és egy pillanatra az is eszünkbe jut talán, hogy kinek a keze munkáját dícséri mindez.

 

Ha a kedves olvasót érdekli, hogy pár évvel ezelőtt hogy szólt ez a dal az én előadásomban, akkor itt  külsőhallgatható meg a felvétel, amit a szegedi Talent Tehetségkutató Énekstúdióban külsővettünk fel 2004.-ben.

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments