A hála pszichológiája

Balog Melinda pszichológus hallgató kutatásának rövid kivonata
(csütörtök: nehézség plusz öröm – tematikus nap)

Mi a kérdés?

“Kutatásom során azt a kérdést vetettem fel, hogy pozitív hatással  van-e a hálanapló 30 napon át tartó napi rendszeres vezetése az  élettel való elégedettségre, hála általános érzetére, a szorongás  csökkentésére és a lelki megküzdő képességre.

Célom, hogy megállapítsam a hálanaplózás feltételezett jótékony  hatásait.

Módszer: A kutatásban 25 személy, nő (20) és férfi (5) vett részt ,  átlagéletkoruk 44,6+-15,39 év. Iskolai végzettségük alapján 2  fő alapfokú végzettségű,
5 fő középfokú, 17 fő felsőfokú  és 1 fő folyamatban lévő felsőfokú végzettségű. A mintából  9 fő vallotta magát keresztény hívőnek. Statisztikai méréseimhez
 a Hála kérdőívet (GRAT), az Élettel való elégedettség skálát  (LSS), a STAI Állapot-szorongás Tesztet és a Connor-Davidson Reziliencia  Kérdőívet használtam
segítségül. A tesztek kitöltését követően  a résztvevőknek 30 napon át kellett hálanaplót vezetni, amelybe  naponta 3-5 olyan dolgot kellett leírni, amelyért aznap hálát éreztek.  A 30 nap leteltével az egyszer már kitöltött tesztek újra kitöltése  következett.

Eredmények:

A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a
hálanapló  vezetése növeli a hála érzetét, ezen belül a bőség érzékelését.  A hálanaplózás
ugyanakkor nem mutatott statisztikailag szignifikáns  növekedést az élettel való általános elégedettségben. A napló  vezetését követően csökkent a résztvevők állapotszorongása,  és növekedett a reziliencia, azaz a lelki megküzdő képesség szintje. 

Kulcsszavak: hála, élettel való elégedettség, szorongás, depresszió, reziliencia,  hit, megküzdés, szubjektív jóllét, pozitív pszichológia 

BEVEZETŐ

 A hála gyakorta átélt társas érzelmeink egyike. Általában olyan  helyzetekben éljük meg, ahol egy másik személy számunkra nézve  pozitív következményekkel
járó cselekedetet tesz. A társas kontextus  mellett a hála megjelenik vallási környezetben is, vagy akár egy  életszemléletként, amikor az életünk során felismerjük a pozitív  aspektusokat, az élet jó oldalát különösebb érzékenységgel  érezzük. A pozitív pszichológia térhódításával párhuzamosan  megnőtt a hálával kapcsolatos empirikus kutatások száma, ezen belül  a hála, mint személyiségvonás, a hála, mint a pszichológiai jóllét  egyik fontos eleme, vagy a hála és az élettel való megküzdés kapcsolata.(Nagy,  2013). Műhelymunkámban a hála különböző tudományos szemszögből  történő definiálásának szakirodalmi áttekintését követően  empirikus felméréssel szándékozom kimutatni a hála és az élettel  való elégedettségre, szorongás csökkentésére, és a lelki megküzdésre
 gyakorolt pozitív hatását, valamint a felsorolt jelenségekhez kapcsolódó  hasonlóságokat vagy különbségeket a hívő és nem hívő személyek  csoportjában. 

Következtetések 

A pozitív pszichológia térhódításával párhuzamosan megnőtt  a hálával kapcsolatos empirikus kutatások száma, ezen belül a hála,  mint személyiségvonás, a hála, mint a pszichológiai jóllét egyik  fontos eleme, vagy a hála és az élettel való megküzdés kapcsolata.

Aki  hajlamosabb a hálára, az a személy gyakrabban él meg pozitív érzelmeket  (boldogság, remény, optimizmus) és ritkábban negatív érzelmeket  (sértődöttség, szorongás, irigység), amely az élettel való nagyobb  megelégedettséggel érzésével jár. Az élettel való megelégedettség  pedig az egyik jelentős prediktora a szubjektív jóllétnek és a  boldogságnak.

A proszociális vonásokat figyelembe véve a diszpozícionálisan  hálás személyek empatikusabbak és segítőkészebbek a másik emberrel,  mint a hálát nehezebben megélő és kifejező személyek, könnyebben  megbocsátanak azoknak, akik megbántják őket, társaságkedvelők,  a kapcsolataikat szeretetteljesség és bizalom jellemez. Konkrét vallási  orientációtól függetlenül több spirituális élményről tanúskodnak,  kevésbé függenek a materiális javak megszerzésétől (Wood
és  mtsai, 2010).

Kutatásom egyik célja, hogy a hála érzésének és kifejezésének  rendszeres gyakorlásával növekszik-e a hála általános érzete,  és ez az eddig megjelent kutatásokkal egybehangzóan növeli-e az  élettel való általános elégedettséget? A vizsgálati személyek  30 napon át hálanaplót vezettek, amelybe naponként legalább 3-5  dolgot lejegyeztek, amelyért aznap hálásak voltak. Az eredmények  alapján az, hogy a hála általános érzete emelkedést mutatott a  30 nap elteltével. Bár a használt GRAT teszt 3 alfaktora közül  a „Bőség érzékelésben” észlelt növekedés volt szignifikáns,  a 25 fős kicsiny mintából adódóan érdemes megemlíteni, hogy a  másik két alfaktor, az „Egyszerű dolgok értékelése” és a  „Mások értékelésében” – bár nem szignifikáns – de növekedés  volt fellelhető.

A személy saját életével való általános elégedettség  érzését mérő skála nem mutatott szignifikáns különbséget a  hálanaplózást követően, ezért ebből a megközelítésből a hála  gyakorlásának szubjektív jóllétre gyakorolt hatását nem sikerült  statisztikailag igazolni. A GRAT teszt, „Bőség érzékelés”  alfaktorában
jelentkezett statisztikai növekedés azonban előre vetíti  az élettel való elégedettség bizonyos mértékű növekedésére  utaló tendenciát, ugyanis a teszt összpontszáma korábbi kutatások  eredményei alapján pozitívan korrelál az élettel való elégedettséggel  (r = 0,68; p < 0,0001), (Watkins és mtsai, 2003).  A kutatás további célja, annak vizsgálata, hogy a hálanaplózás  van-e a hatással a szorongásra? A pozitív pszichológia szakirodalmában  a hálanapló írás ismert és kutatott tevékenység, számos  kutató célja, hogy terápiás, intervenciós hatásait empirikus úton  igazolja, ezzel segítve és bővítve az alkalmazott pszichológia  terápiás eszköztárát. Mentálhigiénés céllal, illetve életvezetési  problémákra alkalmazták is már, amelynek hatására a hálanaplózó  személyek optimistábbnak érezték magukat, és pozitívabban ítélték  meg az életüket (Wood és mtsai 2010, Emmons és mtsa, 2003).   A hála érzés növelése iránt klinikai terápiás vonalon is nagy  az érdeklődés, konkrétan annak feltérképezése, hogy hogyan hat  a depresszióra és a szorongásra, és az eddigi kutatások alapján a hála érzése mérsékli a szorongást és a depresszió okozta örömtelenséget  (Rosmarin és msai, 2008). Kutatásomban ezt bővítve a hálanaplózás  hatását vizsgáltam a szorongásra. Az eredmények alapján a mintában  szereplő közepesen és súlyosan szorongók mindegyike egyel vagy  kettővel jobb kategóriába lépett a hálanaplózást követően,  és senki nem lépett rosszabb kategóriába. Bár a minta kis elemszámú,  mégis figyelemre méltó az eredmény, ezért érdemesnek találom  a hálanaplózás szorongásra gyakorolt hatásának további kutatási  vizsgálatát nagyobb mintán és komplexebb módon. A szorongással és depresszióval összefüggésbe hozható lelki  megküzdő-képesség, azaz a reziliencia vizsgálata volt kutatásom  utolsó állomása. Az eredmények azt mutatják, hogy a hálanaplózás  növeli a rezilienciát, amely fontos eleme a stresszel, szorongással  való megküzdésnek. A reziliencia az a jelenség, amelyet erősítve,  „izmosítva” segíti a személyt az életében megjelenő krízisekkel  való megküzdésben, segít abban, hogy azokból a személy depresszió vagy poszt traumás stressz átélése helyett növekedve kerüljön  ki. A reziliencia növekedése a hálanaplózás hatására azt a feltételezést  eredményezi, hogy a hálanaplózás egyfajta lelki edzésprogram és  tápszer, amely fejleszti, erősíti, táplálja a stresszel való megküzdéshez  szükséges lelki erőforrásokat, készségeket."

Balog Melinda

Ha szívesen javasolna újabb témát, akkor kattintson ide! külső

E bejegyzés alatt is talál lehetőséget arra, ha hozzá szeretne szólni.

Ha inkább személyesen csak velem szeretné megosztani gondolatát, kattintson ide a privát üzenete írásához! külső

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments