A “feszültség” pozitív ereje

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:

  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Egy gyerekkori emlék egy futóversenyről

    Lehet, hogy ezt a történetet már korábban meséltem, de ez most ide illik. Egy szabadtéri családi rendezvényen beneveztek engem egy futóversenyre. Csúszott a salak a lábam alatt, s amikor elhangzott, hogy rajt, azonnal az indulás pillanatában elestem. Annyira koncentráltam a startra, hogy végül fordítva sült el a dolog. Persze azután az ijedtségtől olyan hamar felpattantam, és olyan gyorsan elkezdtem futni, hogy végül harmadik helyezést értem el. Én, aki egyébként mindig egyest, vagy kettest kaptam futásból a tesi órán. Emlékszem, hogy akkor mennyire megdöbbentem, hogy én milyen gyorsan is képes vagyok futni, de nem szeretek. Énekelni viszont igen, vajon ott is van olyan körülmény, ami a teljesítményt ennyire fel tudja turbózni? Balázs sok alkalommal beszélt már nekünk erről, és tegnap is.

    Vigyázz, kész, dal!

    A startpisztoly eldördülése előtt minden versenyző a lélekjelenléte mellett, izmaiban is megfeszülve várja az indulást. Ez egy erős készenléti állapot. Ebben az állapotban kell lennünk akkor is, amikor énekelünk. Ha ez így történik, olyan énekhangokat is ki tudunk énekelni, amiről el se tudjuk képzelni, hogy sikerülhet.

    Hofi és Koós János hangterjedelem-kiterjesztő módszere

    Minden macska vékony magas hangon nyávoghat csak, ha énekelni akar. Emlékszik? Hogyan éri el ezt a kandúr tanár úr? Ennek a számnak az elején kiderül, hogyan sikerülhet magas hangot kiadni, de felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy otthoni körülmények között tilos kipróbálni! Felelősséget nem vállalok a végeredményért! Jó nosztalgiázást annak, aki szerette ezt a számot annak idején!

    Túllőttem a célon

    Korábban is történt már a próbán, hogy Balázs egy embert, vagy párban embereket kihívott középre, és az ő éneklésük során felmerülő énektechnikai dolgokról beszélt úgy, hogy az mindannyiunknak tanulságosak legyenek. Ekkor került szóba többek között a készenléti állapot fontossága is. S megtudhattuk azt is, hogy amikor a legutóbbi alkalommal nekem kellett énekelni, miért nem sikerült az első hangot kiadnom magamból. Egy dinamikus, erős kezdés helyett, egy elcsukló hangot lehetett hallani csupán. Ez elég siralmas volt. „Túllőttem a célon” – fogalmaztam meg magamban tegnap. Ugyanis ez éppen az a jelenség volt, mint amit annak idején a futóversenyen megéltem. Balázstól megtudhattuk, hogy énekléskor is előfordulhat, hogy egyfajta túlkoncentráltság következtében
    „elcsúszunk”.

    Specko problémo

    Egy speciálisan a vakon született emberekkel kapcsolatos problémakör is előkerült. Balázsnak a megoldáskeresés a célja sok olyan helyzetbenis, amikor pl. más szakembereknek az a véleménye valamiről, hogy lehetetlen. Igen, valóban, vannak olyan mozdulatok, vagy lehetnek, amik azoknál az embereknél jelentkeznek, akik vakon születtek. Egyik kórustársunk, aki éppen ebben az állapotban van, mesélte nekünk, hogy a szakirodalom mit ír azokról a mozgásokról, ami speciálisan a vak gyerekeknél fordulnak elő, és ez esetleg zavarhatja a látó emberekkel történő kommunikációt. Hogyan lehet ennek a „szelét” kifogni a színpadon? Úgy, – mondta Balázs, ha tudatosan a ritmusra figyelve engedünk ezeknek a mozgásoknak teret.

    Képekről vakon született embereknek

    Szóba került még a tanítás során használandó fogalmak témaköre is. Aki vakon született, azoknak másféle csatornákon érkeznek a tapasztalatok, kerülendők az olyan hasonlatok, melyek pusztán a vizualitásra épülnek, olyanra, amit ő sohasem érzékelhetett. Egyik történetében volt egy mondat, ami nálam kiverte a biztosítékot.

    Tényleg ilyen van?

    „Ne sötétítsd el a hangod”! – idézte az instrukciót, amit kapott valakitől a vakon született kórustársunk. Mondta, hogy az ilyen kifejezésekkel ő nem tud mit kezdeni. Biztosítottuk róla, hogy ezzel még mi sem, akik látunk, vagy korábban láttunk. 🙂

    Ha még nem hallott bennünket, de érdekli, kik vagyunk, ezen az aloldalon mézze meg rövid bemutatkozásunkat!

    Szívesen megnézne és meghallgatna bennünket? Ha igen, adja meg nevét és e-mail címét, örömmel küldök hírt, ha már tudni lehet, hol és mikor énekelünk nyilvános rendezvényen!


    Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

    Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

    Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

    comments