A 9 gyermekes látássérült anyuka és a babahordozás

Beszélgetés egy látássérült édesanyával
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Közeledik a karácsony. Egyik alkalommal egy kedves barátnőm a karácsonyi műsorra készülődvén Jókai Mór, Melyiket a kilenc közül novelláját hozta, olvasta fel. Aki esetleg szeretné elolvasni, itt külsőmegteheti. Szintén nemrég derült ki számomra egy látássérült sorstársamról, hogy 9 gyermeke van. A döbbenetem után az volt az első dolgom, hogy megkeressem Halmi Arankát és megkérjem, hogy pár szóban válaszoljon a kérdéseimre, hogy mások is megismerhessék őt. Ha esetleg valakinek támadna bármilyen kérdése hozzá, a hozzászólásokban megteheti nyugodtan. Jelenleg legkisebb gyermekével van otthon, de babahordozás tanítását szívesen vállalja, ha valaki úgy gondolja, hogy a füzetekből sehogy sem sikerül elsajátítani a megfelelő kendőkötést és egyebeket.

 

– Mivel foglalkozol pontosan?
– Most, hordozást tanítok az anyukáknak. GYES-en vagyok a pici lányommal, Eszterrel.

 

–          Ezt önkéntesként, vagy jövedelemszerzés céljából tudod végezni?         
– Részint pénzért tanítom, de még nem kerestem vele vissza a hordozós baba árát sem. Általában olyan anyákkal találkozom, akik már “barátaimnak” tekinthetők, és megmondom őszintén, nincs képem pénzt kérni tőlük érte.

 

–          Honnan jött a gondolat, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
–          Imádom a hordozást, és sajnálom azokat az anyákat, akik azért mondtak le a hordozás örömeiről, mert egy kis füzetkéből szeretnék megtanulni a hordozást, és így rosszul kötik meg a kendőt. Egy rosszul megkötött kendő, nem csak az anyának okozhat szörnyű hát, és derékfájdalmakat, de a babának sem biztosítja a megfelelő gerinc, és csípő tartást. Tudom, hogy milyen öröm a hordozás, és hogy ez később már nem pótolható semmivel. Sokat tudnék erről írni, de most csak röviden válaszolgatnék, bár a kedvenc témám.

 

– Mesélnél  a családodról?
– 9 gyermekem van, de már 4 nagykorú van köztük, és ráadásul elváltam, mert a házasságom nem volt megfelelő. Hiába a sok közös gyermek! A volt férjemnél maradt 3 gyermekem, és velem jött a másik három, aki akkor még amikor elváltunk, nem voltak nagykorúak. Így, gyakorlatilag “feleztünk”.
Most már a volt férjemnél is csak ketten, és nálam is csak ketten vannak az előző csapatból, a pici Eszter pedig az élettársam kislánya, akit közösen terveztünk ha szabad ilyet mondani, mert amúgy egy hatalmas ajándék a gyermek, és nevelgetjük békében szeretetben.

 

– Olyan az életed, ahogy megálmodtad?
– Nem, sajnos nem olyan, de erről majd később.

 

– Mi a legkedvesebb sztori, amire a mai napig is a legjobban szeretsz visszagondolni?
– Nagyon sok sztori van az életemben, főleg arany köpések, amik sokszor előjönnek, és megédesítik a napjaimat. Pl.: A gyerekek, a 90-es években, mindig találtak valamit a földön. Tollat, madártojást, kavicsot, stb stb… Rebeka, aki akkor alig volt két éves, szintén talált valamit, hogy hát Ő is találjon már végre valamit…

Anuu!

Tajátam!

—Mit találtál Rebikém?

Kérdeztem tőle örömmel…:)

No, gyorsan a kezembe is adta.

Nézem… Egy jól megszáradt kutyagumi…:D:D:D

De, olyan örömmel adta, hogy se mérges se tudtam lenni, szóval elnevettem magam.

De, amúgy mondom, van rengeteg ilyen.

 

– Mi történt a szemeddel, hogy látássérült vagy?
– Koraszülött voltam, 22 hétre születtem. Inkubátorba helyeztek, és túl adagolták az oxigént, legalábbis ezt mondják.

 

Halmi Aranka
 Beli-buba babahordozó iskola oktatója

tel:06 30 623 74 09

vagy:06 1 215 49 29

 

Ha valakinek bármilyen kérdése lenne Arankához, bátran tegye fel, hiszen egy blogbejegyzésnyi beszélgetés csak a felszínt tudja érinteni. Egy biztos, hogyha valaki vak édesanyaként él, elég nehéz, nekem lehetetlen volt babakocsival közlekednem, hiszen magam előtt tolva a babát hogyan is tudnám használni a fehér botot. Magam után húzni a kocsit meg elég strapás. A szemkontaktus helyett az én esetemben azt tapasztaltam, hogy a testkontaktus sokkal gyakoribb volt. Amíg valaki egy visszamosolygáss látványával teljesen be tud telni, addig nekem maradt a puszilgatás, a szuszogás hallgatása és persze én is hordoztam a babáimat, de közlekedni talán csak egy-két alkalommal mentem egyedül velük.

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments